Jubileumi logo
oee
Erdészeti Lapok digitális archívuma
FVM erdőről
forestpress



bakonyerdő





Pilisi Parerdő Zrt.



Mecsekerdő Zrt.





2014.12.19., Viola

1941 augusztus

Az erdő és a hangya.

Az ember úgy véli, hogy mindaz;, amit tud, kizárólag a mai kor eredménye, pedig igen sokszor kell azután elismernie, hogy amit ma, mint jelentős sikert könyvel el, azt őseink már régen - ha más alakban is - ismerték és alkalmazták. Akkoriban talán nem kerestek mindenhez tudományos magyarázatot, hanem úgy vették a dolgokat, ahogy adódtak; ami előnyösnek látszott, azt hasznosították, a károst irtották, avagy pedig nem törődtek vele.

így volt ez a hangyákkal is.

A kínaiakról már a XII. század óta tudjuk, hogy hangyák- kal védették meg mandarinligeteiket a rovarok kártevése ellen. A holland-indiai kakaóültetvényeken nagy figyelmeztetőtáblák hirdetik: Fekete hangya nélkül nincsen kakaó. Texasban szintén hangya óvja a gyapotültetvényes vagyonát a kártevő rovarokkal szemben. A jávaiak mangófáikat védetik meg hangyákkal, Észak- Olaszországban a gyümölcsfák védelmében segédkeznek stb

Joggal kérdezhetjük tehát, miért nem alkalmazzák a han- gyákat rendszeresen a káros rovarok ellen az erdőgazdaságban is? Miért nem szaporítják őket mesterségesen?

Escherich írja: "Megkísérelték a hangyabolyokat megosz- tani, de ezek a kísérletek, sajnos, eredménytelenek maradtak. Mégsem volna szabad a próbálkozást abbahagyni, sőt fokozni kellene és főleg a hangyák ma még nem eléggé ismert életszoká- sait kellene kideríteni." Az illusztris szerzőnek nemcsak igaza van, hanem lehetősége is nyílt .ezzel a kérdéssel foglalkozni és nagyrészt az ő útmutatásai alapján sikerült a kérdést megoldani. A kezdeményezés, a keresztülvitel és a siker német eredmény. Dr. Gösswald Károly a "Biologische Reichsanstalt für Land- und Forstwirtschaft"-ban beható tanulmányozás alá vette a han- gyák élettanát és legfontosabb megállapítása az volt, hogy a Formica rufa L. - ellentétben az eddigi felfogással - nem tele- píthető bármikor és bárhova. Nem mindegy az sem, hogy Formica rufa L., Formica pratensis Retz. vagy Formica rufo-pratensis For. a telepítés tárgya. (Az első kettő igen közeli rokon, a har- madik kettejük keveréke.) A F- rufa életterébe nem telepíthető pratensis és fordítva. Ahol ma ez a hangya hiányzik, ott nem azért keressük hiába, mert a hely neki nem alkalmas, hanem azért, mert onnan az emberek erőszakos beavatkozása szo- rította ki.

Ezek alapján ismertetőm két részre oszlik. 1. A hangyák védelme:

Hogy az erdei vörös hangya erdeinkben - és itt főleg a Budapest-környéki erdők jutnak eszembe - olyan kevés, annak

fő oka maga az ember- Egy kis hangyaszesz, alom, vagy pedig a szedett "hangyatojás"-okért kapható néhány fillér a pusztítás magyarázata. A hangyák és fészkük különböző célokra való gyűjtése évszázadokra nyúlik vissza,

A felsorolt garázdálkodások - mert máskép ezt az eljárási nevezni nem lehet - legsúlyosabb ja mindenesetre a "hangyatojás" szedése. Tudjuk, hogy a bábokat (a köznyelven hangyatojásnak nevezett; "árucikk" a hangyák bábja) halak ós madarak etetése céljából gyűjtik; ez a szükséglet már szinte külön kereseti for- rást jelent. Nem vagyok a kérdés alapos ismerője, tehát nem akarok a dolog felett pálcát törni, de saját kísérleteim alapján állítom, hogy kanári madaramat minden különösebb baj nélkül etetem a káros hangyafajták bábjaival és a kis madár nagy elő- szeretettel fogyasztja - minden különösebb baj nélkül - azokat. Kétségbe kell tehát vonnom, hogy azoknak a madaraknak az élet- fenntartásához, amelyek olyan tájakról származnak, ahol a For- mica rufa elő sem fordul, ennek a bábjaira is szükség lenne. A halak eledelére vonatkozólag nem tudok nyilatkozni, de valószí- nűnek tartom, hogy ezeknek is megfelelne a káros fajták bábja, amivel a kérdés minden tekintetben közmegelégedésre volna elin- tézhető. De tegyük fel, hogy valóban van ilyen bábokra szükség, akkor is van arra mód ezt a rablást olyan formában végrehajtani, hogy a bolyok állományában jelentősebb kár ne keletkezzék. A Nómetbirodalomban a Formica rufa és rokonai védett állatok. Göftswald írja: "...különösen rossz következményei vannak az ú. n. "hangyatojás" szedésének, amely mint hal- és madáreleség nyer elhelyezést, A mult évben egymaga Berlin-Moabit kerületben több mint 150 per folyt ilyen ügyben. A vörös erdei hangya igen nagy haszna, miatt védelem alatt áll. Csupán egy esetet óhajtok kiemelni. Egy ember 1938-ban kb. 635.- márka értékben gyűjtött és adott el a tilalom, ellenére hangyatojásokat. A bábokat literen- ként .értékesítik. Egy liter kb. 20.000 bábot tartalmaz. Literen- ként a gyűjtő 90 Pfennig körül kap, az adott esetben tehát kb. 700 l. báb került a tilalom ellenébén a piacra, ami viszont lí millió elpusztult bábnak felel meg. Ez csak egy eset a sok közül."

A bábgyüjtés kihatásai természetesen mindig a körülmé- nyektől függnek. Ha a gyűjtő kontár, akkor egy és ugyanazon fészekből minél többet akar kitermelni és ezzel a bolyt rövid idő alatt tönkreteszi. Ha bolyonként "csupán" egy litert vesz ki, akkor is öt éven belül tönkretesz egy 100.000 dolgozóból álló bolyt. Ez a szám természetesen nem reális, mert a kiemelt bábokból is hangyák lettek volna, amelyek tevékeny részt vettek volna újabb bábok felnevelésében. A báb-kiszedés kérdésének a tanulmányo- zásánál arraj is gondolnunk kell, hogy a művelettel a bolyt éppen a kikelés előtt álló új ós életerős segítségtől fosztjuk meg. Bár a

dolgozók kedvező körülmények között 5-6 évig is elélnek, az állandó fosztogatás idővel kiöregedésre is vezet. Egy másik kö- vetkezménye a bábrablásnak, hogy a dolgozók kis száma miatt a bolynak állandóan dolgozókat kell termelni és nem kerülhet ivairállatok nevelésére sor. Hogy ez idővel egy bizonyos terü- leten a faj kiveszésére vezet, azt nem szükséges külön részletezni.

A leglényegesebb kár azonban, amit a fosztogatás okoz. az, hogy a hangyaboly egész hőgazdaságát tönkreteszi. ,Ez pedig egymaga tán nagyobb baj, mint az egy-egy liter báb, amit a boly lead.

Az, hogy az erdei vörös hangya olyan bolyokat épít, mint amilyennek mi azokat ismerjük, nem véletlen és nem is csupán szokás, hanem hőgazdaságilag kellően megalapozott tevékenység. Ezért van az, hogy száraz és meleg időben egy és ugyanaz a boly más alakot ölt, mint nedves és hűvös időben, azonkívül zordabb éghajlat alatt is más a boly alakja, mint a mérsékeltebb helye- ken. iSiok élőlénynek egyhelyben való élése esetében is lényegesen nagyobb belső hőmérséklet keletkezik, mint a környezet hőmér- séklete és az állatoknak erre a hőmérsékleti különbségre igen nagy szükségük van. Gondoljunk csak arra, hogy egy-egy na- gyobb hangyabolyban több százezer hangya tanyázik, ezek pedig- néha igen tekintélyes hőmérsékletet tudnak termelni. Ha ezt erő- szakkal megszüntetjük, az állatok összességét és a fiasítást hir- telenül nagy hőmérsékletveszteség éri, amit csupán nagyobb idő elteltével tud a boly nómiképen pótolni. Ez olyan katasztrófára vezethet, amely messze felülmúlja az egész évi báb-termés elvesz- tését. Tehát már egymaga az a tény, hogy a boly hőgazdálkodá- sát megzavarjuk, a legkomolyabb zavarokat okozhatja az állam berendezésiében, különösen akkor, ha éppen abban az időben a külső, környező hőmérséklet is alászáll. A hőgazdálkodás kényes volta adja meg arra a kérdésre is a választ, hogy miért nem találunk sohasem az erdőszélen nagy bolyokat, hanem mindég csak az erdő sötétebb belsejében. Amíg a boly nem elég erős, kénytelen az erdő napos részét lakhelyül választani, hogy a nap- sugarakkal pótolhassa azt a hőmennyiséget, amelyet maga nem tud kitermelni. Amikor azután a. bolyok megerősödnek, maguk- tól vándorolnak mind mélyebben az erdőbe és minél sötétebb he- lyen tanyáznak, annál nagyobb a fészkük. Minthogy azonban a hangyákra éppen ós fokozottan az erdő-ben van szükség, minden körülmények között gondoskodni kell arról, hogy a felerősödött, tehát az erdői sűrűjébe hatolni tudó bolyok védelem és felügyelet alá kerüljenek. Ebből megérthetjük azt is, hogy az erdő sűrűjé- ben levő boly zavarása milyen káros, mert a beavatkozás biztos pusztulással jár.

A védelem kérdését Gösswald dr. a "Zeitschrift fur ange- wandte Entomologie" 1938. évfolyamában tárgyalja, ahol ezeket írja: "Mereven ki kell amellett tartani, hogy a védelem alatt álló erdei vörös hangyát csak a legritkább és legszükségesebb esetben szabad fiasításától megfosztani. A .nagy, ivarállat-bábok szedése tilos. A gyűjtés július-szeptember hónapokra korlátozandó és csak az erdőszélen, valamint a nagyobb tisztásokon és napsütötte széles utak mentén engedhető meg. Az erdő sűrűjében való gyűj- tés minden körülmények között tilos és üldözendő:. Évenként ós bolyonként legfeljebb 1 liter báb' szedhető. Az engedélyes gyűjtő- nek annyi nagy fészket kell kimutatni tudni, ahány liter báb sze- désére az engedélyt kéri ós kapja. A kifosztandó fészek alap- átmérőjének legalább 1 métert kell kitennie, kisebb fészek nem' bonthatók meg. Minden tizedik fészek mint tenyészet fenntar- tandó, abból gyűjteni tilos; ezek külön jelzőtáblával látandók el és ellenőrzéskor az eljáró közegeknek bemutatandók. Ezekben a fészkekben biztosítani kell az ivarállatok felnevelését. Olyan er- dőkben, amelyekben rovarkárosítások figyelhetők meg, a gyűjtés minden körülmények között tilos.

A hangyabolyok őrzőiül olyan egyéneket kell kiszemelni, akik bábszedéssel foglalkoznak. Ezek egyrészt ismerik a hangyák éle- tét, másrészt egyéni érdekük is, hogy minél több nagy fészek legyen területükön, mert a kitermelhető bábmennyiség a terüle- tükön levő nagy bolyok számával egyenes arányban van.

Ez nem jelenti azt, hogy mindenhol, ahol hangyák vannak, gyűjtőket alkalmazzanak. Csupán arról van szó, hogy olyan ese- tekben, ahol a gyűjtés elengedhetetlenül szükséges, a gyűjtők felelősségre vonhatók legyenek és értsék a munkájukat, A leg- jobb azonban, ha az erdő mentesül a hangya-bábok szedőitől.

Tudom, hogy a bábok gyűjtésének végleg gátat vetni nem lehet. Véleményem szerint az engedély nélküli gyűjtés sokkal károsabb, mint az, amelynél a gyűjtők nyugodtan dolgozhatnak, mert nincsen mitől tartaniok. A gyűjtés folytán keletkező károk azonban a közlekedési eszközök gyorsulása folytán is tetemesen megnövekedtek és ma már az orvgyüjtők olyan helyeken is tesz- nek kárt, ahová eddig a hosszú út miatt nem fizetődött ki el- látogatni.

Csak egynéhány, jól őrzött erdőben találhatunk nagyobb számú hangyabolyt. A legtöbb erdő, sajnos, nélkülözi ezeket és így a kártevőik szabadon pusztíthatnak bennük. A védekezés - különösen vegyszerekkel - igen sok pénzbe kerül és nem bizto- sítja a jövőt. Arra kell törekedni, hogy az erdőben a kívánt egyen- súly honoljon és maga az erdőszervezet is le tudjon számolni (az ellenfeleivel. A hangyabolyok természetes elszaporodása olyan helyien, ahol azokat egyszer már kiirtották, nagyon nehézr

szinte a lehetetlenséggel; határos. Nem marad tehát más hátra, mint ezeket a hasznos állatokat mesterségesen elszaporítani."

Gösswald dr. szavai tömören és világosan szegezik le mind- azt, amit erről a tárgyról ebben a vonatkozásban tudni kell, vizs- gáljuk meg tehát, mi a módja, hogy jóvá tegyük az eddig elköve- tett bűnöket?

3. A hangyák telepítése.

Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen körülmények között és milyen erdőkben él és telepíthető az erdei vörös hangya. Fenyvesekben és magasabb helyeken főleg a Formica rufa L. él, de megtaláljuk a tölggyel elegyes fenyvesben is, különösen, ha a fenyves van túlsúlyban. A nedvesebb talajú, zárt lomberdőkben inkább a Formica pratensis Retz. tanyázik. Kettőjüket igen könnyű megkülönböztetni mind színre, mind a fészkük alakja és anyaga szerint. Az utóbbinak a hátrészén na- gyobb fekete folt van, míg a F. rufa rendszerint teljesen vörös hátú. A F. pratensis fészke alacsonyabb ós főleg kis lombgaly- lyacskákból és -levéltöredékekből áll, viszont a rufa inkább fenyő- tűkből és -gallyacskákból építi a fészket, sőt az elegyes erdőben is ehhez az anyaghoz látszik ragaszkodni. A Formica rufo- ratensis For. színeződése ingadozik, aszerint, melyik előbb emlí- tetthez áll közelebb. Ugyanígy viselkedik a fészek építésénél is.

A Formica rufa az igazi vadásza az erdőnek. Sokkal har- ciasabb, kitartóbb és rendszerint bolyainak a száma is lénye- gesen nagyobb a rokonáénál. Nem véletlen, hanem a természet törvénye viszont, hogy éppen a F. rufa találja meg jobban az egyébként silány fenyves-talajon az életlehetőségét ós éppen ott tevékenykedik nagy hasznára a természetnek, ahol a káros rova- rok is számosabbak és az erdőt is több veszély fenyegeti: a feny- vesben. Hogy a fenyvesekben milyen arányokat ölthet a F.. rufa L. elterjedése, arra ismét Gösswald ad ízelítőt az "N. S. B. Z." 1938 decemberi számában, ahol, egy ilyen óriás hangyatelepet ír le. Ezt egyik idős, tiszta fenyvesben találta, 18 nagyobb fészek- ből állott és kb. 20-000 m2 területet foglalt el." A telep kb. 10 mil- lió lakosból áll és vadászterülete bolyonként általában 2-3 hek- tár, rovarszegóny években ennek a kétszerese is lehet. Itt felvető- dik a kérdés, miből táplálkoznak ezek az állatok túlnépesedés ese- tén "és rovarszegény évebken. Gösswald megfigyelte, hogy a nyár végén rovart alig vittek a hangyák a fészkükbe. Van azonban egy tetűfajta, amely édes váladékával - úgy látszik - pótolni tudja a hangyák húseledelét, (Minden hangya "betegesen" rajong az édes- ségekért.) Ez tehát a titka a hangyák "átvészelésének", olyan időkben, amikor részükre az erdő a kellő rovartáplálékot már nem szolgáltatja. Az erdő külön törvényei nem engedik meg. hogy leghűségesebb munkatársa élelem híján elpusztuljon.

A hangyafészkek többnyire olyan talajon figyelhetők meg. amely teljesen vagy nagyobbrészt fűnélküli. A fű t. i. a talaj las- súbb felmelegedését és a felvett meleg gyorsabb leadását okozza. Ahol mégis magasabb fű között találunk hangyafészkeket, ott valószínű, hogy a fű a telep létesűlése után (gyökerezett meg

A hangyák életének egyik lényeges feltétele, hogy minden bolynak legyen királynője. Ha ez a hangyabolyból hiányzik,, akkor az állam elveszti a rendeltetését és előbb vagy utóbb, de minden körülmények között elpusztul.

Hogyan történik tehát a szabad természetben a bolyok sza- porodása és hogyan jut egy-egy új boly királynőhöz.

Az egyetlen szaporodási lehetőség: a boly megoszlása. A nagy bolyokból egy vagy több nőstény és számos dolgozó kü- lönválik, "önállósítja magát" és teljesen új életet kezd. Ez az. önállósítás lehet eleinte egy fiók-boly, amely a régivel minden kapcsolatot fenntart és lehet teljes leválás, ahol a rokoni és baráti viszony véglegesen megszűnik és az állatok egymással szemben mint ellenségek viselkednek.

A tudományos alapon történő mesterséges szaporítás ese- tében erre a körülményre is figyelemmel kell lenni, mert a ki- telepített új bolyok feltétlenül mint ellenségek kerülnek a régi környezetébe. Ügyelni kell tehát arra, hogy új boly ne kerüljön túl közel a meglevőhöz, mert az esetleg mindkét félre nézve csak káros lenne.

iNőstény nélkül minden telepítés meddő. Hogyan jutunk azonban ilyenhez'? Legegyszerűbb volna a téli időszakban, amikor a hangyák dermedten alusznak, a meglevő bolyból néhány király- nőt kiemelni. Ez azonban végzetes beavatkozás a régi bolyok életébe. Sokkal egyszerűbb és minden körülmények között célra- vezetőbb, ha leendő telepeinkhez a nőstényeket a rajzás idejében fogdossuk össze Ilyenkor ugyanis olyan tömegben találunk a bolyok közelében szűz és megtermékenyített nőstényeket, hogy szinte fáradságba sem kerül azok közül akár több ezret is össze- fogni. Ennél a befogásnál kétféle módon járhatunk el. Vagy le- párzott nőstényeket fogunk össze vagy pedig gondoskodunk arról, hogy minden nőstény részére egy hímet is szerezzünk és azzal a nőstényt fogságban megtermékenyíttetjük. A hangyák t. i. nem ragaszkodnak nászrepüléshez, hanem az esetek többségében a földön párosodnak és így nyugodtak lehetünk, hogy feltétlenül megtermékenyített anyaállat került az új bolyba. Ez az, eljárás körülményesebb, mint a megtermékenyített állatok összefogása,, mégis inkább ez ajánlatosabb.

A második és a telepítés sikeréhez feltétlenül szükséges kö- vetelmény, hogy a megtermékenyített anyaállatok azonnal dol- gozókkal kerüljenek egybe. Erre a célra mindenkor gipsz műfész-

keket kell készítenünk és ügyelnünk kell arra, hogy az összezárt kis társaságinak feltétlenül kellő nedvesség, meleg és élelem álljon rendelkezésre. (Az ilyen műfészkek készítéséneik a módját 1. "Magyar Cserkész" XIX. évf. 5. szám. 1937 nov.. 15-i számában.) Éleimül mindenkor gyengén hígított mézet adjunk, ezt a hangyák igen kedvelik és kezelése is a legegyszerűbb.

A telepítéshez mindenekelőtt szemeljük ki magunknak a "törzsbolyt". Ennek lehetőleg igen nagynak ós jól betelepítettnek kell lennie; belőle vesszük már a műfészkekbe szükséges dolgo- zókat is. A törzsfészekből néhány zsákban dolgozót, ivadékot és fészekanyagot készítünk elő. A zsákok tartalmát aztán 5-6000 dolgozót tartalmazó egységekben helyezzük el oda, ahová új telepeinket tervezzük. Különösen kell ügyelnünk arra, hogy ezek a helyek lehetőleg napos és megfelelő talajú helyen legyenek, Ha pedig a kiszemelt hely - kényszerítő körülmények folytán - így nem választható meg, akkor nem marad más hátra, mint nagyobb - mondjuk 50-60.000 dolgozót tartalmazó - telepet létesíteni. A kitelepítésnél tehát lehetőleg olyan helyre kerüljenek az új fészkek, amelyeknek déli, délkeleti fekvése van és minden fészket egy féregrágta, terjedelmesebb, de 30-40 cm-nél nem magasabb fatuskóra vagy ilyennek a közelébe kell helyezni. A tuskó jelen- léte olyan nagyon fontos körülmény, hogy enélkül szinte kizárt- nak látszik a telepítés eredményessége. Megfigyelhetjük, hogy az állatok a kiöntés után azonnal birtokba veszik a tuskót. Minden nyílását kikutatják, a fiasítást azonnal az arra alkalmasaknak talált üregekbe hordják és a velük hozott fészekanyaggal azon- nal hozzálátnak a tuskó eltakarásához. Ha ehhez az odaszállí- tott fészekanyag kevés, hordjunk a kezdőboly közelébe magunk minél többet oda, hogy az állatoknak eleinte ne kelljen feles- legesen nagyobb utakat megtenni. így elérjük azt, hogy az álla- tok helyüket alkalmasnak találják, fészküket hamarosan rendbe- hozzák és hamarabb látnak hozzá a vadászathoz is. Az eddigi megfigyelések szerint jobb az eredmény, ha a fiatal telepet a tuskó közvetlen közelében helyezték ismét szabadlábra.

A külső munkálatokkal párhuzamosan otthon ugyanabból a törzsfészekből származó 50-100 dolgozót telepítünk egy mű- fészekbe. Ezeket néhány napig koplaltatjuk, 4-5 nap múlva közé- jük helyezzük a szabadból befogott, megtermékenyített vagy műfészekben megtermékenyített nőstényt, de ugyanakkor élelmet is adunk az új együttesnek. Ez igen fontos, mert a szabadból be- fogott "vad" állatok, jóllakott állapotban, rögtön elpusztítják a leendő királynőt; ha azonban előbb éheztettük őket, akkor - apróbb csete-patéktól eltekintve - nem történik különösebb baj. Az utólag nyújtott élelem elfogyasztása közben eltelt idő t. i. elegendő ahhoz, hogy a betelepített idegen nőstény testszagát

megszokják és már 1-2 napon belül teljesen helyreáll a kívánt egyetértés. Ezt abból tudhatjuk meg, hogy a dolgozók szeretettel gondozzák az új királynőt, ellátják élelemmel stb. Ha minden rendben folyik az új családban, akkor az állatokat 9-10 napig hagyjuk együtt a műfészekben. Ez az idő elegendő ahhoz, hogy a nőstény a dolgozók testszagát vegye fel és így semmi veszély nem fenyegeti akkor, ha a szabadban kitelepített hangyákhoz csempésszük. Ezek már nem érzik idegennek ós boldogan fogadják be, mint saját királynőjüket. A nősténnyel kitelepített dolgozók viszont saját fészektestvéreik.

Ezeknek a munkálatoknak az elvégzése után már nem ma- rad más kötelességünk, mint az új bolyt ellenőrizni, hogy nem történik-e ott valamilyen rendellenesség. Szükség esetén azonnal közbelépünk.

A következő kérdés: mikor telepítsünk? Erre röviden azt feleljük: minél előbb! A hazai viszonyok szerint ez az időpont - rendes időjárás esetén - május harmadik negyedétől június közepéig terjed. Ha a tél túlhosszúra nyúlik, az időpontot késlel- teti, augusztus elejéig telepíthetünk. Ilyen esetekben azonban nem elégedhetünk meg kis létszámú bolyokkal, hanem legalább 80-100 ezres új telepeket kell létesítenünk még akkor is, ha azok egyéb- ként minden tekintetben megfelelő helyre kerülnek. Elvünk a telepítésnél mindig az legyen, hogy - ha csak más kényszerítő körülmények nem akadályoznak - inkább kevesebb, de nagyobb létszámú új telepet létesítsünk, mint fordítva.

Az eddigi megfigyelések szerint olyan években, amikor az időjárás kedvező, egy igen jól hasznosítható, másik segédeszköz- zel is dolgozhatunk. A hangyák a természetben rendszerint ellen- ségesen viselkednek egymással. Nem így azonban a űasítás. Egy meglevő bolyt minden különösebb nehézség nélkül lehet olyan módon is megerősíteni, hogy egy másik bolyból, amelynek abban az évben erős fiasításpótlása van, a bábokat áttesszük egy gyen- gébb létszámú bolyba- Ezeket a bábokat az idegenek éppen olyan szeretettel és gonddal nevelik fel, mintha sajátjuk volna- Különö- sen akkor igen nagy előny a hangyáknak ez a tulajdonsága, ami- kor csak egy vagy csekély számú "törzs"-bolyunk van. Ilyenkor úgy segítünk magunkon, hogy kevesebb dolgozót telepítünk az új bolyokba és a hiányt bárhonnan származó bábmennyiséggel pótoljuk. Ennek az eljárásnak a gazdasági előnyön kívül még az a haszna is van, hogy az állatok a kitelepítés után-rengeteg mun- kájuk közben - hamarabb szoknak egy esetleg nekik kevésbbé megfelelő helyhez, mint ha a költözködésen kívül egyéb gondjuk nincsen. Helyzetük előnytelensége viszont a hamarosan kikelő nagy hangyalétszám után megszűnik és így több reményünk van arra, hogy akkor is megmaradnak a részünkről kiszemelt helyen,

lia az számukra tán nem is egészen "eszményi" és alkalmazkod- nak a mi kívánságunkhoz, illetve szükségletünkhöz. Olyan esz- tendőkben viszont, amelyekben kedvez a •szerencse és a szüksé- gesnél több megtermékenyített nőstényt sikerül szereznünk, a gyorsabb szaporodást oly módon is elősegíthetjük, hogy egy-egy kitelepített bolyba már eleinte is két vagy három királynőt adunk.

Az elmondottak természetesen nem előírások, hanem egy- szerű tájékoztatás. A teendőket mindenkor a hely, a körülmények és a kívánságok szabják meg és a helyes telepítést az átgondolt, minden körülményre kiterjedő telepítési terv irányítja. Az itt lefektetett alapelvek betartása nélkül azonban vajmi kevés a re- mény arra, hogy a műveletek sikeresek legyenek.

Egy, az egész országra kiterjedő telepítéshez az illetékesek közös munkálkodása lenne szükséges ós erről a tárgyról beható, állandó eszmecserének kellene indulnia. A legfontosabb azonban, hogy az érdekeltek is felismerjék a kérdés fontosságát és minél előbb tegyenek a cél elérése érdekében kísérleteket, mert ezek nélkül siker nem remélhető.

*

Der Wald und die Ameise. Von P. Röszler.

Die nützíichan Ameisenairten sind für den ForsteehutsJ von, grosser Bedeutung. Verf. schildert - auf Grund der Forschungsergebnisse Göss- wald® und Escherichs sowie' eigener Erfahrungein - eingehend jene in Deutschland béreit® angewandten Maissinahmen, die den Schutz und die Vermehrung der Ameisen besonders erfolgreich fördern können.

*

La fórét et la fourmi. Par P. 'Röszler.

L'article fait eomnaitre la protection des f'ourmis utiles pour la fórét eit leur acclimatation artificielle.

*

The Woód and Ants. By P. Röszler

Propositioins ooneerning the protection and artificial multiplication of those ant species whioh are useful for forestry.

írta: Röszler Pál.


Ugrás az újság cikkeihez: 1941 augusztus

Előfizetés | Hirdetés | Impresszum | Beállítás kezdőlapnak
Copyright 2014 Erdészeti Lapok