Jubileumi logo
oee
Erdészeti Lapok digitális archívuma
FVM erdőről
forestpress



bakonyerdő





Pilisi Parerdő Zrt.



Mecsekerdő Zrt.





2014.08.21., Sámuel, Hajna

1875 augusztus

A fák műszaki tulajdonságairól. *)

Közli: Hoffmann Sándor. (Folytatás.)

A már közlöttek után áttérhetünk a fák tulajdonképeni mű- szaki tulajdonságaira, melyeknek legfontosabbjai a következők: Szervezet finomsága, szin és fény, szag, súly és tömöttség, kemény- ség, hasithatóság, apadás, ruganyosság, hajlékonyság, szilárdság, tartósság és végre tűzi erő.

*) Ezen czikk szerzőnek műegyetemi előadásai köréből van véve, melyet közölni, ugy véljük, nem érdektelen. Szerk.

1. F i 11 o ni szorvozc t. Finom szervezetű tulajcbnkép azon fa, mely íiaom sejtek, tinóm likacsok mellett szép tükrű, bél- sugárlapokban gazdag és egyenlő évgyürüjü alkotásnak örvend. De a kézműves, pl. asztalos és esztergályos nem az imént előadott alkotás után nevezi a munkálat alá vett fát finomnak vagy durvának, hanem azután, váljon a fürész- vagy metszett lap sima és finom-e avagy durva szálkás, mely tulajdonság nem egyezik mindenkor a szervezet finomságával össze. Igen finom a tiszafa, az életfa (thuia), barkócza, almafa, körte, dió, kőris, bükk, gyertyán, nyír, juhar ; meglehetős finom a veres berke- nye, fekete fenyő; durva a hárs, reketye, fűz, nyár, éger, erdei fenyő, sima fenyő, veres fenyő, luczfenyö, jegenye fenyő; igen durva a szil, akácz, tölgy, cser, stb.

2. Szin és fény. A szin nem csak a fák nemeinek egy lényeges különböztető jele, hanem még a fa minőségének, illetőleg jóságának is. A fának fris feldolgozásánál látható szin, mihelyt a metszett lap levegővel érintkezik, rendesen rövid idő múlva változik, sőt némelyik a fejsze vagy fürész vasávali érint- kezése után megbarnul vagy megfeketedik; igy pl. a csersav tartalomban gazdag tölgy majdnem ténta feketévé válik a met- szet- vagy vágat lapon. A fák nevezetesebb természetes színei száraz állapotban a következők: a luczfenyö világos rózsaszinü; a jegenye fenyő tiszta fehér; a veres fenyő piros, belében majdnem bibor veres; a fekete fenyő rózsaszínű; a sima fenyő verhenyes vagy kékes sárga; juhar sárgás fehér; mezgés éger nyersen narancs szinü, szárazon világos veres; hamvas éger verhenyes; nyir sárgás fehér; gyertyán fehér; szelid gesztenye közepében világos barna, szijácsában fehér; bükk verhenyes fehér; kőris barna; tölgy sárgás barna; akácz sárga; a nyír- fák legtöbbnyire hamvas szürkék; a füzek zöldesek, stb.

Az egésséges fa jellege egyátalán az, hogy színében egyenlő és nem foltos, a tölgynél a legegészségesebb fa min-

dég sárga, és mihelyt az már setét barnába megy át és ez a metszett lap alatt is ugyanily szinü, akkor már az illető fa egésségi állapota gyanús.

Minden fának van többé-kevésbé bizonyos fénye, mely némely fanemnél csak annak finom kidolgozása után vehető észre és a legtöbb fánál csakis annak hasított lapján az azon található tükrök, bélfoltok mennyiségéhez képest mutatko- zik, noha van néhány fanem, mely egész szervezetén keresztül némileg csillog, igy a bálványfa, kevésbé a juhar, kőris, akácz. Némely fanem, mint a mahagóni, juhar, majdnem selyem fény- nek örvend, mihelyt kicsiszoltatik.

3. Szag. A fáknak sajátságos szaguk van, mely a külön- féle fanemeknél egymástól lényegesen különbözik. Ezen szagról a fának egészséges állapota könnyen megítélhető, mi azon jele- netben találja magyarázatát, hogy a farost ugyan szagtalan, de a sejtekben lerakodott nedvek, mihelyt romlásnak indulnak, eredeti szagukat megváltoztatják'.

Az egészséges fenyvesek legtöbbnyire terpentin vagy gyanta szaguak, minek tulaj donitható, hogy példán! jegenye fenyőből készült szekrényekben elhelyzett tárgyak azon szagot magokba felveszik. A lombosok fája többé-kevésbé tannin után szagol, és ez a tölgynél leginkább érezhető. Némely fának sajátságos szaga van, igy a fris vad gesztenyefa burgonya szagú ; a bál- ványfa birsalma szagú: a hamvas éger veres répa szagú; a zanót és ákácz bab szagú; a dió bőr szagú: a fehér szeder lóistáló szagú; a fekete nyár káposzta szagú s i. t.

Súly és tömöttség. A fák súlyainak ösmerete nem csak azért fontos, hogy aziránt tisztába legyünk, mily terhet alkalmazunk áltatok valamely alépítményre, vagy hogy azok szállithatósági tekintetben súlyra nézve miként viszonylanak egymáshoz és más tárgyakhoz, hanem azért is, mert annak

többi műszaki tulajdonsága, u. m. legelső rendben a tömóttség, azután a keménység, ruganyosság, szilárdság, tüzierő és á többi is a súlyhoz bizonyos arányban áll.

A fa valódi súlya alatt, az eddigi gyakorlat szerint ren- desen egy köbláb súlyát értettük, és ezt kiszámíthatjuk, ha ismerve a fának fajsúlyút, az ezt kifejező értékszámmal a viz hasonló köbfogatának súlyát szorozzuk. A métermérték rend- szernél, melynél a gramm, vagy is a súlyegység mindenkor egy köbcentiméter viznek súlyát fejezi ki, egy köbcentiméter fának valódi súlya egyszersmind annak fajsúlyát fejezi ki.

A fa súlya és ennek különbsége, a tulaj doriképeni faanyag s ennek alkota, a sejtekben nyugvó lég, viz s egyéb anyagok által képeztetik.

A tulajdonképeni farost, vagy is a sejtfalak súlya vala- mennyi fanemnél csekély különbséggel egyenlő, és rendesen ne- hezebb mint a viz. Rumford által gyaluforgácsokóh tett vizs- gálatok szerint: a nyár-, hárs-,"és nyírfa-rostok fajsúlya 1*48; a jegenye fenyő és juhar-é T40; a szil-é T52; a bükk és tölgyé 146. Kopp által reszelt faporral tett vizsgálatai szerint a hársfa rostja 113; a jegenye fenyőé T1G; a tölgyé T27; a bükké 129 fajsúlyú. Hartig kutatásai szerint a kemény fa rostjainak átlag fajsúlya 1 295; a puha lombfáké 1*244; a fenyveseké T215.

Mennél több farostot és lerakodott anyagot találunk egy bizonyos méretű fában, annyival súlyosabb és tomöttebb az. Igaz, hogy a víztartalom is nehezíti a fát, de miután az ki- száradás után elpárolog, a tömöttségre, s igy a fa jóságára a víztartalom által okozott súlykülönbség befolyással nincsen.

A viz- vagy ucdvtartalmu fának súlyát nyers-, és a kiszá- radt fáét száraz súlynak nevezzük.

Ha a fa száradás által köbfogatát nem változtatná, akkor a száraz fa és az elpárolgott nedvek súlykülönbsége szerint, igen könnyen lehetne annak nyers, vagy a különböző nedvtar- talom szerint változó súlyát, és igy fajsúlyát is meghatározni; de miután a fa száradás közben apad is, a súlymértékeknek a fanedvesség különféle fokozataiban történendő kipuhatolásá- nál mindenkor a fa köbtartalmát is meg kell mérni. Ez azon- ban csakis tudományos kísérletekre vonatkozik, a gyakorlatban elegendő, ha a nyers és száraz súlynál bizonyos átlagszámokat ismerünk, melyeket teljes megnyugvással használhatunk.

Miután, mint már említve volt, a fa súlya a rostok íöinött- ségétől és nedvtartalmától függ, a nyers súly minden fánál vagy farésznél, mely nedvgazdag, nagyobb, mint az ellenkező tulajdonúnál, és a száraz súly annál legnagyobb, mely legjtömöt- tebb. Teljesen kiszáradt fánk, azaz olyan, melyben legkisebb nedvesség sem található, egyátalán nincsen, mert ha az már ki is száradt, a levegőből újból nedveket sziv magába, innen magyarázható, hogy a fák súlyainak kipuhatolása körül eddig tett vizsgálatok egymástól többé-kevésbé eltérnek.

A számos vizsgálatokból közöltessenek kivonatban Nörd- 1 i n g e r és W e s s e 1 y kutatásai:

W ess oly szerint, ácsolt gerendákra vonatkozó táblázat,

Légszáradtau

Légszáradtau

Fanem

1 LiiMál.

Fanem

1 Ulilili

fajsiilva

siilya,

fajsúlya.

siilya,

font

font

Gesztenye ......

0-60

cser........

o-7i;

■13

kocsányos tölgy . . .

0'78

jegenye fenyő ....

0-45

koesántalan tölgy . .

4G

molyhos tölgy ....

:so

N ö r d 1 i n g e r szerint kérgében lévő fánál átlagban következő

súlyok találtattak.

Fanem

Fajsúly

Valódi súly fontok bau

Fanem

Fajsúíy

Valódi siilv fontokban

nyer- sen

i

-=« e-i

nyer- sen

nyer-1 sen

.%> g

nyer- sen

i

:s 2

0-72

40

Gesztenye vad .

almafa.....

0-75

" szelid

0-99

0-66

barkócza . . .

0-64

gyertyán . . .

1-08; 0-72

berkenye (közön-

0 7)

0-46

séges) ....

1-0

0'79

juhar .....

0-94, 0-66

berkenye (veres)

0*58

kőris.....

0-94

0-48

bükk.....

l-oi

0-75

körtefa ....

1 02

0-72

0-85

5ii

nyár fehér . . .

0-48

0-66

37 i

" fekete . .

074 0 46

0-81

0-58

29 :

" jegenye . .

0-7ll 0-39

fenyő-erdei . . .

0-70

0-5JÍ

" rezgő . . .

0-50

" jegenye . .

0-48

0-64

" luez . . .

0-7S

" sima . . .

0-45

24 í

tölgy molyhos .

l 21

" fekete . .

1-01

0-57

32 !

" koesános .

" veres . . .

0-70

35 1

; " kocsánta-

tfízfa.....

0-35

30 ;

i

Ebből láthatni, hogy a lekérgezett vagy ácsolt fa egész- ben véve könnyebb, mint a kérgében fekvő vagy meg nem ácsolt fa, noha az elsőnek farostja magában véve nehezebb, mint az utóbbiaké, a mi onnan magyarázható, hogy a kéreg nem engedi meg a teljes kiszáradást, és a szijács mindég mohón veszi fel a közeli nedvességet, mig az ácsolt fa már teljesebben száradhat ki, és annak tömött farostjai nem szívják be annyira a nedvességet, mint a külső farétegek.

Leggazdagabbak nedvtartalomban a fenyvesek, utánok a puha lombfák, és végre a kemény lombfák, noha ezen szabály- nak meg vannak saját kivételei; igy pl. a tölgy igen nedvgaz- dag, a veres fenyő igen nedvszegény.

Az ágfa rendesen nehezebb mint a törzsfa, mig a gyökfa ennél könnyebb.

Miután a rostok tömöttsége oly nagy befolyást gyakorol

a súlyra, viszont is mondható, hogy mennél nehezebb valamely fa, annál tömöttebb is.

5. Keménység. Tudjuk, miszerint a keménység azon tulajdonság, melynél fogva bármily anyag egy kívülről beható erőnek többé vagy kevésbé ellenállani képes.

A keménység nem csak azért fontos tulajdon, hogy ismer- jük azon nehézséget, melylyel valamely fa feldolgozható vagy átalakítható, hanem azért is, hogy bizonyos építkezéseknél, így például a vasúti vagy hídépítéseknél előre meghatározhas- suk azt, váljon az alépítménynek szánt épületi fa nem-e szen- ved a rajta elvonuló terhek alatt benyomást.

Igen természetes, hogy a fa egyenetlen szervezeténél fogva különböző fokú keménységet találunk a szerint, a mint vágás, kar- czölás, ütés vagy fűrészelés utján eszközöljük vizsgálatainkat; a keménység vizsgálatára legalkalmasabb eszköznek bizonyult a fürész olykép, hogy hasonló minőségű fák keresztül fürészelésénél olvasandók a fürészhúzások, melyek azon fának keresztülmetszé- séhez kívántatnak ; mennél több az, annál keményebb a fa.

Mennél sűrűbben következnek egymásra a farostok, men- nél tömöttebbek és erősebbek ezek, annyival keményebb az ily módon szervezett fa: minek alapján bizton lehet következ- tetni, hogy minél nehezebb valamely fa, annál keményebb is.

A szára/, fa mindenkor keményebb, mint a nedves, a mi onnan magyarázható, hogy a farost a nedvesség befolyása alatt némileg meglágyul és a test kitágulván, a farostok közötti lágyabb anyag is tágabb terjedésű. A gesztfa rendesen keményebb, mint a szijácsfa. Különben változik a keménység ínég a faszövet ruganyossága, hajlékonysága és gyántatartalma szerint is.

Mindezekből látjuk, hogy a keménység a fák többi tulaj- donához bizonyos viszonyban áll, mely legbensőbb a nehézséghez.

Miután tehát a fáknak különféle módú keménységük van, a gyakorlati életben is a különféle mesteremberek különfélekép

osztályozzák a iákat keménységüket illetőleg; igy a favágó a fák keménységét azok súlyához képest különbözteti; a molnár azon fákat tartja legkeményebbeknek, melyek súrlódás által legkevesebbet kopnak és nehezen hasadnak; az esztergályos azt, mely legnehezebben faragható s i. t.

Nördlinger a fákat, keménységüket illetőleg, következőkép osztályozza :

Kőkemény: az ébenfa. Csontkemény: a borbolya, az orgona. Igen kemény : a mandolafa, a galagonya, somfa, gledicia. Kemény: a juhar faj, gyertyán, barkócza, vad cseresnye, tiszafa. Meglehetősen kemény: a bálványfa, czirbolya, kőris, eperfa, gyalog fenyő, szilvafa, török megy, cserfa, akácz, platánfa, szilfa. Kissé kemény: szelíd gesztenye, bükk, fekete dió, közönséges dió, körte, alma, berkenye, mocsár tölgy, kocsántalan tölgy, veres berkenye. Puha: luczfenyő, jegenyefeiryő, vad gesztenye, éger, nyir, mogyoró, veres fenyő, fekete fenyő, madár cseresnye, kutya- benge, reketye. Igen puha: a nyár, a fűz fajok és a hárs.

G. Hasithat óság. A fák a rostok hosszában hasithatók, történjék az akár mily alakú ék által.

A hasithatóság a fa egyéb tulajdonaihoz szintén viszony- ban áll, leginkább azonban a keménység és ruganyosság bizo- nyos fokához. Az igen kemény fák, miután azok az ék beha- tásának nagyon ellenállának, igen természetesen nehezebben hasadnak, mint a kevésbé kemények; de a puhák is nehezeb- ben hasadnak mint a kemények, mert ezekbe bebocsátkozik az ék a nélkül, hogy maga előtt nyilast készítene.

A ruganyosság azért fontos tényezője a hasithatóságnak, mert mennél nagyobb erővel iparkodnak a hasitvány felső végei egymással csatlakozni, annál erősebben fejlődik ki a hasadék alsó végén előre futó nyilas.

A fa hasithatósága továbbá függ a fa alkotásától. Az

egyenes és hosszú rostu, ágtiszta fa igen természetesen köny- nyebben hasad, mint a csavart rostu, görcsös, ágas, bogas növésű; miért is a gyök és ágfa a többi farészekhez képest legnehezebben hasitható.

Lényeges befolyásuak továbbá a bélsugarak, melyek épen azon irányban képződnek, melyben a hasitás történik. Minél nagyob- bak azok, annál könnyebben hasad a fa, miért is a bükk, tölgy igen könnyen hasad. A fenyveseknél kicsiny, de számos sugarakat találunk, melyek nem egyebek lévén, mint egymás fölé rakodott sejtek, a rostmenet szabályos egyenességet okozzák és ezáltal a hasithatóságot könnyítik.

A nyers vagy nedves fa könnyebben hasad, mint a száraz; a szijács és fiatal fa könnyebben, mint a geszt és idős fa.

Miután a fagyás a ruganyosságot gyengíti, nehezíti a hasithatóságot is. A gyántatartalom növekvésével gyengül a hasithatósági képesség.

A termőhelyi és növekvési viszonyok szintén lényeges befolyást gyakorolnak a hasithatóságra, mert a rendesen, ág- tisztán, egyenesen nőtt fa mindég könnyebben hasad, mint az ellenkező visszonyok között felnőtt.

Valamely álló fának hasithatóságát gyakran megítélhetjük a külső kinézésről, a kéreg-részek szívós, egyenes felfutásáról, egyes repedésekből; a fekvő fánál arról, hogy a béltől kifelé sugár alakú kis repedések mutatkoznak.

Igen nehezen hasitható: a tökjuhar, nyír, gyer- tyán, ákácz, szil. Nehezen hasitható: a juhar, nyárfa, berkenye, henye- és fekete-fenyő. Könnyen hasitható: a szelid gesztenye, kőris, bükk, veres- és czirbolya-fenyő. Igen könnyen hasitható: az éger, hárs, erdei fenyő,tölgy, reketye, jegenye fenyő, luez fenyő, és sima fenyő.

(Folyt, köv.)


Ugrás az újság cikkeihez: 1875 augusztus

Előfizetés | Hirdetés | Impresszum | Beállítás kezdőlapnak
Copyright 2014 Erdészeti Lapok