Jubileumi logo
oee
Erdészeti Lapok digitális archívuma
FVM erdőről
forestpress



bakonyerdő





Pilisi Parerdő Zrt.



Mecsekerdő Zrt.





2014.12.22., Zéno

1930 október

Lapzárta előtt...

Amit mult lapszámunkban már jeleztünk, a tűzifa fuvardíja megfelelő rendezése megtörtént.

Szószerint ide iktatjuk a kereskedelemügyi Miniszter úrnak ebben a tárgyban az államvasutak igazgatóságához inézett rendeletét, valamint egyesületünkhöz intézett leiratát.

1. A kereskedelemügyi Miniszter úr 28.886-1930/V1II.

számú, a m. kir. államvasutak igazgatóságához intézett rendelete a tűzifa viteldíjainak újabb megállapítása tárgyában:

"Utalással a tűzifa-fuvardíjaknak a magyar termelés érdekeinek megfelelően való rendezése tárgyában a vezetésem alatt álló minisztériumban tartott értekezletek megállapításaira, értesítem az Igazgatóságot, miszerint a szóbanlevő javaslatok elhatározásom elé terjesztetvén, azokat a magam részéről is elfogadhatónak találtam. Ennek alapján fölhatalmazom az Igazgatóságot, hogy a tüzelési célokra rendelt fák közül az áruosztályozás F. 2/c. tétel alá tartozó dorongfát, hasábfát, husángfát, tuskófát 1.2 m hosszúságig - kötegelt állapotban is - a vasúti árudíjszabás I. rész B. szakasz keretében a 14. díjosztályba sorolnassa és az erre vonatkozó intézkedéseket 14 napi rövidített határidővel érvényesíthesse. Megengedem továbbá, hogy a fentebb megnevezett árukra, amennyiben a m. kir. államvasutak vonalán fekvő tekintetbe jövő állomásokon kerülnek feladásra, a 15. teheráruosztálynak 20 (Húsz) %-kal mérsékelt tételeit, amennyiben pedig a kezelésük alatt álló helyiérdekű vasutak tekintetbejövő állomásain kerülnek feladásra, a m. kir. államvasutak terhére további fél kezelési díjjal rövidített tételeit bocsássa rendelkezésre. A díjmérséklés az Igazgatóság és az érdekeltség által közös egyetértéssel megállapítandó évi legcsekélyebb mennyiség leszállításához kötött visszatérítési kedvezmény alakjában vagy egy évi időtartamra, vagy a jövő év végéig terjedő időtartamra érvényesítendő, mi mellett nem teszek észrevételt az ellen, hogy a kedvezmény az érdekeltséggel létesítendő megállapodás szerint rovatolás útján is igénybevehető legyen. A magyar vasúti árudíjszabás I. rész

B. szakaszában részes vasutakat egyidejűleg felhívtam,, hogy

vonalaikat illetőleg hasonló kedvezmény engedélyezését tegyék jóindulatú megfontolás tárgyává. Folyamodókat jelen elhatározásomról azzal a felhívással értesítettem, hogy a kedvezmény érvényesítése tekintetében szükséges megállapítások végett lépjenek az Igazgatósággal közvetlen érintkezésbe. Budapest, 1980.

évi október hó 7-én. A hivatalos másolat hiteléül: aláírás, miniszteri s.-hiv. igazgató. Dr. Bud s. k." 2. A kereskedelemügyi Miniszter úrnak azonos szám alatt egyesületünkhöz intézett leirata:

"Országos Erdészeti Egyesületnek, Budapest, V., Alkotmány-u. 6. Fenti felterjesztésére, valamint utalással a vezetésem alatt álló minisztériumban t. Cím részvételével megtartott értekezletek megállapításaira, e tárgyban a m. kir. államvasutak igazgatóságához intézett rendeletem egy másolatát tudomásul kiadom azzal, hogy a kedvezmény érvényesítése tekintetében szükséges megállapítások végett lépjen a m. kir. államvasutak igazgatóságával közvetlen érintkezésbe. Budapest, 1930. évi október hó 7-én. Aláírás." A rendelkezés teljes egészében magáévá teszi a magyar termelésnek az egyesület útján kifejezésre juttatott óhajtását 447és nemcsak megszünteti azt az egyenlőtlenséget, ami eddig a

magyar tűzifa hátrányára fennállott, de egyúttal megfelelő vé-

delmet biztosít a vasúti szállításnál a magyar termelésnek.

Most, amikor közel egy évtizedes küzdelmünk sikeréről beszámolunk, a mult számunkban említetteken kívül külön hálás köszönettel adózunk a kereskedelemügyi Miniszter úr Őnagyméltóságának, aki a más oldalról jövő ellenzés folytán majdnem kátyúba került ügyet egy tollvonással kiemelte, újabb bizonyságot adván ezáltal annak a megértő jóindulatnak, amit az erdőgazdaság az ő részéről annyiszor tapasztalt.

Ismételten felhívjuk azonban úgy az erdőgazdaságok, mint a termelők figyelmét arra, hogy a kedvezményt semmi esetre:

se használják fel a fogyasztói árak drágítására.

Legyen ehelyett a magyar fa az, aminek lennie kell: a magyar tüzifapiac árszabályozója.

* Maga a rendelet kétféle megoldásra nyújt lehetőséget.

Az egyik a visszatérítés, a másik a rovatolás útján való

elszámolás.

Mivel a.visszatérítési eljárás sok utánjárást, munkát, postai és egyéb költséget okoz, a szállítási díjengedmény utólagos visszatérítése pedig befektetést és kamatveszteséget jelent, egyesületünk, hűséges fegyvertársával, a Magyar Fatermelők, Fakereskedők és Faiparosok Országos Egyesületével együtt mindent elkövet, hogy rovatolás útján legyen az engedmény érvényesíthető.

Az eredményről külön fogjuk olvasóinkat tájékoztatni.

Krónika 1. A 3296/1918. M. E. számú (rendelet végrehajtási utasításának módosítása.

A hivatalos közlemények között hozzuk a földmívelésügyi miniszter úrnak ezévi 65376/1-1. számú rendeletét, a kormányrendelet végrehajtási utasításának (143.800/1918. F. M.)

módosításáról.

Az a szívós küzdelem, amit egyesületünk elnöke, Hadik János gróf a rendelet intézkedéseinek megfelelő végrehajtása iránt indított és folytatott, ma már jelentékeny részben eredményre1 vezetett.

Őszinte köszönettel kell megemlékeznünk elnökünk odaadó fáradságán kívül arról a jóindulatról, amellyel a Földmívdés- ügyi Miniszter úr önagyméltósága ügyünket felkarolta s a ren-

delet végrehajtásánál felmerült - kétségtelenül közérdekű

intenciók által vezetett -, de mégis kellemetlen túlhaitásokat

jórészben megszüntette.

A legteljesebb elismeréssel kell megemlékeznünk az erdészeti főosztály főnökének, Pfeiffer Gytíla miniszteri tanácsosnak ez ügyben tanúsított eljárásáról, aki magáévá téve egyesületünknek ezekben a kérdésekben kifejtett és megfelelően indokolt álláspontját a módosító intézkedésnek a legrövidebb úton leendő elkészítése, előterjesztése és szétküldése iránt, minden bürokratikus formaság mellőzésével soron kívül intézkedett.

Jól tudjuk, hogy a minisztérium elhatározásai mindenkor a főosztály retortáin szűrődnek keresztül Is így annál nagyobb örömmel üdvözöljük a főosztály főnökének ebben a kérdésben történt erélyes és eredményes beavatkozását, mert módunkban volt meggyőződést szerezni arról is, hogy a kiadott belső rendelkezések sok olyan intézkedés elmaradását fogja eredményezni, amelyeket eddig a birtokososztály joggal kifogásolt.

Némelyek előtt talán indokolatlannak látszott az a szívós küzdelem, amelyet az egyesület a módosításért most, talán az új törvény küszöbén, folytatott.

Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a rendelet intézkedései a szabadrendelkezésű erdőbirtokokra az üzemterv elkészítéséig érvényben maradnak, könnyen beláthatjuk, hogy a rendelet intézkedései még hosszú időn át fogják egyes magánbirtokok gazdálkodását érinteni.

A küzdelem tehát nem tvolt indokolatlan.

2. Erdőrendezői értekezlet.

■-, úgy véljük, olvasóink legnagyobb része csak Nagypál István tagtársunk cikkéből értesül arról, hogy ilyen is volt és igen fontos határozatokat hozott.

Az erdőrendezés közérdekű fontossága nálunk napról-napra emelkedik.

A régebbi időkben, amikor az üzemtervszerü gazdálkodásra kötelezett erdők i kétharmada állami tulajdont alkotott vagy állami kezelésben volt, az erdőrendezési dolgok sokkal inkább voltak az állami adminisztráció belső ügyének tekinthetők, mint ma, amikor ezeknek az erdőknek 60%-a sem nem állami tulajdon, sem állami kezelésben nem áll, hanem magánbirtok s amikor az új erdőtörvény remélhetőleg mielőbb kimondja az általános üzemtervkényszert.

Kétségtelen, hogy az ilyen megállapodások, amelyek rendelet formájában látnak később inapvilágot, az egész szakközönséget igen közelről érintik és melegen érdeklik.

A régi időkben az enemű rendelkezéseket közzé tették még akkor is, ha azok kifejezetten csak az állami erdészeti adminisztrációt érintették.

Közzé tették azért, hogy a magánbirtokososztálynak és a magánerdőtisztikarnak hasznos tájékoztatóul szolgáljanak.

Ma, amikor összes erdeinknek csak 19%-át kezelik állami erdőtisztek, az ilyen rendelkezésekről a többi 81% erdő birtokosa és kezelőtisztje csak véletlenül szerezhet tudomást.

Véleményünk szerint ma az ilyen tárgyalások is bizonyos mértékig, az eredményük gyanánt leszűrődött határozatok pedig teljes egészükben a nagy nyilvánosság elé tartoznak.

Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a, erdőrendezési munka, annak keresztülvitele az egész erdőbirtok használatát, jövedelmét, értékét igen jelentősen befolyásolják, i.

De közérdek az is, hogy mindazok, akik üzemterv készíté-

sével vagy végrehajtásával foglalkoznak, ezekről az elhatáro-

zásokról részletes tudomást szerezhessenek.

A leghatározottabban kifogásolnunk kell azt az eljárást, amely az ilyen fontos kérdések megállapításába a magánszolgálatban álló és szabad pályán mozgó erdőtisztikart egyáltalán nem vonja be, sőt az eredményeket sem hozza lehetőleg azonnal teljes nyilvánosságra.

Ilyen körülmények között nem vehetjük megnyugvással a minisztériumnak azt a kijelentését, hogy az egyesületet a fontosabb kérdésekben "úgy, mint eddig" meg fogják hallgatni.

Másrészről, mivel a kérdést igen fontosnak tartjuk, ezúton kérjük a megállapodásoknak mielőbb leendő közzétételét.

3. Erdőrendezési napi kérdések.

Az Erdőgazdasági Szemle ezévi első füzete igen értékes tanulmányt közöl e címen Fekete Zoltán főiskolai tanár tollából.

Nem foglalkoznánk itt a kérdéssel, ha a cikkíró nem foglalna állást az egyesületnek az új törvénytervezet 42. §-ára vonatkozó határozatával szemben, amely azt javasolja törvénybe iktatni, hogy a szabadrendelkezésű erdők használatának mérvét az erdő növedékénél kisebb mértékre korlátozni ne lehessen.

A rendelkezés célja kétségtelenül az, hogy a vágásfordulók túlmagasan való megállapítását megakadályozza s így a birtokos használatait túlságos mértékben korlátozza.

A birtokososztály és, magánerdőtisztikar védekezése itt teljesen érthető és az utolsó évek tapasztalataiból fakad.

Sok üzemtervről tudunk, ahol a vágásfordulónak kétszeresre vagy még ennél magasabbra való felemelése, illetőleg az engedélyezhető használatoknál túlmagas vágásforduló alapulvétele erdőbirtokost és kezelő erdőtisztet a legsúlyosabb kérdés elé állított az erdő jövedelmezőségét illetőleg.

A törvényelőkészítő bizottság javaslata bizonyos minimális területhányadot kívánt megállapítani, ami ,- véleményünk szerint - sokkal helyesebb, mert egyszerű, könnyen ellenőrizhető, biztos alap.

A törvényelőkészítő bizottságot a megállapodásnál az vezette, hogy az alakítandó törvény amúgy sem örökéletű, s a következő törvény alkotóinak sokkal könnyebb lesz a helyzetük, ha az összes erdőknél már 30, illetőleg 50 éves szabályos korosztály-eloszlást találnak.

Viszont az átmeneti idő alatt az eddig teljesen szabadon kezelt magánerdők tulajdonosai is meg vannak védve a jövedelem túlságos visszaszorítása ellen.

A választmányi ülésen merült {fel a természetes felújítás hívei részéről az a kifogás, hogy "a javasolt szöveg a külföldön azt a látszatot kelthetné, mintha Magyarországon még ma is tarvágásos alapon rendeznék be az erdőket".

Bár véleményünk szerint a természetes felújítás alapján berendezett erdőknél is csak a terület lehet a szabályos korfokozat-eloszlás kiszámításának és megállapításának alapja s minden szabályos állapot csak a területre visszavezetve képzelhető el, a megegyezés kedvéért elfogadtuk a növedékre vonatkoztatott közvetítő indítványt.

Fekete cikkében azt kifogásolja, hogy e megoldás mellett készleteink nem fognak gyarapodni és hogy á megoldás az erdőgazdasági többtermelést lehetetlenné teszi.

Az első tételt maga Fekete is megcáfolja, amikor igazolja azt, hogy mai, jelentékeny részben silány állományaink helyén létesített jónövekvésű, megfelelő fanemű állományokkal a rész-

leteket bizonyos mértékig állandóan szaporíthatjuk.

Ha tehát figyelembe vesszük azt, hogy az új törvény sem

lesz örökéletű, az átmeneti időre ez az intézkedés teljesen megfelel.

« Megfelel pedig annál inkább, mert e mellett a megoldás mellett a használatokba a gyérítéseket is be kell számítani, mert hiszen ezek is a növedékből kerülnek ki.

Mivel pedig a jobb fiatal állomány gyérítése akár hányszor nagyobb fatömeget fog adni a rossz növésű idős erdő 10 évi növekvésénél, mihelyest; a fiatalosak annyira fejlődtek, hogy .^agyobb mértékű, értékesebb előhasználatot adnak, a használatot az idős állományokban szükség, esetén mérsékelteü.korlár jtozni lehet, ,; ^ömts&si Áüíi'g^hhm tíéiivbi RIOÍ m ■■:->

Gazdasági szempontból ez a korlátozás. ma,ahg;indo^Qlható.

A kérdés.e része azonban már bele nyúlik Fekete,,inásik

állításának a tárgyalásába, amely Szerint a megoldás lehetetlenné teszi a többtermelést.

Véleményünk szerint téves 'Feketének az az állítása, hogy a többtermelést csak a magasabb vágásfordulóval lehet szolgálni.

Az erdőgazdaság mérlege csak akkor kerül egyensúlyba,.

ha a használat mértéke a növedék mértékét meg nem haladja.

A magyar erdők haszna (hozadéka), amint azt Fekete is elismeri, ma nagyon csekély és pedig elsősorban azért, mert elhanyagolt állományaink növekedése mélyen alatta marad annak a mértéknek, amit ugyanazon a területen gondozott állománytól várhatunk.

Ha tehát a gazdasági egyensúlyt is fenn akarjuk tartani e a többtermelést is előmozdítani, célunk csak egy lehet: minél nagyobb évi termést (növedéket) produkálni erdeinkben, aminek természetes következménye lesz a hozadékok emelkedése is.

Az állományok számottevő részében tehát nem fatömeggyüjtésre, de a növedék emelésére irányuló gazdaságot keli folytatnunk.

A magas vágásforduló lehet eszményi cél és ott, ahol az ehhez szükséges korfokozatok rendelkezésre állanak, jelentősebb anyagi áldozat nélkül fenn is tartható. Ott azonban, ahol rossz korfokozateloszlás, silány állományok j vannak csak & jelentől kíván a jövő érdekében igen gyakran elviselhetetlen és a köz érdekében sem indokolt áldozatot.

Ha figyelembe vesszük, hogy az erdőt sok és jelentékeny olyan kiadás terheli, amely a használatok apasztásával nem csökkenthető (adó, kezelés, őrzés, kegyúri terhek, stb.), könnyű megállapítanunk azt, hogy a hozadéknak aránylag csekély apasztása a birtokos jövedelmét igen sokszor kétszeres, sőt ennél nagyobb százalékarányban csökkenti.

Ne feledjük el azt, hogy az állományok átalakítása, ami' legtöbbnyire más fanemű erdők telepítésével jár, költséges beruházás, amit csak akkor követelhetünk, ha annak fedezésére megfelelő jövedelem áll rendelkezésre.

És vájjon kiviteli mérlegünk szempontjából olyan nagyon előnyös-e, ha a ima végtelenül nehéz gazdasági viszonyok között a vágásfordulók emelésével csökkentjük a hozadékot s agyonterheljük a ma gazdasági életét azért, hogy talán 80 év múlva el tudjuk érni a behozatal jelentős csökkenését?

Addigra megöl bennünket a kamat, amivel mi nem nagyon szeretünk számolni.

A közfogyasztás tárgyai, amikből ma behozatalunk nagy tömege kikerül, nem nagyméretű anyagok.

Gazdasági mérlegünk, de gazdaságunk biztonsága is sokkal jobban állna, ha nem volna furnir-rönkünk és elsőosztályú tölgyanyagunk, ellenben bőven volna tűzifánk és építőanyagunk.

Mert hiszen a behozatal zöme ezekből kerül ki. Ezeket pedig alacsonyabb vágásforduló mellett, megfelelő fanemek megválasztásával sokkal hamarabb tudjuk pótolni.

Ha erdeink 25%.-a fenyves volna, 30 és 40 éves állományok gyérítési anyaga bányafaszükségletünket, teljesen fedezné, papírgyártásunknak is sok nyersanyagot adna, sőt építkezési anyagaink jó része (faragott fa) is kikerülne belőlük.

A főhasználat pedig 50-60 éves vágásforduló mellett egész fűrészárubehozatalunkat fedezné.

Mai legjobb tölgyeseink átlagos hozadékával szemben 2- 300%-os jövedelememelkedést jelentene az ilyen átalakítás, csak természetesen el kellene ismernünk azt, hogy 50-60 éves tarvágásos üzemmódban kezelt lucállománnyal vagy 30-40 éves ugyanúgy kezelt kanadai nyár-, éger-, nyirállománnyal, sőt akác sarjerdővel is lehet helyes- gazdálkodást folytatni s nem kellene az egyedül üdvözítő, de magas vágásfordulóhoz kötött természetes felújítást tartani az erdőgazdálkodás egyetlen reális alapjának.

Ezeket a célokat átmenetileg, a törvénytervezet eléggé szolgálja. Elsősorban azért, mert meggátolja a készletek túlságos apasztását s emellett módot nyújt a növedékek számottevő gyarapítására. Másrészről megvédi a birtokost attól, hogy a jövendő érdekében szükséges áldozatok címén mai létérdeke kerüljön veszélybe. Végül, módot nyújt arra, is, hogy erdeinkből feltétlenül kivehessünk annyi fát, amennyit azok ma megteremnek, s amire éppen a behozatal apasztása érdekében feltétlenül szükségünk van.

Teljesen megértem, hogy az erdőrendezéstan tanára csak az eszményi állapotot tekinti. , A törvény megalkotásánál azonban számolnunk kell azzal, hogy a birtokososztály a fanemek, üzemmód, vágásforduló megállapításának kérdését nem adhatja ki kezéből, mert hiszen az erdő jövedelme, értéke teljesen ettől függ, de ettől függ az is, mennyire szolgálja az erdő a tulajdonos különleges érdekeit.

Feketének a részletekre vonatkozó észrevételei nemcsak mindenben helytállók, de régi óhajtásai is az erdészeti köröknek.

4. Az angol példa.

Az olasz földmívelésügyi miniszter ittjárta alkalmával rámutattunk arra, mit végez Olaszország az erdősítések terén.

Most közöljük azt, amit az angliai erdősítésekről a Wiener Allgemeirte 'Forst und Jagdzieitung ír:

"Nagybritannia tudvalevőleg egyike az erdőben legszegé-

nyebb államoknak s az angol kormányzatnak egyik legfontosabb

feladata az észszerű erdősítésről gondoskodni. Az 1928-ban közzétett Census of Woodlands szerint az erdőterület kereken 2 millió acre-ra (1,250.000 ha. az összterület 5%-a) rúgott. Ebből alig a fele szálas erdő, a többi bozót. Zárt erdőterület igen ritka.

Az ország faszegénységével szemben a faszükséglet különösen nagy. Az országos gazdasági bizottság a fanyagokról szóló 10. jelentésében több mint 1 milliárd köblábra (kb. 32 millió m3) becsüli áz évi fogyasztást, aminek a belföldi termelés csak kereken 5%-át fedezi. A behozatal értéke az utolsó években átlag 60 millió font sterlingre (1700 millió pengő) rúgott; ennek kétharmad része gömbölyű fa, a' többi félgyártmány és faáruk.

A behozott nyersfából a bányafa a legjelentősebb tétel. A behozatal főként a skandináv államokból, ezenfelül most OroszOrszágból és a környező államokból származik. Oroszország 1929-ben csupán fűrészárubán 750.000 standardot importált.

Magának á' brit birodalomnak gyarmataiban igen • kiterjedt erdőségeik vannak- köztük: igen" értékes épület- és haszonfaierdők, mint tea'k,!>maKágőhi;- valamint; egyéb • luxus és nemes fafajok s ezenfelül Kanadában elsőrendű fenyőerdők. Az utóbbiak iáté¥iné§ét-''^hM^ikúinfor)^^s2^^ az" Amerikai Egyesült-Államok használják fel. . c, Már a háborúelőtti időben is fontos szerepet játszott az

angol erdők felújításának kérdése. A több oldalról beszerzett

javaslatok és vélemények eredményeképen az 1909-ben felállított "Development commission" felhatalmazást kapott, hogy a beruházási alapból bizonyos összeget erdősítésekre fordítson.

Mégis ez irányban igen kevés történt.

A háború idején, amikor a tengeralattjárók a bányafabehozatalt lehetetlenné tették, Angliában nagy területeket (kb.

180.000 ha, az egész erdőterület 15%-át) taroltak le. Az újraerdősítés keretében a háborúutáni időben állították fel az "Adand comitee"-t, amely 1919-ben egy nagyszabású erdősítési tervet készített az 1929-ig terjedő időre. E terv szerint az állam egy külön erre a célra rendelt hatóság, a "Forestry Co" felügyelete alatt 150.000 acret köteles felújítani. A bizottságnak 3x/2 millió fontot bocsátottak alapként rendelkezésére (kb.

98 millió pengő) a szükséges terület megszerzésére és beerdősítésére.

1923-ban a bizottság rendelkezésére bocsátották a legkorosabb állami erdőket (25.000 ha). A tíz év alatt kereken 250.000 acre új erdőt telepítettek; ebből 150.000 acret maga az állam, 50.000 acret magánosok és községek állami segítséggel, 50.000 acret pedig minden állami segítség nélkül.

Az ez alatt az idő alatt foganatosított használatok mérvét nem ismerjük. Az erdősítés az egyik jelentés szerint acrenként 8.17 fontba ((ha-ként 400 pengő körül) kerültek. A várható hozadékok nem elegendők a befektetett tőke kamatoztatására és törlesztésére, ezért a befektetett állami tőkének már több mint 40%-át leírták. Ily körülmények között érthető, hogy magánbirtokosok támogatás nélkül keveset erdősítenek.

A "Forestry Co" tízéves programmja 1929-ben lejárt.

Az angol parlament egyhangúlag elhatározta az erdőtelepítés- nek fokozott mértékben való folytatását. A legközelebbi tíz évre 330.000 acre beerdősítését irányozták elő s e célra 9 millió fontot (250 millió pengő) bocsátottak rendelkezésre,"

Úgy látszik, ezek az államok, amelyek a háború idején is

fában szegények voltak, sokkal jobban tudják értékelni az erdő-

gazdaság fontossságát.

Pedig Anglát, a tengerek urát, szabad vizek környezik, nem ellenséges államok, mint bennünket.

5. Erdőgazdaság és fafogyasztóipar.

A közeli napokban a Német Mérnökök Egyesülete kereste fel fővárosunkat.

A küldöttség egyik ezzel megbízott tagja felkereste a földmívelésügyi minisztériumot és egyesületünket is, érdeklődve aziránt, hogy a jövő évben Wienben tartandó fabemutató érdekelné-e Magyarországot is és hajlandó-e azon résztvenni.

A német ipar nagyon jól tudja, mit jelentene számára az, ha faanyagszükségleteit megfelelően előállítva belföldön tudná fedezni.

A termelő és fogyasztó között annyira szükséges kapcsolat megteremtése céljából a nagyipar által fenntartott német mérnökegylet néhány év óta az erdészeti egyesülettel együttesen tartja üléseit.

Fabemutatókat rendez, ismerteti szükségleteit a termelőkkel, kísérleti problémákat vet föl, sőt fedezi nemcsak a bemutató, hanem a kísérletek költségeit is.

Még a mi kért részvételünk költségeit is hajlandók fedezni.

Hol van ettől a mi ipari tőkénk, amelyik rövidlátó garasoskodásával kézzel-lábbal kapálódzik még az ellen is, amikor a magyar termelés az egyenlő elbánásért harcol a külföldi behozatallal szemben?!

Pedig ha határainkat nem a háború 4 évére, de félannyi időre lezárják jóakaró szomszédaink, a magyar ipar 80%-a menthetetlenül elpusztul.

Vájjon mi megértjük-e valaha az idők szavát, vagy csak saját kárunkon okulunk a teljes 'elpusztulásig?

Alföldi homokfásítás Alábbi megfigyeléseket és adatokat különösen ifjabb szaktársaim és az alföldi kisebb erdőbirtokosok számára tájékoztatás, útmutatás végett gyűjtöttem össze, hogy ezekkel az alföldfásítás nehéz problémájának mielőbbi sikeres megoldásához csekély erőmtől telhetőleg némikép is hozzájáruljak.

I.

1. Csemetekerti talaj müvelése (előkészítése) homokon.

A csemetekert talajának fordítása 50-60 cm mélyen, a szán-

tás pedig 25-30 cm mélyen eszközlendő. E műveletek ősszel

végzendők s csak abban az esetben szabad ettől eltérni, ha a csemeték tavasszal lesznek helyükről kiemelve s ugyanezen területre ismét vetni akarunk. Az őszi talajfordításnak, szántásnak előnye, hogy a talaj a téli nedvességet könnyen befogadja és tárolja, ami tekintetbevéve az alföldi majdnem állandóan száraz és forró nyarakat, á csemetenevelésnek megbecsülhetetlen előnye, - hátránya, hogy a talaj tavasszal hamar gyomosodik, de ezen kevés költséggel segíthetünk úgy, hogy a magvetés előtt a területet sekélyen megkapáltatjuk, vagy ha nagyobb területről van szó, megfogasoltatjuk. A tavaszi fordításnak, szántásnak hátránya, hogy a téli nedvességet! á talaj nem képes úgy befogadni, mint áz ősszel megfordított, szántott és a befogadott nedvességet könnyen elpárologtatja, hátránya még, hogy a belevetett magvak az ülepedés hiánya miatt egyik helyen mélyebbre, Jmásik helyen sekélyebbre kerülnek,, így a kelés nem lesz egyenletes, több mag el is vész, nagyobb tavaszi esőzés esetén pedig az esőzés okozta hirtelen ülepedés következtében a már kikelt csemeték szára a ; homokból eléggé kimagaslik s a gyenge száracska, mely előbb a homokban volt, az erős napsütés miatt elszárad. A talajfordítás ősszel és télen 50-60 cm mélyen négyszögölenként 8-10 fillérbe kerül. A szántás ősszel és télen 25-30 cm mélyen kat. holdanként > 16-18 pengőbe kerül. A fogasolás tavasszal 3-4 pengő kat. holdanként. Az ősszel megszántott területet ugyanakkor sohasem fogasoltassuk vagy boronáltassuk meg, mert a téli időjárás (fagyás) ezt a munkát tökéletesen elvégzi.

2. A famagvak elvetése homoki csemetekertekben.

Általában homokon minden magot mélyebben kell vetni,

mint kötött talajon, egyrészt azért, mert a homok legfelső rétege

hamar kiszárad s ez esetben a benne lévő mag nedvesség hiányában nem tud csírázni, másrészt azért, mert a homokot a szél mozgatja, azaz a magról elhordja. A mélyebbről kelt csemetének gyökere mélyebben lévén a földben, a nyári szárazságot jobban elbírja. A magvak vetését (a mag alakja és a terület nagyságára való tekintettel), amelyeknél csak lehetséges, géppel eszközöljük. A gép lehet kicsiny, emberek által húzott s lehet nagy vetőgép, a vetéshez megfelelően felszerelve. A géppel való vetés előnye, hogy 50 % -kai kevesebbe kerül, mint a kézivetés, a magot egyenletesebben szórja a földbe s így a magnál 20% megtakarítás elérhető. A 'nagy géppel azonban csak síkfekvésű és azonos minőségű talajoknál érhetünk el jó eredményt, mert ha a terület hullámos (hepe-hupás), akkor egyik helyen mélyebbre kerül a mag, a másik helyen pedig sekélyebbre, ha pedig a talaj minősége változó, úgy a homokra beállított súlyzóval vetvén a kötöttebb részekbe is magot, annak kikelése nem lesz egyenletes. A i magvakat itt az alföldi homokon, ha az időjárás engedi, 3-4 héttel előbb vetjük, mint azokat általában szokás vagy mint azt szakkönyveink tárgyalják, mert szakkönyveink nem speciálisan az Alföldre vonatkoznak.

Előbb vetünk azért, mert itt az Alföldön 3-4 héttel előbb tavaszodik, így ezt az, időt ki kell használni, mert a későbbi vetésből kelt csemetéket itt az Alföldön rendesen beköszönteni szokott 8 hetes hőség és szárazság zsenge állapotukban találja s a csemete nem képes elérni azt a fejlődési fokot, amelyet a korábban vetett elérne s így őszre csak gyenge, ki nem ültethető csemeténk lesz. Igaz ugyan, hogy a korai vetést a késői fagyok meg szokták rongálni, de ez nem áll arányban a korai vetés előnyeivel, mert nem minden évben van késői fagyás és ha van is, olyan mérvű, hogy az összes kikelt csemeténket tönkretegye, nincsen. A gyenge vagy közepes fagyás esetén csemeténknek legfeljebb 10-20%-a pusztul el csupán, erre pedig számítva, úgyis több magot vetettünk. Általában itt az Alföldön, a homokon a maggal nem ajánlatos túlságosan takarékoskodni, mert itt sokkal több az ellensége is, úgy a magnak, mint a kikelő csemetértek, mint hazánk más vidékén. (Ilyenek az elszaporodott cserebogárpajod, a lótetű, a homokverés, a tartós hőség és szárazság.)

Az ákácmag vetése:. 40-50 cm sortávolság mellett (4-5

cm mélyen) 1 kat. holdra 40-45 kg mag szükséges s nagy gép-

pel vetve, kat. holdanként a géphez szükséges három napszámos

bérének beszámításával, 10-12 pengőbe kerül. Az akácmag forrázása legjobbnak bizonyult úgy, hogy a forrásban lévő (bugyborékoló) vizet a tűzről levévén, (1-2 percig állni hagyjuk, majd ráöntjük a kádban lévő magra s azon hagyjuk 1-2 percig, de a vizet ezalatt folyton keverjük, tezután a magról a vizet leöntjük és hűlni hagyjuk addig, imíg azt bemártott kezünkkel kibírjuk. Időmegtakarítás végett helyesebb, ha nem várjuk meg, míg a víz előbbi hőmérsékre lehűl, hanem azt hidegvíz hozzáadásával hűtjük le arra a hőfokra, melyet beledugott kezünk kibír, ezt a vizet azután a magra öntjük, 20-30 percig kevergetjük, majd a keverést abba hagyva, 2 óráig állni hagyjuk ebben a magot, ez idő letelte után a vizet a magról leöntjük s szellős, de nem napos helyre kiterítjük s1 ha kissé megszikkadt, száraz homokot vegyítünk közzé és elvetjük.

A szümag, vetése: 40-50 em sortávolság mellett táblákba

vetjük, 1-1.5 cm homoktakarót adva a magra, majd egyujjnyi

vastagon szalmatöreket szórunk a sorokra és ezután lehetőleg

állott vízzel jól meglocsoljuk. A szilmagot vetése előtt csiráztassuk úgy, hogy 20 cm mély verembe a magot 15 cm vastagon elterítjük, jól összekeverjük homokkal, majd jól meglocsoljuk vízzel és többször megkeverjük, hogy mindenütt egyformán nedves legyen, s aztán 4-5 cm homoktakarót rakunk a magra (ezután vizet már ne öntsünk rá). így 2-3 napig a veremben csiráztassuk, figyelemmel kísérve, hogy nem melegszik-e be a mag.

Bemelegedés esetén a felső homoktakarót lehúzzuk a magról, jól megforgatjuk s ismét betakarjuk, ha pedig már erősen duzzadt a mag és repedezni kezd, azonnal vessük el. Ezen eljárás mellett itt az idén 100%-os szilkelést észleltünk. E csiráztatási eljárást alkalmazhatjuk még az éger-, nyir- és juharfák magvainál. Előnye, hogy hamarabb és több mag kikel és így a locsolást is rövidebb ideig igényli.

A nyir magvetése: A magot érése után (augusztus hó vé-

gén) azonnal vessük csiráztatva olyan helyre, ahol a talajvíz

közel van. Legjobb a teljes vetés, mert így kisebb területet kell

locsolni, a területet önmaga beárnyalja s nem szárad oly gyorsan ki. (így egy-két évig a magágyban megerősödik s azután iskoláztathatjuk.) A magra csak 0.5 cm homoktakarót tegyünk, majd erre szalmatöreket s alaposan, de óvatosan locsoljuk meg, vigyázva arra, hogy ki ne fürösszük. (Száraz időjárás esetén a kelés után is locsolandó.)

Az éger magvetése: Novemberben vetjük, ugyanoly eljárás

mellett, mint a nyirt.

A juharfélék magvának elvetése: A juharféléket ősszel

vagy tavasszal vetjük 40-50 cm sortávolság mellett táblákba

és 1-2 cm-es homoktakarót rakunk rájuk. A zöldjuhar kivéte-

lével lehetőleg ősszel vessük a juharokat, mert ha télen át magjuk kiszárad, akkor tönkre is megy.

Epermag vetése: Az, epert 30-40 cm sortávolság mellett

tavasszal vetjük s 1 cm homoktakarót rakunk rá.

Kőrismag vetése: A kőrismagot, mivel csak a második tava-

szon kél, legelőnyösebb, ha a mag érését követő tavasszal sem

tújszáraz, sem túlnedves, 15 cm vastag homokba elvermeljük,

a veremre lombot, majd dombosán homoktakarót rakunk s a következő tavaszig ebben a veremben hagyjuk, |s akkor elvetjük; így e tavaszon ki is fog kelni és nem kell egy évig gyomlálni azt a nagyobb területet, amelybe az érést követő tavasszal elvetettük volna s melynek gyomlálása a benne lévő mag miatt körülményes is, azonkívül e területet esetleg más célra is használhatjuk.

Erdei fenyő magvetése: Az erdei fenyőt 20-30 cm sor-

távolság mellett ágyasokba vetjük, de lehet teljes vetést is

alkalmazni, az esetben kisebb területet kell majd locsolni. A

magra 1-2 cm-es homoktakarót teszünk. Öntözni és árnyalni kell, hogy a nagy hőség és szárazságtól megvédjük. Az árnyalóul szolgáló kendert észak-déli irányban vessük az ágyak szélére legalább két héttel előbb.

Feketefenyő magvetése: 20-30 cm sortávolság mellett

ágyasokba vessük tavasszal s 1-2 cm homoktakarót rakjunk

rá. öntözni s árnyalni kevésbé kell, mint az erdei fenyőt. A

fenyőféléknél, ha a sűrű vetést ritkítani akarjuk, azt ollóval végezzük, mert így nem sértjük meg a többi csemeték gyökérzetét.

3. A csemetekert kapálása, gyomlálása homokon.

Csemetekertünket annyiszor kapáljuk, ahányszor az gyo-

mosodni kezd, hacsak valamely körülmény, pl. munkáshiány

ebben nem gátolnak. Csemetekertünket sohase engedjük begyomosodni, mert a begyomosodott terület megkapálása mégegyszer annyi időt igényel, mint a be nem gyomosodotté, tehát, ha nem engedjük begyomosodni, úgy kétszer meg tudjuk kapálni azzal a költséggel, amellyel a begyomosodottat, amellett a kapálással csemetéink növekedését elősegítjük azzal, hogy nem engedjük őket a gyomtól elnyomni, ezenkívül a gyom nem szívhatja el tőlük a nedvességet és végül a nedvesség elpárolgását is megakadályozzuk. Tavasszal és nyáron a kapálást, legyenek bár csemetéink, suhángjaink bármily korúak, sohasem eszközöljük 4-6 cm-nél mélyebben, mert a tavaszi és nyári kapálással két célt szolgálunk; 1. a gyomirtást, 2. a talajnedvesség elpárolgásának megakadályozását. Ezen két célunkat eredményesen a sekély, 4-6 cm-es kapálással elérjük.

Nem jó a tavaszi és nyári mély kapálás azért, mert talajunk addig a mélységig, ameddig megkapáljuk, könnyen és hamar kiszárad. A tavaszi és nyári kapálással ellentétben, az őszi kapálást már mélyebben végezzük, hogy talajunk a téli nedvességet annál jobban befoghassa és tárolhassa. Egy kat. hold csemetekert kapálása az utakkal, 40-50 cm sortávolság mellett, négy férfi és négy női napszámba kerül.

4. A csemetekert trágyázása homokon.

A lehetőséghez képest csemetekertünket mindig ősszel trá-

gyázzuk s a trágyát ősszel szántsuk alá, a fordításnál alkalma-

zott trágyát ne szórjuk a fordítás aljára, mert így semmit sem ér, hanem úgy, hogy a trágya a felszíntől 10-15 cm mélyre kerüljön. A trágyát sohasem szórjuk széjjel egy napnál előbb az alászántás előtt, mert a nap és a szél szárító hatása alatt igen sokat veszít tápértékéből. Lehetőleg jó, érett marhaistállótrá^ gyát vagy növényi anyagok korhadásából származó trágyát használjuk (a lótrágyát sohasem adjuk tisztán, mert az összetételénél fogva igen hevít, szarvasmarha-, vagy sertéstrágyával keverve azonban jó). Igen jó eredménnyel alkalmazható ősszel vagy koratavasszal a szuperfoszfát, gyengébb (silányabb)

homokon, a kálisó.. A szuperfoszfát azonban csak jó erőben lévő homokon ajánlatos, mert a gyenge talajok termőerejét 1-2 év alatt kihajtja úgy, hogy az később még szegényebb lesz tápanyagokban.

5. Ugarolás, zöldtrágyázás.

Csemetekertünk ama részét, melyet ugarolással pihentetni

s javítani akarunk, igen előnyösen javíthatjuk úgy, hogy ősz-

szel rozzsal keverve szöszösbükkönyt vetünk belé, mely növények még a silány homokban is jó termést adnak, közepes vagy jó homokon pedig kitűnő termést eredményeznek. Ha ezen terményt virágzáskor (május) alászántjuk, nagymennyiségű zöldtrágyát futtatunk homokunknak s végül, ha a szöszösbükköny alá még kat. holdanként 100 kg szuperfoszfátot és 50 kg kálisót; is adunk, egy ilyen zöldtrágyázás felér egy jó istállótrágyázással és lényegesen kevesebbe kerül, mint az istállótrágya, tekintetbe vévén az- itteni magas trágyaárakat és szállítási költségeket. Ezen eljárással homokunkat nemcsak az alászántott zöldes műtrágyával javítjuk, hanem a szöszösbükköny pillangós növény lévén, a levegőből a talajba nitrogént von be s így homokunkat ezáltal is nagymértékben javítja.

II.

1. Erdőtelepítés alá talaj előkészítés az alföldi homokon.

Erdősítések alá a talajt legalább két ekenyom mélységig

(25-30 cm mélyen) szántással fordítsuk meg ősszel még abban

az esetben is, ha az beerdősítve csak a következő tavasszal lesz.

A szántást csak abban az esetben hagyjuk el, ha a területünk igen silány futóhomok és ha attól kell tartani, hogy a szomszédos, mezőgazdaságilag mívelt területben kárt teszünk azáltal, hogy a megbolygatott rossz homokunkat a szél arra ráhordja, ilyen esetben szántást alkalmazunk olymódon, hogy a csemetesorok köreit nem szántjuk fel, hanem a csemetesorokban csak 1-2 barázdát húzunk. E művelettel azonban homokon lombfát sikerrel nem nevelhetünk, csupán a fenyőfélék igénytelenebb fajtáit. A pásztás szántást is mellőzhetjük az olyan rossz homokbuckáknál, amelyekről a homokot a szél hordja és dombos, hullámfekvésük, felszínük miatt a szántást nem, vagy csak igen körülményesen tudnánk elvégeztetni; ilyen helyeken csupán a gödrös ültetést alkalmazzuk, ez esetben szintén csak fenyőt ültethetünk, mert a lombfacsemeték ilyen helyeken és művelés mellett feltétlenül elpusztulnak. (A lombfák alá a talaj vagy fordítandó, vagy 25-30 cm mélyen teljesen megszántandó.)

Jobb barna és fekete homokon szándékolt erdősítéseknél a területet, ha az egyébként parlagon hevert 1- 2 évig, mezőgazdasági előhasználat alá vonhatjuk, |mely esetben a dombos részekre ősszel rozsot, a laposabb, nedvesebb helyekre pedig tavasszal árpát és tengerit vetünk, így az erdősítés költségeit fenti termények, értékesítése által részben fedezhetjük, de még a gyomirtást is eredményesen elvégezzük. Ilyen esetekben is a mezőgazdasági termény kiszedése után, az erdősítés előtt, a talaj teljes szántással megművelendő.

2. Az erdősítés kivitele homokon. a) A gödrölés (gödörásás): 50-60 cm mély és átmérőjű

gödör ásása nem szántott, gyepes területen ezrenként 5 férfi-

napszámba kerül.

Teljesen megszántott területen ezrenként 3 férfinapszámba kerül.

A gödörásásnál arra ügyeljünk, hogy a felső talajréteget külön rakjuk a gödör aljáról kikerült homoktól (egy ásónyomnyira a felső, egy ásónyomnyira az alsó), hogy a homok a viszszatakarásnál fordítva kerüljön be a gödörbe, a gyephantos részeket pedig a gödörásó munkás jól vagdalja össze.

b) ültetőgödrök kijelölése lánc ívagy zsinór mellett ezren-

ként egy férfinapszám. A gödrölés csak fenyőnél ajánlható.

c) A csemeték átültetése: Ügyes ültetési mód a rövid- (60-

70 cm)-nyelű kapával való ültetés, amikor is az ültető egyik kezé-

vel a csemetét fogja, a másik kezében lévő rövid kapával pedig a

homokot húzza a csemete gyökerére a gödörbe, mindig figyelve arra, hogy a csemete függőleges helyzetben legyen, amikor pedig a gödör laza homokkal megtelt, akkor azt á munkás megtapossa (ekkor a gödör háromnegyedrészéig van megtelve), ezután a még künnmaradt egynegyedrész homokot is behúzza a gödörbe a munkás, de azt már nem kell megtaposni, mert így nem szárad ki annyira, mint ha megtaposná. Vigyázni kell: itt még arra is, hogy a csemete oly mélyre kerüljön a földbe, mint amennyire eredeti helyén volt (1-2 cm-rel, tekintettel a homok ülepedésére, mélyebbre kerülhet), feljebb azonban semmi esetre sem. (1000 drb csemete elültetése kézzel, kapával 2 női napszám á 2 P.)

A fenyőcsemeték ültetésénél a csemetéket háromnegyedrész homok és egynegyedrész agyagból készült péppel telt vederbe rakjuk és egy munkás állandóan az ültetők előtt keresztbe menvén, mindig csak 5-6 gödörrel előzve meg az ültetőket, úgy helyez el 1-1 csemetét a gödör szélén, hogy az ültető keresgélés nélkül azonnal rátaláljon. Ez az eljárás vált be legjobban a fenyőcsemetéknél, mert így legkevésbé szárad ki és szakad el csemetéink gyökérzete.

Az erdősítésekre legjobbnak bizonyultak a lombfáknál az 1-2 éves, a fenyőknél a 2 éves iskolázott vagy erős magágyi csemeték, a dugványoknál pedig az 1 éves gyökeres vesszők. Itt figyelembeveendő még az is, hogy csemetéink hasonló éghajlati és talajviszonyok mellett nevelődjenek, mint amilyen éghajlati és talajviszonyok közé fognak kerülni kiültetéskor; ez különösen vonatkozik az alföldi homokra, mert például a dunántúli agyagos földben nevelt csemete sehogysem alkalmas az alföldi homoki erdősítésre.

Az erdősítést, hacsak lehetséges, ősszel végezzük, mert az őszi ültetés itt legalább 25%-kai eredményesebb, mint a tavaszi, mivel az ősszel elültetett csemete gyökérzete a téli nedvesség és ülepedés következtében jobban elhelyezkedik a talajban s így hamarább is tud tavasszal kifakadni s amikor a forróság és szárazság beköszönt, már mélyebbre hatolt a gyökérzete, mint a tavasszal ültetettnek (mely 2-3 héttel későbben hajt ki), így az ősszel elültetett csemete -nem szárad ki oly könnyen, minta tavasszal elültetett. ..................v 3. Á csemeték visszavágása homokon.

Úgy az iskolázásnál, mint az .erdősítésnél a tölgy, bükk,

gyertyán, éger, nyir, eper, akác, kőris, juharfélék és nyárfélék

csemetéit éles metszőollóval vágjuk vissza úgy, hogy a tőn 1-~3 szem. maradjon. A szilt ne vágjuk vissza, mert akkor igen sok hajtást ereszt alulról, hanem tisztogassuk meg oldalhajtásaitól, ha pedig már több hajtása volna, úgy ezeket nyessük le a tőről s csak a legszebbet hagyjuk meg. (A vezérhajtást.) 1000 darab csemete visszavágása a már beültetett területen 0.16 férfinapszámba kerül.

4. Az erdősítések ápolása homokon. a) Kapálás köztes-használat mellett. Ha talaj- és munkás-

viszonyaink engedik, ültetvényeinket köztes mívelés mellett

ápoljuk, így a kapálás nem kerül külön költségbe, amellett a

köztesen művelt termény bizonyos hányadából (fél vagy egyharmadrész) bevételünk is lesz. Köztes művelés melletti termelésre csak az alacsonynövésű termények alkalmasak, mert a magasnövésűek elnyomják fiatal ültetvényeinket. Igen jó erre a burgonya, répa, bab, uborka, káposzta, a tengeri már nem alkalmas, legfeljebb a második évben az ültetés után, amikor már nem kell attól tartani, hogy csemetéinket erősen beárnyalja. (Az első évben semmi esetre se vessünk tengerit a csemetesorok közé.

b) Kapálás köztes-használat nélkül. Ha teljesen megszán-

tott területre telepítettünk erdőt, s ha az ültetést négyzetes

hálózatban végeztük, úgy a kapálást lófogatú kapával hosszant-

haránt járva jól elvégezhetjük s ezután már csak a csemeték tövét kell kézzel megkapálnunk.

c) Fészkes kccpájás. Ezt akkor alkalmazzuk, ha a terület

nem, vagy csak pásztásan lett megszántva, vagy ha a meg-

szántott területünkön homokverést észlelünk; ez esetben kézi-

kapával kapáljuk meg a csemete közvetlen környékét s kigyomláljuk. A kapálást 2-3 éven át végezzük évente 2-3-szor vagy ahányszor ültetvényeink gyomosodását észleljük.

d) Nyesés (itt "egyelésnek" hívják). Fiatal lombfaállo-

mányainkat, ha azok egyébként erőteljesek és szépen fejlődtek,

az első év augusztusában éles metszőollóval úgy nyessük meg,

hogy minden tőn csak a legerősebb hajtás maradjon meg, ezen megmaradt hajtás ugyanazon év őszéig, ha az időjárás kedvező, igen szépen fog fejlődni s oldalhajtásokat is ereszt, amelyeket a tél folyamán vagy koratavasszal 1-2 centiméteres csonk meghagyásával szintén éles metszőollóval levagdalunk.

A második évben a nyesést már ne halasszuk el augusztusra, mert akkorra már sok oldalhajtás megfásodik s ezeket csak nagy kölséggel s fáradsággal tudjuk eltávolítani, mert minden egyes oldalhajtást külön-külön kell lemetszeni. Sokkal jobb és olcsóbb, célravezetőbb, ha már tavasszal a koronán 4-6 hajtást meghagyva, a többi még egészen zsenge oldalhajtást felülről lefelé kézzel lehúzzuk, ezen eljárás különösen a nyár- és lombfaféleknél alkalmazható (az akác és a tüskések kivételével), amelyeknél azonban ugyanezen időben kell a nyesést elvégezni s ollóval vagy kacorral alulról felfelé menő irányban dolgozva, úgy, hogy a metszőszerszám éle sohasem a törzs felé legyen irányozva, hanem attól el, azaz kifelé, hogy a fa törzsecskéjét meg ne sértsük. A fent előadott nyesési műveletnek előnye az, hogy 80%-kai kevesebbe kerül, mint ha ugyanezt a műveletet augusztus hóban végeznék, ezenkívül azt a tápanyagmennyiséget, amelyet augusztusig az oldalhajtások a törzstől elvonnának, megmentjük a törzs és korona fejlődésének javára, továbbá, hogy erdősítéseinket a levegő jobban átjárja és így a július-augusztusi hőségben sok fácskánkat a kiszáradástól megóvjuk s végül, hogy a köztes használati növények fejlődése is jobban biztosítva van, mint a túlbeárnyékolt területeri. Hátránya fenti eljárásnak, hogy az erősebb oldalhajtásoknak kézzel való lehúzása által a törzset kisebb-nagyobb mértékben megsértjük ugyan, de ha a lehúzást korán, még a megfásodás előtt végezzük, úgy az esetleg ejtett sebek egy hét alatt teljesen beforrnak. A nyesést a harmadik és negyedik évben is mindaddig foganatosítjuk, amíg erdősítéseink megerősödnek, záródnak és az oldalhajtásokat önmaguk levetik......

5. Az egyes fa/nemek igénye a talajminőség, s a terep fekvése- tekintetében homokon. - ~ -...... Az akácot ne ültessük olyan helyre, ahol a talajvizet a leg-

magasabb vízálláskor 1.5 méterre a felszíntől megtaláljuk, mert

a talajvíz közelségét az akác még akkor sem szereti, ha egyéb-

ként a talaj összetétele meg is felel neki, mert ha a főgyökere a talajvizet eléri, akkor feltétlenül elpusztul. így tehát a magasabb fekvésű helyekre ültessük az akácot, de csak akkor, ha homokunk barnás és nem nagyszemcséjű kvarcos homok. Világossárga és majdnem fehér (világosszürke) homokra, legyen az a talajvíztől bármily távolra, akácot ne ültessünk, mert a talaj soványsága miatt, ha el nem is pusztul, de eltörpül és fatömeget nem ad.

A fehér nyárt jobbminőségű, barnaszínű, alacsonyfekvésű

helyekre ültessük.

A fekete nyár (itt gatyás vagy ordas nyárnak is hívja a

nép) úgy az alacsony, mint a magasabb fekvésű helyeken is

jól tenyészik olyan minőségű homokon, mint az akác.

A kanadai nyárt már valamivel soványabb és világosabb

színű homokra is ültethetjük, mint a fehér nyárt, de alacsony-

fekvésű helyekre, amelyeken szépen fejlődik.

A jegenyenyár, bár az alacsonyfekvésű helyeket szereti,

kielégítően nevelhető még azokon a magasabb helyeken is, ahol

az akác a talaj soványsága miatt gyarapodni már nem képes.

A szürke nyár az igen silány (sovány), magasabb fekvésű

homokban is megél.

Az orosz nyár (populus Rasumofskyana) olyan talajt és

fekvést igényel, mint a kanadai nyár. Szépen, gyorsan fejlődik.

Nagyon világosságkedvelő fa, ritka hálózatban ültetendő s úgy

látszik, hogy a mi alföldi nyarunk talán túlmeleg neki.

A fehér és fekete eper inkább a szárazabb homokot s ma-

gasabb fekvést kedveli.

A kocsányos tölgyet alacsonyfekvésű, de mélyrétegű, jó,

barna: vagy fekete homokra ültessük.,

A magasköríst szintén alacsonyfekvésű helyre, jóminő-

ségű barna, vagy fekete homokba ültessük.

Az itmerikai kőris már nem < SZ - alföldi ,• homok fája, mer);

ahol az akác igen jól megél, ott az amerikai kőris csak gyenge

fejlődést mutat.

A kopaszszilt a jó mélyrétegű, fekete vagy barna homokra

tegyük alacsony fekvés mellett.

Az olaj fűzet jóminőségű fekete vagy barna homokba te-

gyük, de csak úgy, ha a talajvíz közel van.

A juharfélék itt a homokon inkább csak a kertileg művelt

vagy parkosított, jobb termőhelyeken élnék s fejlődnek, a

gyenge, rossz homokok erdősítésénél nemigen jöhetnek számba.

A mézgás égert az egész alacsonyfekvésű laposokba tegyük,

ahol a talajvíz is közel van, de a talaj túlsovány ne legyen.

A fehér nyirt valamivel magasabb fekvésű helyekre tehet-

jük, mint az égert, de azért a száraz dombokra ne ültessük.

(Igen jól nevelhető az égerrel elegyesen.)

A zöld juhaf inkább á szárazabb és soványabb homokokra

való.

Az erdei fenyő jól' fejlődik az igen sekélyrétegű, sovány, de

nedves laposokban, a magasabb fekvésű homokhátokon már

nem biztat sikerrel.

A fekete fenyőt lapos, nedves helyekre ne ültessük, ellen-

ben a sovány, száraz dombokra, buckákra, amelyeken az akác már nem él meg. A szelíd, szikes homokokon a tamariska, bál-

ványfa és kopaszszil jól fejlődik.

6. Dugványozás homokon.

Dugványiskolának a területet feltétlenül ősszel fordítsuk

meg 50-60 cm mélyen s hacsak lehet, még az ősz folyamán

dugdossuk belé a sima vesszőket. így nem kell egy ásónyomnyi árkot ásnunk, ezt behúzni s megtaposni, hanem csak zsinór mellett ferde irányban, de mélyebben mint tavasszal, dugdossuk be a dugványokat, mert a frissen fordított talaj tavaszig 4-5 ujjnyit ülepedik, ezért a dugványt a talaj színéig, vágy egy ujjnyival mélyebbre is dughatjuk a felszíntől. Tgeh jól szaporíthatok

dugványról a fehér nyár kivételéyel a nyárfélék és fűzek. Az

olajfűz dugványról szaporítható ugyan, de gyenge (20-30 % * eredménnyel, inkább magvetéssel termeljük. Dugványozás céljára legjobban megfelel az'egyéves, erőteljes hajtásokból'ter» melt vessző, a kétéves már 50^-kai" gyengébb eredményt ad, mintáz egyéves. A dugványvessző 30-35 cm-nél hosszabb ne, legyen, legfeljebb az esetben, ha dombos, buckás helyre szándéskozunk ültetni, de mivel legtöbb esetben lapos helyre ültetjük azokat, elegendő 30--35


Ugrás az újság cikkeihez: 1930 október

Előfizetés | Hirdetés | Impresszum | Beállítás kezdőlapnak
Copyright 2014 Erdészeti Lapok