Jubileumi logo
oee
Erdészeti Lapok digitális archívuma
FVM erdőről
forestpress



bakonyerdő





Pilisi Parerdő Zrt.



Mecsekerdő Zrt.





2014.08.28., Ágoston

2005 január

ERDÉSZETI LAPOK AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET FOLYÓIRATA CXL

ERDÉSZETI LAPOK

AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET FOLYÓIRATA

CXL. évfolyam • 2005. január

Ünnepi ülés a Wagner Károly Szakkönyvtárban

iiH3í I

IP í p

•• h -ÉL

Wagner Károly halálának 125. évforduló­ja alkalmából Riedl Gyula könyvtár­vezető tartott megemlékezést.

Elnök Úr!

Tisztelt Küldöttközgyűlés! Kedves Tagtársak!

Megilletődően jóleső érzés, hogy az Országos Erdészeti Egyesület 1866. de­cember 9-én fellobbanó lángoló szelle­me - Bedő Albert, Divald Adolf és Wag­ner Károly előttünk látható portréi ré­vén - köztünk van. Szomorú, hogy a lángoszlop egyike hamar kialudt. 125. éve, hogy 1879. december 21-én meg­halt Wagner Károly m. kir. főerdőtaná-csos, pénzügyminisztériumi osztály­vezető, Egyesületünk első alelnöke.

Egyesületünk gyászát Bedő Albert, az időben főerdőtanácsos, Egyesüle­tünk alelnöke, az Erdészeti Lapok szerkesztője fejezte ki, méltatva a hű barát és harcostárs életét, munkásságát; emberi, szakmai és szellemi nagyságát. Méltatása a következő intelemmé ne­mesedett:

" ... és míg élni fog Magyarország föl­dén hazáját szerető és annak javát szol­gáló erdész, tisztelje a Wagner Károly nevet, mert ő volt közülünk az első, aki szakunk irodalmának a toll üdvös útját az "Erdészeti Lapokban" megnyitotta." És lám Tisztelt Közgyűlés, Kedves Tag­társaim! Wagner Károly neve mai is tisz­telt és ragyog; az Erdészeti Lapok töret­lenül teszi kötelességét, Könyvtárunk pedig már az Ő nevét viseli.

De Bedő Albert gyász-emlékezetében

megosztotta velünk Wagner Károly óha­ját is "... óhajtása volt az Országos Erdé­szeti Egyesületet olyan nagynak és erős­nek tudni, hogy az a magyar nemzet éle­tével egyenlő örök időn át a magyar er­dészet biztos központját képezze."

Nos az óhaj a tettek mezejére lépett. Egyesületünk ma is az egyetlen szakmai érdekképviselet, amely a magyar erdé­szet ügyét sajátos eszközeivel szolgálja. Él és működik, ám erősítést kér. Erősítést az óhajtás magunkra vállalásá­val, az elévülhetetlen átvállalással. Vés­sük tehát emlékezetünkbe, izzítsuk rá szívünket és tegyünk érte.

Tisztelt Tagtársak! Emlékezésünk ma nemcsak a gyász érzete, hanem az örö­mé is. Az örömé, mert előttünk a cél és az út, amelyen haladva az előforduló harcokkal is szembenézve, az akadá­lyok leküzdésével példamutató segítsé­günk Wagner Károly szívóssága, hazafi­úi és szakmai lelkülete.

A megemlékezés után Riedl Gyula felkérte Cserép János elnököt és Ormos Balázs főtitkárt a 2004. március 10-én, a küldöttközgyűlés által jóváhagyott Wagner Károly Erdészeti Szakkönyvtár alapító okiratának aláírására, amelyet az Egyesület vezetői Bedő Albert törté­nelmi íróasztalán foganatosítottak.

Ezután Riedl Gyula ismertette az Egyesület tagsági okiratának történetét és felkérte Cserép János elnököt, hogy a jelenlévő tagtársak részére a történel­mi oklevél aláírásukkal ellátott, kisebbí­tett másolatát adja át.

Fotó: Pápai

Cserép János elnök

Ormos Balázs főtitkár

Tartalom

A harmadik oldal

Amagyar erdőgazdálkodásnak jelentős fejezetei kap­csolódnak Diósgyőrhöz, ahol nevezetes évfordulók­ra emlékezhetünk 2005-ben. 490 éve, 1514. november 19-én szentesítette II. Ulászló az 1514. évi I. törvénycikket, ami a koronajavak egyikének nyilvánította a diósgyőri uradalmat, de 240 éven keresztül zálogosok, bérlők gazdálkodtak az ura­dalomban.

250 éve, 1755-ben a kamara végleg kiváltotta a zálog­ból az uradalmat és elkezdődött a kamarai gazdálkodás. Újhután (Bükkszentkereszt) megkezdte működését a má­sodik üveghuta.

235 éve, 1770. július 28-án Mária Terézia utasította a magyar kamarát, hogy "a bőséges faanyaggal ren­delkező diósgyőri kamarai uradalom területén vasgyár létesíttessék".

230 éve, Andreas Kneidinger kamarai mérnök elkészí­tette a vasgyár részére kijelölt erdő térszakozásos térképét és meghatározta az évente kitermelhető fatérfogatot.

220 éve, 1785-re kialakult a koronauradalom erdé­szeti szervezete: 1-1 erdőmester és erdőtiszt, a 4 pagony­ban 1-1 főerdész vagy alerdész és vadász, erdőőrök, számvevők.

195 éve, a diósgyőri erdőszámtartó ott engedélyezte a kőszén termelését "ahol azt a fa esetleges hiánya következ­tében alkalmazni kell".

190 éve, 1815-1818. között a kamara elkészíttette a szentléleki, újhutai, diósgyőri, mocsolyási, parasznyai pa­gonyok üzemtervét és kiadta az erdőmesternek, az alerdésznek és vadásznak szóló kamarai utasításokat.

135 éve, 1870. május 18-án kelt királyi rendeletre megszűnt a Diósgyőri Államjavak Igazgatósága, szétvált az erdészet-bányászat-kohászat és az erdőket a soóvári (tótsóvári) jószágigazgatóság - 1880-tól m. kir. erdőhi­vatal - hatáskörébe utalták.

110 éve, az igazságügyi miniszter 4196/1894. és a pénzügyminiszter 80.500/1894. sz. rendeletére a diós­győri erdők telekkönyvileg is "az államerdészet kezelésébe adattak át, haszonélvező a m. kir. kincstár".

85 éve, a trianoni békediktátum következtében felettes szerv nélkül maradt erdők kezelésére 1920-ban a Földmű­velésügyi Minisztérium megszervezte a Miskolci m. kir. Erdőhivatalt.

80 éve, az 1925. január 22-én kelt 611/1925. sz. FM rendelet alapján az Abaúj-Torna, Borsod-Gömör, Heves és Zemplén vármegyék területére kiterjedő hatáskörrel meg­kezdte működését a Miskolci m. kir. Erdőigazgatóság.

Diósgyőri évfordulók című cikksorozatunkban ezekre emlékezünk 2005-ben.

Járási Lőrinc

Ünnepi ülés a Wagner Károly Szakkönyvtárban......1/B2

Az erdészeti szektor európai fejlesztése......................2

Újévi jókívánságok........................................5

Dr. Lengyel Atilla:

Az európai Erdőtulajdonosok Szövet­ségének budapesti Közgyűléséről ..............6

Pápai Gábor: Ki az a Bedő Albert?............................10

Czerny Károly:

Csordás Nagy László - "az erdőmester"....................12

Domokos Gergely:

Újabb környezetkímélő gyomirtási lehetőség............13

A magyarországi erdők természetessége

Csóka György-Hirka Anikó-Koltay András-Szabóky Csaba: A gyapjaslepke életmódja és kártétele ................................16

Horváth Béla:

A Gépesítési Szakosztály a STIHL-nél........................19

Bakó Csaba: Cseh-magyar együttműködés................20

Koltay András: Erdővédelmi Szakosztály tanulmányűtja ..................

Gólya János: Fakitermelő Világbajnokság..................24

Koltay András-Hegedűs Péter:

Erdő vagy vaddisznóskert?..........................................25

Járási Lőrinc:

Diósgyőr a királyok-királynék "mulatóhelye" ..........27

Apatóczky István:

Interjú Németh Ferenc kerületvezető erdésszel........28

Pápai Gábor: A természet pedagógusa......................29

Horváth Zoltán: A dabasi nyárfák kivágása..............30

Asztalos István:

Paradigmaváltás vagy tulajdonosváltás? ....................32

Egyesületi hírek, a Küldöttközgyűlés ........................33

S. Nagy László: A szeniorok Mátrafüreden................39

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXL. évfolyam 1. szám (január) FŐSZERKESZTŐ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE: DR. SZIKRA DEZSŐ

A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG TAGJAI: Andrési Pál, Apatóczky István, dr. Bartha Dénes, dr. Czerny Károly, Detrich Miklós, Greguss László Géza, dr. Járási Lőrinc, Mihályfalvy István, dr. Sárvári János, Zétényi Zoltán.

SZERKESZTŐSÉG: 1027 Budapest, Fő u. 68. Telefon/fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255 • E-mail: erdlap@mtesz.hu KIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fő u. 68. • FELELŐS KIADÓ: CSERÉP JÁNOS elnök Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelős vezető: ifj. Komornik Ferenc A kézirat lezárva: 2005. január 10.

ISSN 1215-0398

Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.

A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztő véleményével, azok tartalmáért min­denkor a szerző felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, fotóért, illetve grafikai munkákért fizetünk. A címlapon: Széldöntés a Tátrában. (Részletes beszámoló a februári számban.) Fotó: Pápai Gábor.

Az erdészeti szektor fejlesztésének fő feladatai Európában

Eva Lindström, A Forest Academy Finland 1-4. Fórum Elnökének jelentése

Az Elnök jelentése a 4 megtartott FAF Fórum csoportmunkáinak és megbeszé­léseinek eredményein alapul. Az összegzés a megjelent különböző résztvevők gondolatainak sokaságát, keverékét tartalmazza, nem pedig egy egyhangú nézőpontot. Ennek következ­tében ez a jelentés inkább a gondolatéb­resztést óhajtja szolgálni, mintsem a vá­laszok, megoldások meghatározását.

A csoportmunkák 3 különböző té­makör köré lettek igazítva: erdészetpo­litika és állami erdőgazdálkodás, magán-erdő-gazdálkodás, erdőgazdálkodási üzletágak. A beszélgetések ezekre kon­centráltak. A Fórumok résztvevői össze­tételének köszönhetően a jelentésben főként az új és a most jelentkezett EU tagországok képviselőinek véleménye tükröződik.

Erdészetpolitikai alapelvek

Az erdészetpolitikával kapcsolatban szá­mos kérdés alapvető fontosságúnak bi­zonyult. Sok országban az erdészet más szektor részeként tűnik fel. Valójában az erdészeti szektor függősége más szekto­rok döntéseitől egyre növekvő. Követ­kezésképpen a legtöbb ország erdészet­politikájának legnagyobb kihívása a szektor-közi közeledés elősegítése. A Nemzeti Erdőprogramok fontos eszkö­zei a szektorpolitikai együttműködésnek más területekkel, mint pl. a vidékfejlesz­tés, környezetvédelem, ipar, energetika.

A szektor-közi közeledés folytatása megkívánja az erdő hármas funkciójá­nak (gazdasági, ökológiai, szociális) egyenletes, kiegyensúlyozott megbe­csülését, felismerve az erdőből nyer­hető különböző típusú termékek és szolgáltatások sokféleségét. A Fórum résztvevői úgy érezték, hogy főként a szociális és kulturális (vidékfejlesztési, többcélú erdőhasznosítási) célok nin­csenek eléggé megjelenítve az európai erdészetpolitikában.

A Fórum résztvevői felvetették azt, hogy vajon van-e tere, lehetősége egy közös EU erdészetpolitikának. Kihang­súlyozódott, hogy közös politika csak erős, közös érdekeltségen alapulhat, amelyekben nagy jelentőséget kapnak a régiók természeti, gazdasági, szociális adottságai is. Az európai erdészetpoliti-

ment keresztül a korai 1990-es évek ha­tására, pl. az erdészeti ügyek fontossá­gának emelkedésével és a Miniszteri Konferencia megtartásával az Európai Erdők Védelmében. Egy intenzív politi­kai fejlődési periódust követően az eu­rópai erdésztársadalom legfontosabb feladata most egy hatékony erdészetpo­litika bevezetése.

Egy sikeres erdészetpolitika kialakí­tása és bevezetése hosszú távú elképze­léseken és megfelelő jövőképen kell, hogy alapuljon, de megfelelő rugalmas­sággal is rendelkezzen, hogy reagálni tudjon a változások hirtelen hatásaira is. Ez akkor válik lehetővé, ha a fő (erdészet)politikai módosítások szilár­dan alapulnak a jövőben várható folya­matokon, de felismerik a pillanatnyi trendeket, valamint már a leghalvá­nyabb jeleket is, amik az erdészeti szek­tor jövőjét befolyásolhatják.

Az állami erdőgazdálkodás átmeneti állapota

A kárpótlási folyamattal együtt számos átalakuló országban az államerdészet szerepe jelenleg átértékelődik. Különö­sen szükséges lenne meghatározni an­nak mértékét, hogy az erdőterületek mekkora aránya kerüljön privatizációra.

Az állami erdőtulajdonlásnak régi ha­gyományai vannak számos országban, és legalább néhány köz-erdőre van szükség a társadalmi igények kielégítésére (üdü­lés, védelem, kutatás). Köszönhetően a köz javának érdekében végzett dolgok rejtett költségszerkezetének, az állami erdőktől nem várható el a magán­erdőkhöz hasonló szintű jövedelmező­ség. Másrészről viszont az erdővel való ta­karékosság természetétől fogva előnyben részesíti az állami szektort a magánszek­torral szemben. Ezenfelül különböző ta­pasztalatok léteznek arra, hogy az állami, vagy a magánerdő-gazdálkodás hatéko­nyabb és fenntarthatóbb-e.

Ezeket követően a résztvevőknek az az erős érzésük támadt, hogy ezt a dol­got nemzeti szinten kell eldönteni. Tudván a hatalmas különbségeket a nemzeti körülményekben, feltételek­ben, közös (erdészet)politikai ajánláso­kat nem lehet tenni a privatizáció mér­tékét illetően.

kában nyilvánvalóan könnyebben meg­találhatók ezek a közös érdekeltségek, pl. a környezetvédelmi témákban, mint a fatermelésben. Fontos azt is felismer­ni, hogy a régi-EU15, és az új EU10 tag­államok sajátos és némileg különböző kihívásokkal állnak szemben.

Az EU által alkalmazott támogatási alapelv szintén feladat elé állítja az er­dészetpolitikát. Pl. szükséges az EU támogatási elveit szerkezetileg elegyíte­ni, kombinálni a nemzeti kötelezettség­vállalással. A támogatási alapelv életre hívja a tagállamok közötti önkéntes együttműködés megerősítését is, külö­nösen a régi és az új tagok, valamint a jelentkezett államok között.

Az együttműködésnek hatékony ko­ordinációval kell kiegészülnie. Valójá­ban a támogatási alapelvek ellenére né­hány lehetőség (küzdőtér), kellően fel­hatalmazott koordináló mechanizmus, hatóság és eszköz még szükségeltetik EU szinten. A jelenlegi koordinációs mechanizmusokat a résztvevők nem ta­lálták kielégítőnek a problémák haté­kony közvetítéséhez. A megfelelő EU szintű koordináció elvár, szükségessé tesz megfelelő nemzeti szintű koordi­nációt is, rávilágítva így a Nemzeti Erdőprogramok fontosságára.

Az európai szintű erdészetpolitika mélyreható változásokon és fejlődésen

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

A privatizáció mértékétől függetle­nül a legtöbb átalakuló ország feladata jól működő állami erdészeti vállalkozá­sok, vállalatok létrehozása, átlátható költségszerkezettel, annak érdekében, hogy segítsék fejlődni, növekedni az ál­lami munkák hatékonyságát. Továbbá, számos országban fő elvként meg kell határozni, hogy az államerdészet mi­lyen mértékben vállal szerepet a "köz­jóléti termékek" előállításában, mint pl. a biodiverzitás megőrzésében, vagy az üdülési, rekreációs szolgáltatásokban, és milyen mértékben működik mint egy üzleti vállalkozás, amely bevételt termel az államnak, valamint, hogy e két dol­got hogyan tudja kombinálni.

Az emberi erőforrások és foglalkoztatottság biztosítása

Az emberi erőforrás kezelése az első kulcs(kérdés, feladat) a tartamos erdőgazdálkodásban. Mint számos erdőgazdálkodási döntés alapjára, fo­lyamatos igény van megbízható adatok­ra az erdészeti forrásokkal és a fenntart­ható erdőgazdálkodással kapcsolatban. Mindemellett, hogy növelhető legyen az adatok összehasonlíthatósága, alkal­mazhatósága és követhetősége, szükség van az EU szabályozás jobb integráció­jára, beépítésére és a jobb nemzeti erdé­szeti minősítő, osztályozó rendszerre.

Az erdészetpolitika kidolgozását segítendő, egyre nagyobb igény vezet együttműködő kutatásokra a stratégiai szinteken. Ezek a kutatások közös munkát igényelnek a különböző orszá­gok és tudományágak között. Sőt, a leg­több politikai kihívás, feladat elhatáro­zása függ az erdőgazdálkodás gazdasá­gi és szociális szempontú információi­nak elérhetőségétől, amiért is ezen te­rületek politikával kapcsolatos kutatá­sainak erősítése szükséges.

A tudomány-politika-gyakorlat mű­veleti hármasa döntő az emberi erőfor­rások felhasználásához az erdészeti szektor fejlődésének segítésében. A ku­tatás célja az is, hogy a döntéshozóknak és a gyakorlati felhasználóknak ne csak a know-howt, de a show-howt is bizto­sítsa, ne csak elméleti, de gyakorlati ta­nácsokkal is szolgáljon. Ez különösen fontos a régi és új EU-tagok közötti mű­veletekben.

Kutatások szükségesek az oktatás, hálózatépítés, együttműködés fejleszté­sében, az innovatív kapacitás fejlesztése érdekében. Különleges kihívás a magán erdő-tulajdonosok és vállalkozók képzé­se a tartamos erdőgazdálkodásra való oktatása. Fontos bemutatni és lehetőség

szerint bevezetni az új fakitermelési eljá­rásokat is. A szakmai szabványok, stan­dardok meghatározása jelent majd ala­pot a folyamatos erdészeti képzésben.

A technológiai fejlesztések szorosan összefüggenek a foglalkoztatottsággal. Az átalakuló gazdaságoknak különle­ges kihívás, hogy elkerüljék a többi EU országhoz hasonló létszám-leépülést. Talán, ha a közvetlen erdészeti munka­erő létszámának csökkenése nem is elkerülhető, az erdészeti szektor egé­szét tekintve lehet elérni növekedő fog­lalkoztatást. Emellett a különféle poten­ciális, akár nem hagyományos erdésze­ti termékek és szolgáltatások kihaszná­lása alapvető lehet, főleg a vidéki terü­leteken. Annak érdekében, hogy rea­gálni tudjunk a foglalkoztatási kihívá­sokra, szükség van az erdészeti szektor állapotának és a lehetőségeinek széles körű, átfogó áttekintésére.

A foglalkoztatás az erdészeti szektor­ban nem csupán igény, hanem szolgál­tatás kérdése is. Tovább kell fokozni az érdeklődést az erdészeti szektorban va­ló munkára, különösen a fiatalabb ge­nerációk körében. Azt is észrevételez­tük, hogy számos átmeneti országban a növekedő hatékonyságnak és a kárpót­lási folyamatnak köszönhetően min­denképpen csökken a foglalkoztatott­ság az államerdészetben. Ennek megfelelően erőfeszítéseket kellene tenni arra, hogy újraképezzük ezeket a kikerülő szakembereket, és használjuk ezt a humán erőforrás-tartalékot a ma­gánszektor segítésére.

A magánerdők gazdasági életképessége és a tartamos gazdálkodás

A gazdaságos fenntarthatóság az egyike a tartamos erdőgazdálkodás három sa­rokkövének. Ma, a társadalom egyre nagyobb elvárásokkal fordul a magán­erdők felé a közszolgáltatások biztosítá­sáért. Annak ellenére teszi ezt, hogy az igényelt társadalmi és környezeti szol­gáltatások értéke még mindig nem eléggé honorált a piac által, ami arra ve­zet, hogy a jövedelmezőség veszélybe kerül, pedig ez az alapvető előfeltétele a tartamos erdészetnek.

A társadalomnak nem lehetnek ha­sonló elvárásai az állami és a magán­erdőkkel kapcsolatban, ha a tartamos erdőgazdálkodás elégtelen finanszíro­zási feltételekkel párosul. Ehelyett szükséges a közszolgáltatások megfe­lelő szintű kompenzációja az EU-ban emlegetett alapelv alapján: korrekt ár a korrekt termékért.

Tehát a magánerdő-gazdálkodás gazdasági életképességének biztosítá­sára szükséges különválasztani a fa­anyag iránti igényt és az erdő egyéb ér­tékeit (klíma, természet, veszélyeztetett természeti értékek védelme, turizmus, üdülés, vadászat, kultúra stb.). Pl. a va­dászati jogok szoros kapcsolódása kel­lene az erdőtulajdonhoz.

Emellett a magánerdők tartamos fenn­tartásának elősegítéséhez szükséges egy valós képet adnunk a jövedelmezőségi lehetőségekről. A magánerdők gazdasági életképességére számos más szektor poli­tikája is behatással van. Például az adópo­litika sokkal hatékonyabb is lehetne a tar­tamos erdőgazdálkodás elősegítésében, lehetőséget adna a megélhetésre, főleg vi­déken. Nagyon gyakran az adópolitikát a kezelt-nem kezelt területekre hegyezik ki, ami nem szolgálja a kitűzött célt.

A magánerdők gazdasági életképes­sége növelhető a tulajdonosok szerve­zetekbe tömörítésével. Amikor ez nem lehetséges, az erdőtulajdonosokat báto­rítani kell az önkéntes szövetségre lé­pésre. Egy érdekes lehetőség, ha a ma­gán tulajdonosok a faanyaguk ipari hasznosítására alkotnak üzleti alapú szövetkezetet.

Biztosítandók a szükséges befekteté­sek a magán erdők tartamos gazdálkodá­sához, újra kell gondolni az állami szerep­vállalás szintjét, szerepét az erdészetben. A tartamos magánerdő-gazdálkodáshoz a tulajdonosoknak szüksége van állami támogatásra és egyéb szervezett pénz­alapokra, különösen a gazdaságilag nem jövedelmező kisgazdaságoknak, a kis- és középméretű vállalkozásoknak, hogy biztosítható legyen a hatékony hazai gömbfapiac, faenergetikai piac, és min­den más termék és szolgáltatás piaca. A nem fajellegű termékek piacának kiépíté­séhez alapvető a teljes piaci infrastruktúra megléte, majd az állami, közösségi és ma­gánszektor szereposztása ezen a piacon.

Kapacitás és imázsépítés a magánerdészetben

Az átmeneti gazdaságokban speciális feladat volt az erdők kárpótlási folyama­ta. Kialakulóban van az öntudatos erdő­tulajdonosok társasága, akik tisztában vannak erdejük értékével, annak poten­ciáljával, és büszkék a tulajdonukra. A magas szintű oktatás és más szolgáltatá­sok alapvetők ehhez a fejlődéshez. Ez különösen fontos az új erdőtulaj­donosok és a kis területtel rendelkezők számára, ahol a birtok mérete az akadá­lya a kezelésnek és használatnak.

Szükséges létrehozni a tanácsadói és

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

oktatási rendszert, együtt működve a ku­tatással és a nyilvántartó rendszerrel. Va­lójában e segítő tevékenységgel kapcso­latos felelősség megoszlik mind a magán-, mind az állami szektor irányába. Pl. az ál­lami erdészeti felügyelet kiegészíthetné a hagyományos tevékenységeit egy kie­gészítő, tanácsadó szerepkörrel is. Az ál­lami szektor ahhoz is hozzájárulhatna, hogy folyamatosan biztosítja a szükséges információk áramlását a magánszektor fe­lé is a programokról, eseményekről, szervezetekről és elősegíti a magánszek­tor tapasztalatcseréit.

A magánerdő-gazdálkodás előse­gítése igényli a magánerdős szerveze­tek kiépítését, kapacitásnövelését is. Helyi szinten segíteni lehet a kisméretű erdőtulajdonnal rendelkezők együtt­működését (pl. szövetkezet, erdőgaz­dálkodási szövetség), vagy létrehozha­tók új típusú szerveződések, modellek. Sőt, szükség van a nemzeti szövetségek magasabb szintű integrálására, hogy a tagok részt vehessenek a nemzetközi párbeszédben is, amivel befolyásolhat­ják akár az EU döntéshozó szintet.

A magánerdő-gazdálkodás elősegítése szükségessé teszi a vele kapcsolatos kép javítását, a jobb megértetést, mind a társa­dalom irányába, mind az egyéb tulajdo­nosok irányába. Társadalmi szinten szük­séges a privatizációval szembeni ellenál­lás legyőzése, a bizalom fokozása a magánerdők irányába. A társadalom által felállított törvényes keretrendszer (pl. a tulajdonlás fenntartható állapota, megfe­lelő tulajdonjogok, a támogatási alapel­vek használata), mint fontos tényező, szintén hozzájárulhat a magánerdők vonzóvá tételéhez, a róluk kialakult kép javításához. A leghatékonyabb együttmű­ködés a magánerdő-tulajdonosok között az aktív és megbízható hangadók segítsé­gével lehet, azért, hogy a tulajdonosok között elterjesszék azt a nézetet, miszerint az erdőtulajdon "valami, amire büszkék lehetnek".

Az európai erdészet versenyképessége és az erdészettel kapcsolatos iparágak a világpiacon

Az európai erdészeti szektor versenyké­pessége az egyre növekedő ázsiai piac (pl. kínai) kihívásával áll szemben. Az erdészeti iparágak számára az új EU tagállamok különlegesen érdekesek a befektetések tekintetében. Ennek elle­nére a globális siker lehetőségeit tekint­ve, a többi EU országban is fejleszteni kell az erdészeti szektor vonzását a be­fektetésekre.

Az erdészeti szektorbeli befektetések tipikusan hosszú távúak, amiért is stabil társadalmi kondíciók, feltételek szüksé­gesek a befektetési rizikó csökkentésé­hez. A termelési faktorok elérhetősége és költsége, mint pl. az alapanyagok szintén befolyásolják az ipari befekteté­sek vonzódását. A biztonságos és biztos faanyagáramlás, a fenntartható erdő­gazdálkodás jövedelmezősége, különö­sen a magánszektorban a fontos végcél lesz. Amint azt korábban említettük, ezt a jövedelmezőséget nagyban befolyá­solják a szabályozás színvonala, vala­mint a környezeti és egyéb szolgáltatá­sok finanszírozása. A faanyagellátás nö­vekedése az erdősítési politikákon ke­resztül is biztosítható, amit különösen az új EU tagállamok meg is tesznek.

Az európai faanyag társadalmi elfo­gadottságának biztosítása szintén fon­tos a befektetések vonzásában, annak biztosításán keresztül, hogy a faanyag legálisan termelt és nem a fokozatosan visszaszoruló "szürke" gazdaságból va­ló. Az erdészeti minősítések (PEFC,FSC) is fontos eszközként szolgálnak a fa­anyag származását és elfogadhatóságát illetőleg.

Egy erős erdészeti csoport, ahol a tu­dás felhalmozódott, ahol a különböző szereplők jelentősen együttműködnek, ez a folyamatos siker további feltétele. Ezért számos országban, ahol az erdé­szeti szektor különálló rész, növelni kell az együttműködést és bővíteni az üzleti partnerkapcsolatokat. Amikor be­vezetjük az új erdészeti ötleteket, fontos észrevenni, hogy a szükséges tevé­kenységek különbözőek lehetnek a különböző országokban.

A fatermékek piaca

Bár Európában túlkínálat van fűrész­árúkból, mégis van lehetőség reklámte­vékenységgel tovább növelni és fejlesz­teni a fatermékek kereskedését. Az a cél, hogy a felhasználókban és a vásárlók­ban kialakuljon egy kép a faanyagról, mint modern, biztonságos, megújítható, megbízható, egészséges és környezetba­rát termékről. Egy ilyen reklámkam­pányban alapvető kérdés lehet, hogy a faanyagról önmagában szóljon, vagy összehasonlításban más földrészek fa­anyagával a mi európai fánkat.

A faanyag imázsának fejlesztésében fontos lehet a magas szintű dizájn, és termékfejlesztés, a faipari know-how (szakértelem, technikai tudás) fontossá­gának kihangsúlyozásával. A kis- és kö­zépvállalkozások gyakran tőke­hiányosak a kutatásban és fejlesztés-

ben, ezért az állami beruházások és színterek nagyon fontosak, itt találkoz­hatnak a vállalkozók és a kutatók, és ez szolgál majd újabb hatással és ingerrel a további know-how befektetésekhez.

Ismerve a fatermékek növekedő fo­gyasztását, a reklámoknak újabb piacte­rületeket is meg kell célozniuk, akár Európán kívül is, és piaci részesedést kell nyitniuk a speciális termékeknek. Sőt, az erőfeszítésekben összefogásra is lehet szükség, pl. a műszaki szabvá­nyok megújítása az építőiparban.

A faiparban a siker előfeltétele az eu­rópai szintű kooperáció, ezért melegen ajánlott az együttműködés a különböző európai szervezetek között (UNECE, EU/DG Ent., CEI-Bois stb). A faipar ön­magát és saját szaktudását is hirdetheti, terjesztheti ösztöndíjak és képzési pá­lyázatok útján, megosztva ezáltal a ta­pasztalatokat az országok között, vala­mint a különböző méretű vállalkozások között.

Faenergetika

Az erdészeti szektornak egyaránt kihí­vás és lehetőség a faanyag energetikai hasznosítása. Nagypolitikai szinten erős igény merült fel a megújuló energiafor­rásokra, mint pl. a bio-üzemanyagokra, ami lényeges üzleti lehetőségeket biz­tosít az erdészeti szektor számára.

Pillanatnyilag a (fakitermelés után) visszamaradó faanyag ára/értéke ala­csony, csökkentve a faenergia verseny­képességét más energiaforrásokhoz vi­szonyítva. A jövedelmezőség növelése érdekében csökkenteni kell a szállítási költségeket, és ki kell fejleszteni költ­ségtakarékos technológiákat. Azért le­szögezhető, hogy az energiapolitika pártolja a faenergiát.

A faanyag fokozott felhasználása, mint energiaforrás, kérdést vet fel az alapanyag-ellátás vonatkozásában. Fon­tos, hogy az erdészeti szektor különféle szereplői együttműködjenek a faalapú energia hirdetésében, és elkerülendő az egészségtelen verseny a faanyag pilla­natnyi nagy-felhasználóival.

Kommunikáció az erdészetben

Észrevettük, hogy a megbeszélt legfőbb feladatok mind kapcsolódnak a kom­munikációhoz és valamilyen hálózat­hoz. Ismervén ezen témák fontosságát, a FAF Fórumok különös figyelmet szen­teltek a kommunikációnak. Az ilyen irá­nyú beszélgetések eredményeit külön jelentésben tesszük közzé.

Helsinki, Finnország, 2004 nov.

Fordította: Molnár György

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

MAGÁN ERDŐTULAJDONOSOK ÉS GAZDÁLKODÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE FEDERATION OF PRIVATE FOREST OWNERS AND MANAGEMENTS IN HUNGARY 1021 Budapest, Budakeszi út 91. Tel.: 391-4290, fax: 391-4299 e-mail: megosz@mail.datanet.hu

Újévi (jó)kívánságok

magyar magánerdő-gazdálkodásban. A tavaszi demonstrációnknak köszönhető, hogy - történetesen éppen az EU-csat-lakozás előtt - nem esett vissza az erdőtelepítés mértéke sohasem látott nagyságrendekkel. E megmozdulás kap­csán a tagság olyan hátteret biztosított a vezetőségnek, melynek segítségével a rendszerváltozás óta először sikerült az erdőtelepítők és erdőgazdálkodók érde­keit demokratikus módon érvényesíteni.

Rendszeresen tapasztalhatjuk, hogy honlapunk segítségével felgyorsult az egymás közötti információáramlás, mely nagyban segíti a kölcsönös tájéko­zottságot. A néhány - igaz nem kis -eredmény mellett szinte végtelen a szak­ma, a világ, az Európai Unió kihívásainak sora. Igyekszünk azokat az új módszere­ket, képességeket elsajátítani, melyek se­gítségével ezekre a kihívásokra méltó mó­don tudunk felelni. Ugyanakkor szeret­nénk, ha végre legalább erkölcsileg elis­mernék - a különböző védelmi korlátozá­sok ellenére - a köz érdekében végzett te­vékenységünket.

S most, hogy már tényleg nem lehet tovább odázni az újévi jókívánságot, azt kívánom mindenkinek, amit magamnak is kívánnék: természetesen a legjobbakat.

Tehát a legjobbakat kívánom minden magyar magánerdő-tulajdonosnak és gaz­dálkodónak, minden jó szándékú ember­nek, mindazon társszervezeteknek, ható­ságoknak, hivataloknak, szerveknek, pár­toknak, csoportulásoknak, melyek jót kí­vánnak nekünk, jót tesznek velünk, vagy legalábbis szándékosan nem akarnak ár­tani és legfőképpen: vigyázzák az erdőt.

Az ünnepek alatt olvastam Kornis Mihálytól, hogy "Aki megérzi magában az erőt, szerény lesz." Abban a pillanat­ban megértettem, mitől szerény az igazi erdőgazda és az igazi erdész.

Kívánom, hogy ezt az erőt és szerény­séget őrizzék meg az idén is, jövőre is. Örökítsék, adják tovább, hogy fennma­radjon örökkön örökké.

Luzsi József

a MEGOSz elnöke

Sokáig gondolkodtam, mit is írhatnék az új esztendő beköszönte alkalmából az össznépi karácsonyi nagybevásárlás és a petárdadurrogtató szilveszter után. Bol­dogságot, sikert, szerencsét, egészséget szoktak ilyenkor kívánni egymásnak az emberek inkább megszokásból mint szívből, s inkább kevesebb, mint több meggyőződéssel. Mármint egyre kevéssé hisszük, hogy egyszer tényleg lehetünk még szerencsések, sikeresek, egészsége­sek és boldogok. Az is kérdés, hogy való­ban ezt kívánjuk-e tiszta szívből mások­nak a sebtiben aláfirkantott "egyenképes-lapokon".

És most tegye szívére őszintén a kezét mindenki. Igaz ami igaz, kíván ő sok jót másoknak, de azért leginkább mégis csak önmagának szeretne. Mert az már még­sem járná, hogy az üzleti partnerének esetleg nagyobb sikere vagy szerencséje legyen. Ráadásul pont az ő jókívánságai­tól. Ilyen meg ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, és akkor eldön­töttem, ha már megtisztelnek ezzel a fel­kéréssel - mármint hogy írjak újévi köszöntőt -, én is megtisztelem az Olva­sókat azzal, hogy nem terhelem őket ol­csó közhelyekkel, a szokásos frázisokat se puffogtatom el, inkább őszinte leszek.

Ily módon nem hiszem, hogy a mun­káját teljes odaadással és becsülettel végző magyar magánerdő-tulajdonos­nak és erdésznek a 2005-ös évben olyan nagy sikerektől kellene tartania.

Ennek azonban korántsem az az oka, hogy híján van a tehetségnek és az aka­ratnak, csak hát nem nagyon segítik munkáját a felsőbb hatalmak. Sem az égi­ek, sem a földiek. A viharkártól a hótö-résen, az aszályon át, a megítélt, de meg nem érkezett támogatásig ki-ki behelyet­tesítheti a rá leginkább vonatkozót.

Aki ezekkel a nehéz gondokkal küzd, s közben mindennapos harcot vív az értetlenség ellen az erdőért, a megélhetésért, a családja eltartásáért,

arról nem feltételezem, hogy sokat örömködne, s mindig felhőtlenül bol­dog tudna lenni.

Sőt, látva, ismervén ezeket az embere­ket, azt se igazán merném állítani, hogy kicsattannak az egészségtől. Arra meg igazából már gondolni se merek, mi len­ne, ha szegény, beteg egészségügyünkre szorulnának. Nem maradt tehát más, csak a szerencse. Az meg köztudott, hogy forgandó. A magyar magánerdő­tulajdonost és erdészt viszont nem olyan fából faragták, hogy naphosszat Fortuna istenasszonyhoz imádkozna. Inkább ter­vez és cselekszik. Átgondol, kigondol, felülbírálja, ha kell önmagát is, és tesz va­lamit. Ez jogosít fel arra, hogy minden nehézség ellenére is jobbára bizakodón tekinthessünk a mostani új esztendő elé. Épp úgy, mint ahogy azt egy-egy soha nem látott helyzet, vagy nagyon nagy ki­hívás esetén is tenni szoktuk.

A 2003-ban újjászervezett MEGOSz vizsgaéve volt az előző tizenkét hónap.

Bizton állíthatom, hogy jól vizsgáz­tunk. Minden nehézség ellenére él és gyarapszik a magyar erdő. Ugyanakkor éltet, gyönyörködtet, enyhet ad, ajtófél­fát, bútort, tűzifát, könyvlapot. Tagja­inknak és az egyre hatékonyabban működő integrátori hálózatnak köszön­hetően a működő magánerdők jelentős százaléka mára szervezetté vált.

Örömmel tölt el, hogy új szemléletű, működőképes kapcsolatot sikerült ki­alakítanunk a mezőgazdasági tárca képviselőivel, a társ érdekvédelmi szer­vezetekkel, az erdészeti oktatás, a kul­túra, a tudomány képviselőivel és a leg­különfélébb médiumokkal.

Valamennyiünk számára megtisztelő, ugyanakkor munkánk elismerése is, hogy az általunk rendezett tavalyi CEPF ülésen részt vevő, az Európai Unióból érkező magángazdálkodók és -tulaj­donosok legfelsőbb vezetése több átvé­telre érdemes elemet is talált a jelenlegi

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

DR. LENGYEL ATILLA1

Az Európai Erdőtulajdonosok Szövet­ségének budapesti Közgyűléséről

2004. november 07-09. között Buda­pesten tartotta évi második, rendes Közgyűlését az Európai Erdőtulaj­donosok Szövetsége (CEPF), melyet a Magyar Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Országos Szövet­ségével (MEGOSZ) és a FAO Közép-és Kelet-Európai Alregionális Köz­pontjával (FAO SEUR) közös szerve­zésben bonyolított le.

Bevezetés

Az európai erdők kb. 49%-a magánerdő -Oroszország nélkül - és 2003-ban 16 millió erdőtulajdonost tartottak számon a statiszti­kák (UNECE/FAO 2000 in MCPFE 2003,

CEPF 2004). Az erdészeti és fafeldolgozó ágazatban 2003-ban kb. 3 millió munkavál­lalót foglalkoztattak Európában, az összes

foglalkoztatott mintegy 9%-át (EC 2004). E

munkavállalók legnagyobb része vidéki te­rületeken él. Az EU-ban az ipari többletér­ték termelés 8%-át ez az ágazat adta (2003).2 Az európai tartamos erdőgazdál­kodási gyakorlatban megtermelt faanyag az alapanyagbázisa a makrogazdaságilag a fentiekkel jellemezhető EU fagazdaságnak. Szociális és gazdasági szempontból fontos ágazatról van szó.

A magánerdő-birtokok átlagos nagy­sága Európában 13 ha körül mozog, de sok százezer magánerdő-tulajdon nem éri el a 3 ha-os nagyságot (MCPFE 2003).

Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a magánerdő-gazdálkodás sikere­sen járul hozzá - különösen a vidéki te­rületeken - a gazdasági fejlődéshez, a szociális és környezeti értékek fenntartá­sához, segíti a hagyományok megőrzését és a hazával való azonosulást.

A családi magánerdő-tulajdonon történő gazdálkodás megfelel a tarta­mos és fenntartható erdőgazdálkodás feltételeinek, hiszen legtöbbször ki­egyensúlyozottan megjelenik benne az erdők gazdasági, ökológiai, szociális haszna és értéke. E hármas cél, illetve az un. többcélú erdőgazdálkodás meg-

1. ábra. A CEPF tagországai 2004-ben. Forrás: CEPF 2004.

valósulását az EU tagországokban a nemzeti szabályozás különbözőképpen támogatja, de mindegyik tagország magánerdő-gazdálkodásának érték­rendszerében fontos tényező, hogy a gazdálkodás felelősen, ezen értékek megvalósulásával történjék. E megkö­zelítés is hozzájárul ahhoz, hogy a világ egyéb részeitől eltérően, Európában az erdőterület aránya és abszolút értéke növekszik és európai szinten az éves fa-növedék 55%-a kerül kitermelésre. Az ágazat napjainkban ezért jelentős "sa­ját" nyersanyagtartalékkal rendelkezik.

Magyarországon mintegy 200 000 erdőtulajdonos van és az aktív magán-erdő-gazdálkodók rendelkeznek a szük­séges tapasztalatokkal és hozzáértéssel ahhoz, hogy megfelelő partnerei legye­nek az erdészeti és vidékfejlesztési sza­bályozást meghatározó intézményeknek. A magánerdő-tulajdonon végzett gazdál­kodás segít az egyik legjelentősebb meg­újuló energiaforrás, a fa megtermelésén keresztül, a hosszútávú energetikai és szociális fejlesztési célok elérésében és olyan nemzetközileg jelentős probléma­területek fejlődéséhez való hozzájárulás­hoz, mint a vidékfejlesztés, klímaválto­zás, erdővédelem.

Ezért a magán-erdőgazdálkodás sza­bályozása az EU-ban szociális, gazdasá-

gi, természeti értékeinél fogva fontos terület az agrárgazdaság, környezetvé­delmi, ipar- és energiapolitikai szabá­lyozáson belül.

A CEPF (Confédération Européenne des Propriétaires Forestiers)

Az Európai Erdőtulajdonosok Szövetsége 1996-ben alakult, mint az Európai Gazda­sági Közösség keretein belül működő Erdőtulajdonosok Központi Bizottsága nevű szervezet jogutódja (Central Com-mittee of Forest Owners - CCPF). Jelenleg 23 európai ország nemzeti erdőtulajdonos szervezetei alkotják tagjait, ezek közül Svájc, Norvégia és Bulgária nem EU-tagországok (1. ábra, a világosszürke szín és a rövidítések jelölik a tagországokat).

Az 1. táblázat a CEPF tagországok erdő-tulajdonviszonyait szemlélteti.

Európában mintegy 16 millió magán­erdőtulajdonos van; az EU-n belül érde­keik legfőbb szószólója a CEPF. Az ér­dekképviseleti munkát ennek megfelelően elsődlegesen az Európai Unió erdőt érintő szabályozása és az ez­zel összefüggő intézményekkel összefüg­gésben fejti ki, illetve az európai és globá­lis erdészetpolitikai fórumoknak is elis­mert tagja (pl. MCPFE, UNFF, UNFCCC).

A szervezet tanácsadó státusszal rendel-

1 Lengyel Atilla, Ph.D., CEPF Közép-Kelet Eu­rópai Tanácsadó, H-1068 Budapest, Benczúr u. 34., T: 06 1 461 2019, F: 06 1 351 7029, Email: lengyel@cepf-eu.org, Attila.Lengyel@fao.org

2 A statisztikák az ágazathoz az erdőgazdálko­dást, elsődleges faipart, cellulóz és papíripart, ill. a nyomdaipart sorolják (European Commis-sion, Directorate General Enterprise 2004).

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Megnevezés

(Me.)

Terület (103 ha)

Erdőterület

(103 ha)

Erdő részaránya (%)

Közösségi erdő (%)

Magánerdő (%)

Ausztria

8 387

3 924

Belgium

Bulgária*

11 098

3 902

Csehország

7 887

2 630

Dánia

4 309

Nagybritannia

24 291

2 771

Észtország

4 523

2 156

Finnország

33 814

22 882

Franciaország

54 919

16 989

Görögország

13 196

6 513

Hollandia

3 735

Írország

7 029

Lettország

6 459

2 931

Litvánia

6 530

2 119

Luxemburg

Magyarország

9 303

1 873

Németország

35 702

10 740

Norvégia

32 376

12 004

Portugália

9 204

3 349

Spanyolország

50 596

26 267

Svájc

4 129

1 234

Svédország

45 218

30 599

Szlovákia

4 903

2 038

Összesen

378 561

157 309

1. táblázat: CEPF tagországok erdőtulajdonviszonyai.

* Forrás: MCPFE Liaison Unit Vienna and UNECE/FAO, 2003. Ministry of Agriculture of Latvia, 2004. Bulgarian Chamber of Forestry, 2003.

kezik az Európai Bizottság több tanács­adó csoportjában és bizottságában, úgy­mint az Erdőgazdálkodás és Parafa Mun­kacsoport (Advisory Group on Forestry and Cork), a Vidékfejlesztési Tanácsadó Bizottság (Advisory Committee on Rural Development), vagy az Erdőgazdálkodás és Erdőre Alapozott Ipar (faipar) Tanács­adó Bizottsága (Advisory Committee on Forestry and Forest Based Industries), il­letve az un. Erdőre Alapozott Ipari Fóru­mok aktív résztvevője (FBI Forums).

EU lobby tevékenysége e bizottságo­kon keresztül ölt hivatalos formát, a szabályozási folyamat különböző fázi­saiban folytatott konzultációkon és jog­anyag véleményező munkáján keresz­tül, de jelen van többek között az Euró­pa Parlament rendezvényein is. Tagja az Európai Gazdasági és Szociális Bi­zottságnak (EESC). Irodákat tart fenn Brüsszelben, Luxemburgban és 2004 augusztusa óta Budapesten "Contact Office Budapest" néven.

Az egyes szabályozási kérdésekkel, vagy szakmapolitikai tématerületekkel kapcsolatos politikáját és állásfoglalása­it belső munkacsoportjai és nemzeti szakértői segítségével dolgozza ki (pl. Erdészeti politika/Vidékfejlesztés, Klí-

maváltozás, Faipar, Kommunikáció Munkacsoport).

Lobby munkájában stratégiai szövet­ségesei hagyományosan a fa- és papír­ipar képviselői, úgymint a CEPI (Con-federation of the European Paper Indus­tries - Európai Papíripari Szövetség), vagy a C.E.I. BOIS (European Confeder-ation of Woodworking Industries - Eu­rópai Faipari Szövetség). Együttműködé­si keretmegállapodás szabályozza a PEFC-cel (Pan European Forest Certifica-tion Council) történő együttműködését az erdőtanusítás kérdésében.

Döntéshozatali mechanizmusának legfőbb szerve a közgyűlés; operatív irá­nyítása 5+2 tagú elnökség feladata, mely­nek munkáját a brüsszeli titkárság segíti.

Elnöke a mostani kétéves periódus­ban Esá Hármálá úr (Finnország), főtitkára 1999 óta Natalie Hufnagl asz-szony (Németország).

Célja a magán- és családi erdőgazdál­kodás megjelenítőjeként a magántulajdo­non alapuló értékrendszer erősítése és helyzetének javítása a tartamos és fenn­tartható erdőgazdálkodáson keresztül. Ennek megfelelően elsődleges feladatá­nak tekinti a tartamos és fenntartható erdőgazdálkodás megvalósulásának

elősegítését mind Európában, mind glo­bálisan. Ezt a feladatot a nemzeti erdőtu­lajdonos érdekképviseleti szervezetek munkájának egybefogásán és együttmű­ködésük javításán keresztül kívánja tá­mogatni.

Az az önként vállalt munka, amit a magánerdő-gazdálkodás a társadalom számára is folytat, sokszor nem eléggé ismert a döntéshozók előtt, ezért az eu­rópai erdőtulajdonosok elkötelezettek abban, hogy tapasztalataikat rendelke­zésre bocsássák, amikor az erdőt érintő szabályozásról van szó. A szervezet honlapján részletes információk talál­hatóak az egyes szabályozási területe­ken kialakított állásfoglalásokról -http://www.cepf-eu.org .

A Közgyűlés kísérő programjai

A vasárnapi tanulmányútról Pápai Gá­bor helyszíni tudósítása az előző lap­számban volt olvasható.

A CEPF képviselői a Közgyűlés hétfői kísérőprogramja során megtekintették a Parlament épületét és látogatást tettek a Szent Koronánál. Ezt követően találkoz­tak Magda Sándor és Herbály Imre or­szággyűlési képviselő urakkal, az Or­szággyűlés Mezőgazdasági Bizottságá-

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

1-2. kép: A Közgyűlés résztvevői a Parlamentben. Fotó: Lengyel A.

ból, és Barátossy Gábor főosztályvezető úrral, a Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztériumból (1-2. kép).

A Natura 2000 területek finanszírozá­si problémáit és a magánerdő­gazdálkodás pénzügyi haszonnal nem járó tevékenységeinek finanszírozási kérdéseit vitatták meg, illetve tájékoz­tatták egymást szervezeteik alapvető er­dészetpolitikai törekvéseiről és állás­pontjáról. Kiemelendő, hogy az EU megfelelő programjai és forrásai az adott tagországgal társfinanszírozásban kezelik 2007-től a Natura 2000 területek többletforrás-igényeit, illetve, hogy a magánerdő-gazdálkodás problémáinak az erdészetpolitikán belüli prioritásként való kezelése mint igény fogalmazódott meg a tárgyalások során.

Hétfő délután a résztvevők a MEGOSZ székhelyével ismerkedtek és az Országos Erdészeti Egyesület Wágner Károly Műemlékkönyvtárában Riedl Gyula úrtól - az OEE könyvtárosától -kaptak tájékoztatást a magyar erdészettörténetről, illetve a könyvtárról.

2004. november 08-án, hétfő délután

a CEPF, FAO és a MEGOSZ közös sze­mináriumot szervezett a közép-kelet európai magánerdő-gazdálkodás mun­kájának támogatási lehetőségeiről ("Assistance to Private Forest Owners in Central and Eastern Europe"). A szemi­náriumon a következő előadások hang­zottak el:

- Köszöntő és bevezető a FAO buda­pesti tevékenységről (Kadlecikova Maria - FAOSEUR),

- A magyar erdőgazdálkodás jellemzői és szervezete (Gerely Ferenc - Sylvacon

Kft.) ,

- A CEPF közép-kelet európai mun­katerve (Lengyel Attila - CEPF Contact Office Budapest),

- A FAO kelet-európai erdészeti programja (Sasse Volker- FAOSEUR).

Az elhangzott előadásokat rövid vita követte, amely a CEPF tevékenységére és magyar erdőgazdálkodási gyakorlat­ra koncentrálódott elsősorban. Kieme­lendő, hogy a CEPF közép-kelet-euró­pai tevékenysége a FAO budapesti kép­viseletével szoros együttműködésben valósul meg, amelynek egyik jó példája a Zamárdiban és a Pilisben 2004. szep­tember 13-16. között megrendezett munkatalálkozó volt. Ezen a rendezvé­nyen 14 ország magánerdő-gazdálkodói szektorát és állami erdészeti adminiszt­rációját képviselő kollégái voltak jelen; témája pedig a magánerdő-gazdálkodás helyzetének javítása volt az egykori ke­leti blokk országaiban. A munkatalálko­zó közös országos és országok közötti munkaprogramok kidolgozásával és az IUCN (International Union for Conver-sation of Nature and Natural Resources) és a Pro Silva Hungaria szervezésében terepi programmal zárult.3

A CEPF közép-kelet-európai programjából a következők emelendők ki:

- Az EU erdőt érintő szabályozásáról megrendezésre kerülő információs programok sorozata (2004-2005), amelynek célja az új EU országokban a magánerdő-gazdálkodók információs-és tudásszintjének növelése az EU vi­dékfejlesztési, környezetvédelmi, ener­gia- és iparpolitikájáról.

- Cserekapcsolatok révén az EU sza­bályozás sikeres megvalósítását bemu­tató terepi programok rendezése a régi

és új EU-tagországok magánerdő-tulaj­donos szövetségeinek segítségével a fa energetikai hasznosítása, a természet­védelmi szabályozás (Natura 2000) és az erdőtanúsíttatás témakörében.

- PR tevékenység a magánerdőről és az erdőtulajdonos szervezetekről nem­zetközi, erdőt érintő napokon (Föld napja, Erdők Nemzetközi Napja).

- A folyamatban levő projektek foly­tatása (FAO/IUCN/CEPF).

- Erdőtanusítási munkaprogram az új EU tagországokra vonatkozóan.

A FAO kelet-európai erdészeti prog­ramjából a technikai segítségnyújtási programok (TCP) mint operatív, rövid távú projektek kerültek számos példá­val illusztrációra és részletesebb tárgya­lásra.

Közgyűlés

A Közgyűlésen 14 tagszervezet képvi­seltette magát összesen 32 fővel,4 a Ro­mán Erdőtulajdonosok Szövetsége ne­vében pedig Tőke István úr, elnökségi tag, megfigyelőként vett részt a rendez­vényen (3. kép).

Érdemi tárgyalás folyt és döntés szü­letett a 2004-2005. év több stratégiai kérdéséről, amelyekből a következők emelendők ki:

- A CEPF 2005. évi munkaprogramja (Közép-Kelet-Európa speciálisan és a teljes munkaprogram általánosan).

- Szervezeti, költségvetési és tiszt­ségviselői kérdések.

- A CEPF állásfoglalása az Európa

Tanács COM (2004) 490 final című vi­dékfejlesztési szabályozásról szóló do­kumentumáról .

- A CEPF állásfoglalása az Európai Bizottságnak az Európai Erdészeti Stra­tégia megvalósulását értékelő jelentésé­nek munkadokumentumáról .

- Az Európai Bizottságnak az euró­pai erdőre alapozott iparágak verseny-

3 További részleteket olvashatók a http://www.fao.org/forestry/site/12507/en weboldalon.

4 Ausztria, Csehország, Dánia, Észtország, Finn-

ország, Franciaország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Németország, Norvégia, Spanyolország, Svédország, Szlo­vákia.

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

3-4. kép: A Közgyűlés ülésezik és a minisztériumok képviselőivel tárgyal. Fotó: Lengyel A.

képességét értékelő jelentésének mun­kadokumentuma.

- A CEPF bioenergia stratégiája.

- Az EB és az EP 2004-2008 tartó pe­riódusának konzultációs mechanizmu­sairól és a CEPF EU döntéshozók felé történő kommunikációs stratégiája.

- Európai Erdészeti és Faipari Tech­nológiai Platform ügyének állása (Euro-pean Technology Platform on Forestry and Forest Based Industries) .

- 2005-ös brüsszeli FBI Fórum előkészítése.

- Natura 2000 finanszírozásáról szó­ló európai bizottsági dokumentum

(COM (2004) 431 final) .

- FLEGT szabályozás következő lé­pései (Forest Law Enforcement Gover-

nance and Trade, COM (2004) 515 final).

- Környezetvédelmi megbízhatóság­ról szóló EU rendeletről (ET, EP 2004.

március 30-31.).

A Közgyűlés napirendjén a tematikus kérdések mellett még szerepelt az erdőgazdálkodás kérdésében Magyaror­szágon közvetlenül érintett minisztériu­mok képviselővel való rövid egyeztetés, így Barátossy Gábor főosztályvezető úr az FVM-ből és Sódor Márton főosztályvezető úr a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisz­tériumból részletesen tájékoztatta a Köz­gyűlést a magyar erdőgazdálkodást érintő hazai szabályozásról, illetve kérdésekre válaszoltak (4. kép).

A vitát a magánerdő-gazdálkodók hazai támogatási rendszerben való megjelenése, a MEGOSZ erdészetpoliti­kai szerepének kérdése és a Natura

2000 területek finanszírozása és hazai kijelölése dominálta.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a másodízben nem Brüsszelben, hanem egy új EU tagországban rendezett Köz­gyűlés teljesítette programját és elérte egyik speciális célját, amely az új EU tagországok nemzeti erdőtulajdonos szövetségeinek támogatása, a politika­formálásban való súlyának erősítése az adott országban. Így Magyarországon is.

A következő "külső rendezésű" Köz­gyűlésre vagy Berlinben, vagy a balti ál­lamok egyikében kerül sor 2005 őszén.

A Közgyűlést végül sajtótájékoztató zárta, amelynek szövege a FAO buda­pesti Alregionális Központjának honlap­járól letölthető http://www.fao.org/ regional/SEUR/.

múltban Szlovákiában történt példátlan széldöntés csak néhány példa abból a sokféle témából, amit az EFI már kutat, vagy kutatnia kellene. Az EFI fontos fel­adatának érztük azt is, hogy az európai er­dészeti kutató- és fejlesztőhelyek (intéze­tek, egyetemek, erdőgazdaságok) együtt­működésen alapuló hálózatát tovább épít­se annak érdekében, hogy a határokon túlmutató, közös, sőt akár globális problé­mákra együtt keressük a választ. Mind­annyian egyetértettünk ugyanis, hogy mi erdészek ugyan látjuk és tudjuk, hogy az erdők mennyire és hogyan fontosak éle­tünkben, de egyedül nem leszünk képe­sek e fontosságnak érvényt szerezni. Az életünk feltételeit biztosító erdőkkel való megfelelő, a tartamosság és fenntartható­ság elveit érvényesítő gazdálkodást csak más, rokon szakmákkal karöltve, sőt: csak az informált közvélemény bevonásával és segítségével tudjuk megvalósítani.

Dr. Somogyi Zoltán ERTI, az EFI Igazgatótanácsának elnökhelyettese

Hazánkban ülésezett az EFI

lgazgatótanácsa

Múlt év december közepén két napig hazánk az európai erdészeti kutatás kö­zéppontjába került. Az Európai Erdésze­ti Intézet (EFI), amely nemrég ünnepelte tizedik születésnapját, Budapesten ren­dezte meg soros igazgatótanácsi ülését. A közvetlen hangulatú ülést komoly munka jellemezte: döntöttünk az EFI ak­tuális szervezeti és működési ügyeiben, valamint megvitattuk az erdészeti kuta­tások stratégiai kérdéseit. Ez utóbbiak megtárgyalása azért tűnt különösen fon­tosnak, mert az erdészeti kutatások sok országban, és az EFI-ben is nehézséggel küszködnek. Általános volt a vélemény, hogy ennek egyik oka magának az erdé­szeti ágazatnak a megváltozott, csökkenő jelentőségű helyzete, de az is, hogy az erdészeti kutatóintézetek a

szükségesnél lassabban reagálnak roha­mosan gyorsuló világunk változásaira. A mindig új és új helyzetet az határozza meg elsősorban, hogy a társadalom az erdőkkel szemben ma már egészen más elvárásokat támaszt, mint fél évszázada, két évtizede, vagy akárcsak 5 évvel ezelőtt is. Az alkalmazkodás új gondola­tokat, új irányok felkarolását, új ötletek kigondolását és esetenként tudományos alátámasztását igényli.

Az ülésen az erdészeti kutatások szá­mos témaköre került terítékre, melyek legalább olyan sokfélék, mint amilyen sokfélék, változatosak maguk az erdők. A globális felmelegedés mérséklése és hatá­saihoz való alkalmazkodás, a genetikailag módosított fák alkalmazása, az oroszor­szági illegális fakitermelés, vagy a közel-

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Ki az a Bedő Albert?

ezért, ki azért. Erdésztörténelmünk túl­nyomó része éppúgy kívül rekedt, mint általános nemzettörténelmünk az el­múlt évtizedek oktatásának szintjén. Hát hogyne kötődnénk kívül rekedt testvéreinkhez! Igen, igen, igen.

Sepsiszentgyörgyön akkor jártam először, amikor hazaérkezett az a szé­kely diák, aki saját erejéből elzarándo­kolt Dardzsilingbe, vitt s hozott földet a nagy utazó Csoma sírjáról. Akkor mu­tatták, hogy a Székely Múzeumban a fa­zekas céh korsóját díszítő piros-fehér­zöld címert a fal felé kellett fordítani, hogy senki ne láthassa.

Az 1848-as forradalom Gábor Áron témájú festményén a nemzeti színű zászlót a román trikolor színeire festet­ték át. Igen, igen, igen.

A Szent Anna-tó partján eltöltött né­hány nap minden délutánján idős bikkszádi néni hozta a frissen szedett szamócát, a bugyorkázó borvizet, és gyönyörű, ízes magyar nyelven mesélte a hely történetét. Oly járatosan a kirá­lyok, fejedelmek sorában, hogy szé­gyelltük magunkat, mert felét sem tud­tuk mindannak, amit hallottunk. Pedig csak négy elemiről volt bizonyítványa. A környékről származó erdőmérnök barátom mesélte, hogy a kilencvenes évek elején feleségével magyarországi körutazást tett, és döbbenten tapasztal­ta, hogy románnak titulálták és - mint oly sokaknál - csodálkoztak magyar nyelvtudásán. Igen, igen, igen.

A nyolcvanas évek közepén barátaim­mal ismét Székelyföldön jártunk. Hat fel­nőtt és öt gyermek. Egy csíkszent-domokosi fiatalember hirdetés útján kere­sett szakkönyvet - innen a kapcsolat. Je­leztem, ha arra járunk, viszem, mert meg­kaptam. Annak idején tilos volt külföldi vendéget fogadni, lesték a bennszülött minden mozdulatát, öt deka vaj volt ha­vonta a fejadag, papíron, mert a valóság­ban sokszor ennyi sem jutott. Hús még konzerv formájában is csak ritkán. Csík­szentdomokosra érve felkerestük levélből ismert ismerősömet és átadtam a könyvet azzal, hogy megyünk tovább, mert ...."Szó sem lehet róla, tessék beállni a kocsikkal az udvarba, a leves meghűl, s jut egyéb fa­lat is bőven". Fenséges orjaleves volt, s utána kazalnyi rántott szelet pityókával. A vacsora vége felé tűnt fel, hogy csak mi eszünk. A háziak körülöttünk sürgölődtek és lesték ki nem mondott kívánságainkat. Tudtuk, hogy húsügyben mi a helyzet, de ettük a rántott szeletet, mintha a Gellért­ben lennénk, csak a szívünk facsarodott belé. Barátom, aki a gyermekek kedvéért magával hozta kedvenc tacskóját, nagy hi-

Bedő Albert sírja Kálnokon. Fotó: Pápai G.

Soha annyi szerkesztőségi telefont, sze­mélyes beszélgetésekkor indulatos ösztö­kélést nem kaptam, mint az elmúlt hó­napban oly szerencsétlenül végződött, a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazással kapcsolatban. Miszerint az erdészeknek hallatni kell a hangjukat, hogy a lapunkban is nyoma maradjon an­nak, hogy a nemmel nem értünk egyet. Ennyivel tartozunk határon túli kollégá­inknak, barátainknak. Hogy a szemükbe tudjunk nézni lelkiismeret-furdalás nél­kül. Hogy az Országgyűlés, túl a retorika szintjén, törvényben rögzítse a határon kí­vülre rekedt magyarok nemzethez való tartozását - mint tette azt annyi körülöt­tünk lévő nemzet az övéivel -, hogy kéz­zel foghatóan is érezzék: egy nemzethez valók vagyunk. Mit szólna Bedő Albert, ha élne? - kérdezte felháborodottan egyi­kük. Mit szólna, mit szólna? - kérdeztem magamtól én is. Mert eszembe jutott, hogy nem is olyan régen egy beszélgetés közben szóba került, hogy ki volt Bedő Albert. A kolléga némi gondolkozás után úgy válaszolt, hogy "az a nagy erdész, aki­nek a díját szokták kapni a vándorgyűlé­sen". Az! - erősítettem - De ki volt ő tulaj­donképpen? - feszegettem. Nos, ez a de­rék fiatalember, túl azon, hogy Bedő Al­bert "nagy erdész volt", nem sokat tudott mondani. Sem hogy hol született, vagy hogy hol van eltemetve. Igaz, annak ide­jén, amikor a technikum padjait koptat­tam, én sem tudtam volna válaszolni, hi­szen hivatalosan nem oktatták (ha jól em­lékszem a katona években, még az egye­temen sem hallottunk munkásságáról).

Benedek Elek meséivel ringattak álomba szüleim, Hargita fenyveseiben Ábellal csatangoltam először, s vele most is, ha olykor gyerekkoromról ál­modom. A valóságban a hetvenes évek elején jártam először Erdélyben. A Tor-dai-hasadék bejáratánál vertünk sátrat, nem messze a rohanó Hesdád patak partján, ahol egy régi vízimalom áll. Sá­padt, meggyötört arcú, hatvanévesnek látszó ember - hallva a magyar szót -köszöntött ránk. Kolozsvárott volt ma­gyartanár, és mint kiderült, a Szózat utolsó versszakáért kapott hat és fél évet. "Most szabadultam, és nem tu­dom, mihez kezdjek, h a r m i n c ö t évesen? - mondotta. Nem tudom elfe­lejteni meggyötört arcát és a szempárt, amelyben ott csillogott számtalan társá­nak hasonló sorsa és a Szózat utolsó so­ra. Igen, igen, igen.

"Nem menni akarunk, sokkal inkább erőst érezni az anyaország felénk való ragaszkodását" - mondta a kilencvenes évek elején a derék háromszéki aszta­losmester, akit már születésekor "meg­mocskoltak". Szülei a Dénes nevet ad­ták neki, de a passzusba a Dionise név került, mondván, hogy: román vagy. (Ezért szaporodtak el később a román­ra lefordíthatatlan keresztnevek, mint az Ernő, Elemér, Bíborka és a többi.)

Az erdészszakmát különösen megvi­selte a trianoni döntés, hiszen erdeink nyolcvanhat százaléka a határon kívül­re került éppúgy, mint az azokban dol­gozó mérnökök, technikusok, egyéb szakemberek. Menekültek is sokan, ki

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

bát követett el. Beengedte a kutyát a konyhába, akinél - a sok finomságot érez­ve - beindul a pavlovi reflex. Egy rossz mozdulat, és egy szelet hús a padlón hup­pant. A kutya villámgyorsan odakapott, és már falta is. A ház asszonyának csak a sze­me rebbent egy pillanatra. A dermedt csendet ő törte meg: "Nem baj aranyoská­im, őnéki is kell enni valamicskét." Azóta is, bármerre járok e tájon, a vendégszere­tet lélekből jövő megnyilvánulásait ta­pasztaltam. Igen, igen, igen.

Nem szabadna hagynunk, hogy a legalapvetőbb emberi érzéseket is a pénz, a politika befolyásolja.

A kilencvenes évek elején szerveztem az első egyesületi erdélyi körutat. Autó-busznyian voltunk, és akkor is megta-

pasztaltuk az anyaország felé való ragasz­kodást, az igényt az azonosulásra. Gyi-mesközéplokon magánembereknél vol­tunk elszállásolva. Ballagva vendéglátónk felé, a Hidegség pataka partján egy ka­szálgató atyafi, megtudván, hogy Magyar­országról jöttünk, megállt egy percre, ma­ga mellé támasztotta kaszáját és csende­sen megszólalt: "Mondják meg odaát az il­letékeseknek, hogy nagyon el vagyunk mi árvulva itten." Mert még emlékezett rá, hogy a hatvanas években hivatalban lévő országvezetőnk kolozsvári beszéde halla­tán is sokan kifakadtak: "Nem kellünk mi odaát nékik."

Itthon az elmúlt évtizedben sok ezer hektár erdőt telepítettek, pótoltak, ápoltak határon túli magyarjaink, mert

valljuk be őszintén, a hazai munkaerő­kínálatból nem kaptunk hozzá munkás­kezet. Nem beszélve a sok ezer tonna faszenet égető székelyeinkről. Elvétve telepedett le közülük néhány Így hát az erdészeknek semmi okuk a nem-re. És a nem erdészeknek miért lenne?

Menjünk hát továbbra is a Hargita, a Felvidék tájaira, Kárpátaljára, a Tisza for­rásához vagy délre, a szlavón tölgyek bi­rodalma felé, melyek évezrede kapasz­kodnak mélyre hatoló gyökerükkel az édes anyaföldbe. Menjünk, ismerjük meg őket, vigyük hírüket, itthon és a világban, hogy ne következhessen be az idő, ami­kor lesz erdész, aki azt kérdezi, hogy ki az a Bedő Albert, hogy igen legyen a nem.

Pápai Gábor

Búcsúintelem

Több szakmai munkát!

Radnóti Miklós:

Naptár

Január

Későn kel a nap, teli van még Csordúltig az ég sűrű sötéttel. Oly feketén teli még, szinte lecseppen. Roppan a jégen a hajnal Lépte a szürke hidegben.

Azért kérem ennek az írásomnak a leköz-lését, mert nem hiszem, hogy lesz erőm még egyszer közzétenni e "Lap"-ban az egy életen át szerzett szakmai tapasztala­taim rövid összefoglalóját. Hogy miért ér­zem e közlés szükségességét? - hiszen "tapasztalata" mindenkinek van, és mi lenne akkor, ha mindenki "megírná"?

Hát az elődök közül - akinek volt miről írnia - meg is írta mindenki.

Most pedig, amikor egy újabb "nagy generáció" fordul be a célegyenesbe, úgy érezzük néhányan, hogy - vissza­fogottan ugyan - "végrendelkeznünk" kell. Csak úgy néhány pontban, ame­lyet 40 év élettapasztalata és néhány nyugdíjas elemzései lehetővé tesznek.

Hogy miről végrendelkezem?

Például arról, hogy ideje lesz már - ha kis lépésekkel is - egy tájegységen belül a "Baum" és a "Holz" elsődlegességét -vagy közös együtthatóját - meghatároz­ni. Termőhelyeink, sok helyen, jelenleg 40 %-os kihasználtságában előrébb lépni.

Az erdőfelújításban az egyes "tájrész­letek" nagyságrendjében gondolkozni. Több legyen a "szakmai erdőtervezés" és annak ellenőrzése, de kevesebb a "tiltás", mert az nem vezet sehová.

Az erdőtervezést a mai többcélú igé­nyeknek megfelelően kell elvégezni - a gazdálkodó szoros bevonásával. A "globalizációs" szemléletű nagyvonalú­ság helyett a "minitopok" belterjes szemlélete felé kell fordulnunk. Mert ezt kívánja a falu és a város egészséges és közgazdaságilag hasznos igénye is.

Ha ezeket az "alappontokat" beépít-

jük célkitűzéseinkbe, akkor majd meg­találjuk az eszközt is hozzá.

Ugye van remény? - Mondjuk, hogy

igen.

Ott pedig, ahol - nem véletlenül -minden rendben van? - Ott az elért eredményt meg kell tartani.

Schandl Lajos

nyugdíjas erdész

Ismét vándorgyűlés

Bő féloldalas beszámoló jelent meg a német Holz-Zentralblatt decemberi számában Joachim Buff tollából. A fényképes tudósítás röviden ismerteti a ván­dorgyűlés céljait, eseményeit, majd a Kisalföldi Rt. adottságait, fakitermelési lehetőségét.

Tisztelt Olvasó!

Szeretném bemutatni az "Erdők a Közjóért" Alapítványt.

1993 óta tevékenykedik, az alapító okiratban foglaltaknak megfelelően, elsősorban Pest megye és a főváros térségében, a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén. Alapítója a Pilisi Parkerdő Rt. volt.

Az Alapítvány kizárólag közérdekű célokat szolgál és nem folytat politikai tevékenységet, közhasznú szervezet.

Feladatának tekinti a természeti és az épített környezet védelmének támogatását, az ifjúság tanórán kívüli természetismeretre történő nevelését, az erdei sportok nép­szerűsítését, valamint az erdei ökoszisztémák és a bennük élő fajok megismerését, kutatását és védelmét.

Az Alapítvány az általa elnyert pályázatokból, valamint egyének és jogi személyek adományaiból támogatja a fenti célok megvalósítását.

Kérem, ha egyetért célkitűzéseinkkel, támogassa jövedelme egy százalékával az alapítványt.

Adószámunk: 18660180-1-13

az Alapítvány kuratóriuma

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

A HARMADIK SZEKTOR

A rendszerváltás után jelentős átrendeződés ment vég­be az erdőgazdálkodás területén.

A változások közül kiemelendő, hogy az erdők mint­egy 40%-a került magánkézbe, és hogy az állami erdőgazdaságokban megszűnt vagy jelentősen csök­kent a tényleges erdőgazdálkodói tevékenység, és ezen cégek gyakorlatilag vagyonkezelőkké váltak.

A megszűnt termelőszövetkezetekből vagy az állami erdőgazdaságokból "kisodródott"' kollégák, főként er-

désztechnikusok, előbb kényszervállalkozók lettek, majd egyre magabiztosabb vállalkozókká váltak.

A munkájuk nélkül ma már semmiféle erdőgazdál­kodás nem képzelhető el, tevékenységük meghatározóvá vált a szakmai munkák területén.

Ilyen erdészkollégák munkáját szeretnénk bemutatni az elkövetkezőkben, nem feledkezve meg a megren­delőikről, a megbízóikról, a vagyonkezelői oldalon álló ál­lami vagy magánerdő erdészekről, -tulajdonosokról sem.

Csordás Nagy László - "az erdőmester"

Amikor 2003 nyarán leégett a dabas-gyóni fenyvesünk, és a tulajdonostársaimmal együtt borzongva néztük az üszkös facsonkokat, bizony nem gondoltuk, hogy ide valaha is egy életképes erdőt tud varázsolni egy erdész­kolléga.

A szakmai és pénzügyi gondokon túl meghatározó volt az időtényező is, mert a megégett és "hamvában megfőtt" fatörzsek kérge táblákban hullott le, és vár­

és nyár) szép állományt eredményezett, és ami meglehetősen ritka ilyen rossz homokon, hogy még pótlást sem kellett előírni.

Némi riadalmat okozott ugyan, hogy az "erdőszéli" nyulak (nem mezei és nem üregi) megszaporodtak a környéken, és foltokban af­féle "akác veteményesker­tet" hoztak létre, ami abban állt, hogy a folyamatosan tőre rágott csemetéken min­dig friss és zsenge hajtások nőttek, melyeket időben le­

ható volt azok befülledése

A felújított vágástér műszaki átvétele. Balról: Csordás Nagy László, mellette Pávó Árpád erdőfelügyelő.

rágva újabb friss és zsenge táplálékhoz juthattak.

és a szúinvázió is.

Az erdőnket az Erdőmes-

ter Szövetkezet mentette meg, és mint egy főnixmadarat élesztet­te újjá a tűzvész után.

Ekkor ismertem meg Csordás Nagy Lászlót, a cég igazgatóját, aki hihetetlen biztonsággal és korrekt feltételekkel vállalta el az erdő letermelését és felújí­tását, és a munkákat a megállapodá­sunk szerinti határidőkre el is végezte, illetve végeztette.

Mint említettem különösen sürgető volt az időtényező, hiszen a letermelést azonnal meg kellett kezdeni, majd a fa­anyagot kiszállítani és értékesíteni, de a tuskózást, tuskóletolást, a mélyforga­tást, simítózást, a csemetebeszerzést és az elültetést is meg kellett szervezni és úgy összehangolni, hogy a terület egyik végében még ott álltak a fák, míg a má­sik oldalában már ment a mélyforgatás, és mégsem léptek egymás sarkára a vál­lalkozói csoportok.

Csordás Nagy László a munkaszerve­zésben még a NEFAG Pusztavacsi Erdé­szeténél szerzett rutint, ahol előbb er­désztechnikusként, majd faipari üzem­mérnökként minden szakágat megis­merhetett, az erdőműveléstől a fafeldol­gozásig, sőt a vadgazdálkodást - vadá­szatot is itt kedvelte meg.

Amikor az erdőgazdaság a faüzemét

A megértő erdész - vadász szív ilyenkor nem háborog, mert mit is érne az erdő egy kis vad és vadkár nél­kül?

Az erdészeti vállalkozási szerződé­seket megfogalmazni, megkötni és vég­rehajtani nem könnyű feladat, hiszen a jogi, szakmai, pénzügyi, garanciális szempontok egyaránt fontosak lehet­nek, ezért sok helyütt szerzői jogi igé­nyeket is fenntartanak a szerződéses "blankettákkal" kapcsolatosan, a pénz­ügyi kérdéseket pedig - természetsze­rűleg - mindenki bizalmasan kezeli.

A közöttünk létrejött szerződést is csak azért mutatjuk be, hogy segítsünk másoknak is a maguk lehetőségeit - ér­dekeit megfogalmazni, és ezt a jó szo­kást a következő riportoknál is szeret­nénk megtartani.

Csordás Nagy László nem felejti el ki­hangsúlyozni, hogy munkájában mennyire segítik a munkatársai és a szövetkezet elnök asszonya, aki nem más, mint a felesége.

Amikor elbúcsúzunk, éppen betop­pan egy erdőtulajdonos bácsika és az "Erdőmestert" keresi. Én rámutatok Lászlóra, majd elköszönök a jövevény­től is. Isten áldja Bácsikám!

Kép és szöveg: dr. Czerny Károly

eladta és a gazdálkodási tevékenységét is leépítette, Csordás Nagy László lépést váltott, és a harmadik szektor felé vette az irányt.

A Monoron szerveződő Telegdy-féle társas erdőgazdálkodás jó iskola volt sokak, így az ő számára is, és ma is az ott megismert, megtanult és továbbfej­lesztett vállalkozási stílus a cégük mun­kamódszere.

Ha valakinek nincs erdeje, de erdé­szeti tevékenységet szeretne folytatni, akkor el kell hogy vállalja mások erde­jének gondozását vállalkozóként, meg­bízottként, társulásként vagy szövetke­zetként, és az Erdőmester Szövetkezet is ezt az utat választotta.

Dolgozik erdőgazdaságoknak is, de elvállalja a kisnyugdíjasok kis erdejé­nek gondozását erdőgazdálkodóként, például felújítja mások leégett erdejét, miként a miénket is.

Nem feledkezhetünk meg Pávó Ár­pád erdőfelügyelő kollégánk hasznos fafajmegválasztási tanácsairól sem, így az akác-szürke nyár-akác-puszta szil so­ros elegyítéssel felújított erdő műszaki átvétele során örömmel konstatálhat­tuk, hogy az időbeni és szakszerű őszi munka (meg a szerencsésen esős tavasz

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Újabb környezetkímélő gyomirtási lehetőségek akáccsemeték nevelésében

Magyarországon 2003-ban 39 millió da­rab akáccsemete termelését összesítette az MMI éves leltára, mely kb. 120 ezer db/ha-ral számítva 325 ha. Ez a tekinté­lyes mennyiség és terület 287 legális re­gisztrált termelő között oszlik meg. A termelés legsarkalatosabb részművelete a gyomirtás, melynek az utóbbi évtize­dek során számos változatát kénysze­rültek kikísérletezni és több-kevesebb sikerrel üzemi gyakorlattá tenni a kollé­gák: vajon hol az ERTI?

A kémiai-vegyszeres besegítésnél je­lenünkben egészen komoly váltásra kényszerít bennünket a tudományos -technológiai fejlődés, és az EU környe­zetvédelmi előírásai, tiltásai.

Így került rövid idő alatt gyártásból és forgalomból való kivonásra, vagy éppen letiltásra jó néhány régi, többé-kevésbé jól bevált készítmény (Malorán, Pivot, Patorán, Satecid, Olitref - Treflán stb.).

2002-ben ezért kezdtem új, pillangós növény kultúrához alkalmazható vegy­szerekkel házilagos kísérleteket kis par­cellán, 100 m2-en két-két ismétlésben, majd 2003-ban 0,1 ha-on.

2004-ben pedig a bevált készítmé­nyeket már nagy táblákon alkalmaztam preemergensen - tehát vetés után, ke­lés előtt - a táblázat szerint.

Megnevezés I Hatóanyag I Eng. kultúra I Károsító

I Dózis_I Gyártó cég

Bolero

40 g/l imazamox

Száraz borsó, szója

Magról kelő egy-, és kétszikű gyomok

1 l/ha

BASF

Németország

Pulsar 120SL

120 g/l imazamox

Száraz borsó, szója

Magról kelő egy- és kétszikű gyomok

0,3-0,4 l/ha

BASF

Németország

Escort

12,5 g/l imazamox+ 250 g/l pendimetalin

Kukorica

(imidazolin

ellenálló)

Magról kelő egy- és kétszikű gyomok

3,2-4,0 l/ha

BASF

Németország

Master

12,5 g/l imazamox+ 250 g/l pendimetalin

Borsó (száraz)

Magról kelő egy- és kétszikű gyomok

3,0-3,6 l/ha

BASF

Németország

Command 48EC

480 g/l klomazon

Pillangósok,

kabakosok,

mák

Magról kelő egy- és kétszikű gyomok

0,2-0,6 l/ha

FMC USA

Dual Gold

960EC

960 g/l

S-metola-

klór

Számos mg-i és kertészeti növény

Magról kelő

egyszikű

gyomok

1,4-1,6 l/ha

Syngenta Svájc

A talaj mély 120-140 cm termőrétegű humuszban gazdag 2,5-2,9 %, közép­kötött, mészlepedékes csernozjom, rendszeresen nagyon mélyen (40-45 cm-re) szántva, 38-42 aranykorona ér­tékkel.

Vetés május 6-án 5-7 cm-re, majd azonnali csillagos ("gebics") henger és vegyszeres kezelés 350 l/ha vízzel.

szerbtövis és a selyem mályva a sok eső és a talajfelszín megbontása miatt.

A 3. számú kombináció az akác mel­lett nagyon jó eredményt adott a szom­szédos 2,8 ha-os kocsányos tölgy, vörös tölgy és közönséges dió vetésekben, sőt egy 0,40 ha-os fehérnyár iskolázás­nál is, mély tőre metszés után.

Minden kombináció hosszabb hatás­tartamúnak és szélesebb hatásspektru­múnak bizonyult, mint az általam eddig használt Malorán, ahol kelés után az első levélkéken csapadék-felverődésnél perzseléses barnulási tünetek is jelent­keztek akácnál, tölgyeknél egyaránt.

Egyik új készítmény mellől sem mer­tem még elhagyni a régi jó egyszikű irtó komponenst, a Dualt, a talajok magas kakaslábfű gyommagkészlete miatt.

Habár a mezőgazdasági kultúrákban ezeket a vegyszereket posztemergens -kelés utáni kezelésekre alkalmazzák, a leírtak szerint jól beváltak így is. Na­gyon fontos a vetésmélység és a hu­musztartalom.

A Dual és a Command 48EC a Biokultúra Egyesület besorolása alapján az un. Integrált növényvédelemben használható növényvédő szerek. Értesü­léseim szerint a teljesen azonos ható­anyagú és összetételű, de kétféle fantázia­névvel ellátott készítményeket a gyártó cég a jövőben egységesíteni fogja.

Domokos Gergely

Ebes, csemetekert

Eredmények:

1. Command 48EC 0,4

l/ha + Dual Gold 960EC 1,5 l/ha 1,5 hektáron.

2. Pulsar 40SL 1 l/ha + Dual Gold 960EC 1,5 l/ha

3,8 hektáron.

3. Escort 4 l/ha + Dual Gold a 60 1,5 l/ha 0,5 hektáron.

Mindhárom kezelésnél az akác tisztán kelt és tü­net nélkül tűrte a vegy­szereket. Évelő-gyomfol­tok miatt június, majd jú­lius végén mindhárom te­rület igényelt nagyon ol­csó nagyoló - gazoló ka­pálást és a nagy esők után egy gépi sorköz-kul-tivátorozást.

A 2. számú területben augusztus végére ki tudott kelni a csattanó maszlag,

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Az akác honfoglalása a Nyírségben

Az erdészek örömmel vehetik kezükbe dr. Szemerédy Miklós kollégánknak a nyírségi akácokról szóló könyvét, ami azért is jelentős, mert a "természetvédők" által erdőnek nem, erdőt alkotó fafajnak sem tekintett, sőt általuk üldözött fafaj­nak nevezett akácnak a (nemzet)gaz-daság részére kiemelt fontosságát, annak előnyös tulajdonságát, a nemesítésekkel elért eredményeket ismerteti, agresszivi­tásáról sem feledkezve meg.

Az akácnak a Nyírségben, de általában a szélsőséges homoktalajokon más a jelentősége, mint az ország többi erdőgaz­dasági tájaiban. Ezt igazolják a könyv szerzőjének az akáccal kapcsolatos ta­pasztalatai, vizsgálódásaiból leszűrt ered­mények. A természetvédelmet nem szemellenzősen, hanem azt tárgyilagosan szemlélve értékeli. Igazat kell neki adni, mert a "tájidegen" szót az erdészeti fogal­mak közül száműzni kívánja, mert sok esetben egy táj szépségét, de a nemzet­gazdaság igényeit is nem a görbe törzsű, sokszor beteg és odvas fák elégítik ki, ha­nem az idegenből, hazánkba betelepült egyenes törzsű lomb- és tűlevelűekből lé­tesített állományok. Felteszi a kérdést -teljesen jogosan -, hogy a "természet­védők" az erdővel kapcsolatos idegen származást állandóan szajkózzák, ugyan­akkor ezt az ugyancsak "tájidegen", külföldről "behurcolt" élelmiszerekre nem vonatkoztatják. A külföldről származó fa­fajok állományait megfosztják a szép "erdő" szótól és ültetvénynek (erdőül­tetvény) csúfolják. Véleményem szerint, ha az akác ültetvény, akkor minden cse­meteültetéssel létesített állományt ültet­vénynek kellene tekinteni és nevezni.

Az akác védelmében a szerző egy­másután cáfolja az akácot ért "termé­szetvédelmi" vádakat. Így többek kö­zött felteszi a kérdést, hogy miért kell az akácot üldözni, amikor környezetvédő: a futóhomok megkötője, egyáltalán a homoktalajok fája, (nemzet)gazdasági jelentősége is nagy, fájának jó tulajdon­sága miatt; de egyike a legjobb mézelő fáinknak s a mezőgazdák házi fája.

A könyv 11 fejezetben meríti ki a témát.

I. "Az akác védelmében". Ez az előzőkben tárgyalva.

II. "Az akác elterjedésének története". Ebben az akáccal kapcsolatos különböző erdészeti vélemények ismertetésén kívül az ötvenes évek szörnyszüleményét a "szelíd akác"-nak elnevezett Kininccsel végzett "erdősítést" próbálták a szakmá­val elfogadtatni.

III. "Az akác jelentősége a nyírségi ho­mokon". A sikeres erdősítések mellett említést tesz a száraz homoktalajokon végzett sikertelen akácerdősítésekről, amelyek miatt az akáccal kapcsolatos vé­lemények erősen megoszlottak. Itt mutat­ta be táblázatosan megyénként és azon belül községenként az erdőterületeket, külön kimutatva az akác által elfoglalt te­rületeket mag és sarj bontásban. Ez az erdőtörténészek számára majd fontos kútforrás lesz.

IV. "Az akácgazdálkodás egyedi technológiái". A szerző az akác sarjaz-tatást a nagyobb fatermés elérése végett - bizonyos határon belül előnyösnek tartja. Ezt a kutatók által közölt és a sa­ját vizsgálódásainak az eredményei is bizonyítják. A legcélszerűbb az akácok elegyetlen telepítése, de a tág hálózatú nyár-akác elegyes erdő, ahol a nyár tág hálózatban került elegyítésre, a gyakor­latban bevált. Ebben a fejezetben ismer­tette a nyírségi akác magtermelő állo­mányokat is.

V. "Az akác amerikai szerepe meg­változott". Ott a két farontó bogár káro­sítása nyomán a 30-as években az akác pionír fafajjá degradálódott. Magyar­amerikai együttműködéssel az ottani helyzetet kívánják megváltoztatni azzal, hogy a Magyarországon nemesített faj­tákkal végzett összehasonlító kísérletek eredményeit és fotóit is elküldték. Is-

mertetést ad az amerikai energia­erdőkről és részletesen kitér az árbó-cakácra és annak különös értékére.

VI. "Magyarországi nemesítési törek­vések, kísérletek" tárgykörét az árboc­akác nyírségi tájfajtáinak ismertetése és az azokkal folyt kísérleteinek eredmé­nyei képezik.

VII. "FEFAG kezdeményezésű ne-mesítési kísérletek" témaköre az előzőknek a folytatásaként a nemesített anyaggal történt kísérleti erdősítések, azok helyi technológiái és a kísérletek továbbfolytatása, mikéntjei.

A VlII-IX-es és a X. fejezet az akácfa hasznosítását, jövedelmezőségét, fel­dolgozását és termékeit ismerteti. Fájá­ból szép színű, tartós bútorok, nagyobb helyiségek (pl. fürdőmedencék) tető­szerkezete, gyermekjátszóterek moz­gást segítő alkalmatosságai.

A könyv értékét a 136 fénykép és raj­zos ábra, továbbá a táblázatok emelik, de kár, hogy ezeket nem sorszámozta és a tartalomjegyzék után nem sorolta fel.

A könyvet elsősorban az Alföldön dolgozó erdészkollégáknak és a termé­szetvédelmi szakembereknek ajánlom figyelmébe. Ez utóbbiaknak az akáccal kapcsolatos hozzáállását bizonyára kö­zelebb hozza az erdészekéhez.

A könyv kiállítása és olvashatósága minden igényt kielégít.

Dr. Kollwentz Ödön

Környezeti nevelés az erdőben - akkreditált továbbképzés

Az Öko-Fórum Alapítvány és az Országos Erdészeti Egyesület 2005. évben ismét indítja a 60 órás, akkreditált továbbképzését pedagógusok (óvónők, tanítók, tanárok), erdészek, szabad­idő-szervezők részére. A továbbképzés célja:

Az erdei programok vezetőinek, erdészeknek, pedagógusoknak, szabadidő-szervezőknek és ifjúsági vezető'knek olyan szakmai és módszertani ismeretekhez - speciális erdőpedagógia, módszertangyakorlat - juttatása, amelyek birtokában képesek lesznek:

- erdei programok szervezésére és vezetésére.

- a vonatkozó nevelési-oktatási dokumentumokban az erdő sokoldalú szerepének tudatosítására.

- tudatosítani az erdő' jelentőségét, sokrétű funkcióját tanítványaikban.

- az erdő szeretetére, védelmére nevelni.

A továbbképzés időpontja:

2005. április 28-május 1. (csütörtök 16.00 - vasárnap 10.00) 2005. szeptember 22-25. (csütörtök 16.00 - vasárnap 10.00)

Helyszín: Sopron

A továbbképzés részvételi díja 68 000 Ft. A részvételi díj magában foglalja a teljes ellátás költségét (szállás, étkezés) és az oktatási segédanyagokat, könyveket.

A továbbképzésre folyamatosan, legkésőbb 2005. február 28-ig lehet jelentkezni az Öko-Fórum Alapítványnál. Cím: 1438 Budapest, Pf. 507. További felvilágosítás kapható ugyanott, tel: 343-4800/154.

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

A magyarországi erdők természetessége

Vitaülés az Akadémián

tóintézet, Ódor Péter tudományos mun­katárs, Eötvös Lóránd Tudományegye­tem: A faállományszerkezet és a holtfa összefüggése a természetességgel.

- Standovár Tibor egyetemi docens, Eötvös Lóránd Tudományegyetem: Mi­ért kell az erdők természetességével foglalkozni?

Örömteli vitaülés volt. A megjelent érdeklődők túlnyomó többsége ugyanis fiatal szakemberekből állt. "Nem az er­dészet munkáját, az erdőt értékeljük" -mondta Standovár Tibor megelőzendő a vitaülés szándékának őszinteségét megkérdőjelező véleményeket. A vita­ülésen hozzászóltak Kovács Gyula emh., Csóka György ERTI, Fekete Gábor akadé­mikus, Koltay András ERTI, Csépányi Péter Pilisi Parkerdő Rt, Tasnádi Péter ÁESz. Veszprém és Gajdán Vilmos Pilis­szentkereszt erdőbirokossági elnök.

A vitaüléssel egy időben jelent meg a Bartha Dénes, Oroszi Sándor szerző­páros szerkesztésében az "Őserdők a Kárpát-medencében" című gyönyörű könyv. A könyv az őserdőkről az egyko­ri szemtanúk által készített, fennmaradt töredékeket foglalja rendszerbe, és be­pillantást enged az erdők működésének műhelytitkaiba. Ezzel segíteni kívánja a természetkímélő erdőkezelés terjedését és támogatottságának növelését szak­mai, közéleti és döntéshozói körökben egyaránt. Ugyanakkor emléket is állít azoknak a szerzőknek, akik az őserdőket leírták. Munkájuk ugyanis pó­tolhatatlan, megismételhetetlen, mert az igazi, az általuk még látott őserdők szin­te teljesen eltűntek.

A függelék színes fényképekkel és szövegmagyarázatokkal mutatja be az erdők fejlődésének és működésének né­hány kiragadott pillanatát. Egy új erdőkép

kialakítására serkent bennünket, amely nyertes-nyertes helyzetet teremthet az ember és természet kapcsolatában.

Standovár Tibornak a könyvhöz írt előszavából idézünk:

"Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ma, a XXI. század elején miért kell, mi­ért érdemes - ennek a szép kiadvány­nak a segítségével is - emlékeznünk a Kárpát-medence őserdeire? Mit tanulha­tunk belőle olyat, amit már nem tu­dunk, s ha mégis van mit, tudjuk-e bár­mire hasznosítani?

Igen érdemes, mert mind napjaink szakembere (erdész, ökológus, ter­mészetvédő egyaránt), mind a laikus érdeklődő erdőjáró olyan erdőképpel rendelkezik, ami hajdan volt őserdeink természetes állapotától messze került, át­alakított erdők ismeretén alapszik. Az er­deink összetételét, szerkezetét, működé­sét taglaló elismert tudományos munkák is döntően már ilyen átalakított erdők vizsgálatán alapulnak, sőt, még legféltet­tebb védett erdőink is évszázados embe­ri erdőhasználatok hatását tükrözik.

A vitathatatlan szakmai érdemeken felül azért is ajánlom jó szívvel e köny­vet minden érdeklődőnek, mert igen fontos egyéb üzenetet is hordoznak e szerzők munkái. A szakemberek szá­mára azt példázzák, hogy lehet egyéni, élvezetes stílusban is írni szakmai kérdésekről. Mindenki számára fontos üzenetük, hogy szakmai indíttatásuktól, vizsgálódásuk céljától függetlenül mindnyájuk írásából a természet alkotá­sa iránti - gyakran félelemmel vegyes -tisztelet sugárzik."

Megrendelhető: www.ekvilibrium.hu, ekvilibrium@axelero.hu, Csík Ibolya: 30/ 391 3603, fax: 23/ 450 354

Pápai Gábor

Dr. Bartha Dénes előadását tartja

Levezető elnök: Mátyás Csaba, az MTA levelező tagja, az Erdészeti Bizottság al­elnöke

Előadások:

Bartha Dénes egyetemi tanár, Nyu­gat-Magyarországi Egyetem: A magyar­országi erdők természetességének vizs­gálata.

- Aszalós Réka tudományos munka­társ, MTA Ökológiai és Botanikai Kuta­tóintézet, Szmorad Ferenc igazgató-he­lyettes, Aggteleki Nemzeti Park Igazga­tóság: Az erdőtermészetesség vizsgálata tájanként és erdőtársulás-csopor­tonként.

Kenderes Kata doktorandusz, Eöt­vös Lóránd Tudományegyetem, Tímár Gábor erdőtervező, Állami Erdészeti Szolgálat: A természetességi kritérium­csoportok szerepe a természetesség alakulásában.

Bölöni János tudományos munka­társ, MTA Ökológiai és Botanikai Kuta-

Fotó: Pápai Gábor

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

CSÓKA GYÖRGY-HIRKA ANIKÓ-KOLTAY ANDRÁS-SZABÓKY CSABA_

A gyapjaslepke (Lymantria Dispar L.) életmódja és kártétele

Rendszertan, nevezéktan, elterjedés

A gyapjaslepke a gyapjaslepkék család­jába (Lymantriidae) tartozik. Vele együtt a családnak 14 faja fordul elő Magyarországon. A gyapjaslepke mel­lett közülük a nyár gyapjaslepke (Leu-coma salicis), az aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea) és az apáca­lepke (Lymantria monacha) a legis­mertebbek. Ez utóbbi a nálunk is elő­forduló legközelebbi rokona. Hazánk­ban nem, de tőlünk északra (Csehor­szág, Németország, Lengyelország), fenyvesekben okoz igen jelentős káro­kat. Lengyelországi kárterületei egyes években elérik az egymillió hektárt is.

A fajt 1758-ban Linné írta le, eredeti­leg Phaelaena dispar néven. Ma érvé­nyes tudományos neve: Lymantria dis-par (Linnaeus, 1758). Szinonim nevei: Bombyx dispar, Liparis dispar, Ocneria dispar, Porthesia dispar. A "dispar" faj­név az ivari kétalakúságra utal. Magyar neve a nőstény potrohi gyapjúszőrzetére utal, amivel a lerakott petéket fedi be. A korábbi magyar név (közönséges gyaponc vagy gyaponcz) is ezt a jelleg­zetességet jelzi.

Európa és Ázsia nagy részén és Észak­Afrikában is előfordul, nálunk is őshonos. 1869-ben Etienne Leopold Trouvellot, egy francia származású amatőr rovarász petecsomókat vitt magával Amerikába (Bostonba), hogy ott a fajt tanulmányoz­za. Tisztázatlan körülmények között né­hány hernyó kikerült ellenőrzése alól, és alig 2 évtizeddel később már itt is jelent­kezett első tömegszaporodása. A kiirtásá­ra tett erőfeszítések ellenére az USA kele­ti részén azóta már hatalmas területeket hódított meg, és továbbra is terjeszkedik. A behurcolása óta eltelt kevesebb, mint másfél évszázad alatt Észak-Ameri­

jegenyefenyő) is képes lecsupaszítani. Megfigyelések szerint azonban nem fo­gyasztja a fagyal, a kőris, az orgona, a vadkörte leveleit, illetve a tiszafa tűit. Szívesen táplálkozik különböző alma­termésű, csonthéjas, héjastermésű gyü­mölcsfajokon, de megél szőlőn, közte­rületi díszfákon, díszcserjéken is. Habár igen sok tápnövény megfelel számára, vannak közöttük olyanok, amelyeket különösen kedvel. Ilyenek például a csertölgy, a kocsányos tölgy, a mézgás éger és a nemes nyárak (Varga 1969, 1975, 1988). Ezeken táplálkozva her­nyói gyorsan, kis veszteséggel fejlőd­nek ki. A hernyóként ezeken felnöve­kedett nőstény lepkék igen sok életké­pes petét raknak. Ez az egyik fő magya­rázata annak, hogy jelentősebb tömeg­szaporodásai általában éppen ott ala­kulnak ki, ahol ezen elsőrendű tápnö­vényei tömegesen vannak jelen.

A gyapjaslepke életciklusa

Egynemzedékes faj, életciklusából mintegy 9-10 hónapot pete alakban tölt, és így is telel. Fák törzsén, ágain láthat­juk feltűnő petecsomóit, de időnként -főleg tömegszaporodása idején - épü­letek falára, oszlopokra stb. is petézik. A petecsomók egyébként a hernyók ki­kelése után még egy-két évig is láthatók a törzseken. Színük azonban megfakul, felületükön kis lyukak vannak, így kis gyakorlattal elkülöníthetők a frissektől.

Az időjárás függvényében a kis her­nyók általában április végén, május ele­jén kelnek ki. A kelés időpontjában ter­mészetesen régiónként, de még egy adott erdőn belül is nagy eltérések mu­tatkozhatnak, így az gyakran jelentősen elhúzódhat. Ez a tény jelentősen meg­nehezítheti a faj elleni védekezés

időzítését is. A kikelt hernyók először elfogyasztják saját peteburkukat, majd a petecsomó felszínén néhány napig "na­poznak", úgynevezett "hernyófoltot" al­kotnak. Ezt követően felmásznak a ko­ronába és megkezdik rágásukat. A her­nyók egész fejlődésük alatt képesek se­lyemszálat képezni. Ez egyrészt a ter­mészetes ellenségek ellen való védeke­zés egyik formája. A hernyó veszély esetén selyemszálon "ledobja" magát az ágról, a veszély elmúltával pedig vissza­mászik. A selyemszál a fiatal hernyók nagy távolságú terjedésében is jelentős szerepet játszik. Ennek, és szőreik segít­ségével akár több tíz kilométerre is elvi­torlázhatnak kikelésük helyétől. Ez nagyban nehezíti a kártételek előre­jelzését, mivel a szél által elsodort her­nyók ott is tömegesen jelenhetnek meg, ahol a fellépésüket előrevetítő petecso­mókat 30-40 km-es körzetben sem ész­lelték. A hernyók alapszíne sötét szür­késbarna, fejük feketén tarkázott. Hátu­kon 5 kék és 6 bordó szemölcspárt vi­selnek. Általában éjszaka rágnak, a nap­pali órákat mozdulatlanul töltik. Tö­megszaporodás idején fellépő táplálék­hiány miatt azonban nappal is táplál­koznak. Kifejletten akár a 70 mm-t is el­érhetik. A hernyóinak szőre érzékeny bőrűeken, leginkább kisgyermekeken ritkán viszketést és bőrpírt, elvétve hó-lyagokat okozhat. Ez a probléma leg­gyakrabban akkor jelentkezik, amikor lakott települések közvetlen közelében jelentkezik erős fertőzés, és a szél által sodort hernyók tömegesen kerülnek be az emberlakta környezetbe. Hangsú­lyozni kell azonban, hogy a gyapjaslep­ke hernyószőrei ritkán és csak jóval enyhébb tüneteket okoznak, mint az aranyfarú lepkéé, vagy a búcsújáró lep­kéé. A kifejlett hernyó mérete egy­

ka legjelentősebb erdészeti kártevőjévé vált.

Tápnövényei

A gyapjaspille erősen polifág faj, azaz igen sokféle tápnövényen képes kifejlődni. Ezek száma vi­lágszerte több százat is kitesz. A legtöbb magyarországi fa- és cser­jefaj is megfelelnek táplálékául. Tömegszaporodásai során még számos tűlevelűt (erdeifenyő, ezüstfenyő, vörösfenyő, luc,

részt függ attól, hogy milyen mennyiségű és minőségű táplálé­kot fogyasztott, illetve attól is, hogy belőle hím vagy nőstény lepke fog-e majd kifejlődni.

A hernyók 4-5 vedlés után, ma­gukat a törzshöz, ágakhoz, leve­lekhez szőve bábozódnak be. A bábok sötétbarna színűek, ritkás sárga szőrzettel fedettek. A nősténybábok jóval nagyobbak, mint a hímbábok, tömegük 2-3-szorosa azokénak. Így ránézésre

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

rassz röpképtelen nőstényeit ugyanis a fénycsapdák nem fogják.

A lepkék párosodása a nőstények ki­kelése után rövid idővel, leggyakrab­ban a fák törzsén következik be. A hím lepkék gyakran már a bábokon várják a nőstények kikelését. A nőstények, tö­megszaporodás idején gyakran csopor­tosan, a fák törzsére rakják petéiket. A tömegszaporodás kezdeti szakaszában a petecsomók általában a törzs déli, délnyugati oldalán találhatók. A tömeg­szaporodás csúcsán az egész törzsön, és az ágak alsó felén is vannak petecso­mók, de többségük általában a törzs al­só szakaszán helyezkedik el.

A peték kb. 1 mm átmérőjű, sötét, fé­mesen csillogó gömböcskék. A petéző nőstény a potrohán lévő szőrrel fedi be őket. Egy nőstény általában néhány száz petét rak. A lerakott petékben kb. 1 hónap alatt fejlődnek ki az embriók,

is könnyen el lehet őket különíteni. Táplálékhiány esetén természetesen mindkét nem bábjai kisebbek. A bá­bokból 2-3 hét után kelnek ki a lepkék.

A hímek szárnyfesztávolsága 35-50 mm. Szürkésbarna, füstös színűek, látvá­nyosan nagy, fésűs csápot viselnek. En­nek segítségével érzékelik a nőstények által kibocsátott csalogató anyagokat, a szexferomonokat. Egész nap, de külö­nösen a délutáni, kora esti órákban aktí­vak, mesterséges fényre is repülnek. Raj­zásuk június második felétől akár szep­tember végéig is tarthat, de fő időszaka július-augusztus. Tömegszaporodás ide­jén - mint például 2004-ben - egyes er­dészeti fénycsapdák többezres egyed­számban fogják őket.

A nőstények a hímeknél jóval na­gyobbak, piszkos, sárgásfehér szárnya­ik fesztávolsága 50-80 mm. Potrohukon vastag, okkersárga, gyapjas szőrzetet vi­selnek, amit a lerakott peték beborítá-

sára használnak. A nálunk honos euró­pai rassz nőstényei nem repülnek, he­lyüket csak mászva változtatják. A Ke­let-Ázsiában honos ázsiai rassz ökológi­ai tűrőképessége nagyobb, azaz jobban tűri a környezeti szélsőségeket. Her­nyója gyorsabban fejlődik, még inkább polifág. Egyedei nagyobbak. Legjelen­tősebb eltérés az, hogy nőstényei repül­nek, így nem csak a hernyók szél általi sodródása, hanem a nőstények repülé­se révén is képes terjedni. Ennek révén tömegszaporodásai "robbanásszerűek", illetve, a tömegszaporodások terjedése gyorsabb és kiszámíthatatlan. A nőstények repülnek a mesterséges fényre, így berepülnek lakott települé­sekre is. A közelmúltban behurcolták Németországba és az USA-ba is. A két rassz kereszteződik egymással. Nálunk még nem jelent meg, megjelenését az erdészeti fénycsapdák nőstény lepkék fogásával azonnal jeleznék. Az európai

és azok a következő év tavaszáig nyu­galomban maradnak. A petecsomók mérete elsősorban a bennük található peték számától függ. Régi megfigyelés, hogy a faj kártételére leginkább akkor kell számítani, amikor a petecsomók nagy méretűek, felületük eléri akár a 10 cm2-t is, domborúak, azaz a peték több sorban helyezkednek el bennük. Az ilyen petecsomókban akár 1000-nél is több petét találhatunk. A lerakott peték száma nagyban függ attól, hogy a her­nyók milyen minőségű és mennyiségű táplálékhoz jutottak fejlődésük során. Táplálékhiányt követően általában csak kis petecsomókkal (2-3 cm2) találko­zunk. Ezek általában laposak is, több­nyire alig 100 petét tartalmaznak. Az ilyen helyzet általában a tömegszaporo­dás helyi összeomlását is jelenti.

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

A gyapjaslepke természetes ellenségei és kórokozói

A gyapjaslepke minden fejlődési fázisá­nak számos természetes ellensége van. Ehelyütt, a teljesség igénye nélkül csak néhány példát említünk.

A petéket a cinegék, csuszkák, har­kályok, illetve más rovarevő énekes madarak is fogyasztják (Reichart 1959). A széncinege (Parus major) jelentős mértékű petefogyasztásáról Chernel Ist­ván már több mint 100 éve is említést tett. Erősen szőrös hernyóit a madarak általában nemigen kedvelik, csupán a kakukk (Cuculus canorus) eszi őket tö­megesen. Egyetlen kakukk begyében egy alkalommal 49 gyapjaslepke her­nyót találtak (Chernel 1899). A kakukk mellett még az aranymálinkót (Oriolus oriolus) említik, mint a gyapjaslepke hernyóinak jelentősebb fogyasztóját. A bábokat cinegék, a csuszka (Sitta europaea), valamint harkályfélék, rigók és a fakusz fogyasztják. A lepkéket elsősorban a lappantyú (Caprimulgus europaeus) vadássza, de a gébicsek is zsákmányolják.

A talaj felszínén vonuló hernyókat sünök, cickányok és a rágcsálók, a bá­bokat cickányok és rágcsálók is tizede­lik. Kevéssé közismert, de az erdei ege­rek (pl. Apodemus fajok) tömegesen fo­gyasztják a fatörzs alsó részein lévő bá­bokat. Ausztriában, néhány éve elvég­zett vizsgálatok szerint esetenként ép­pen az egereknek tulajdonítható a legje­lentősebb bábmortalitás (Gschwantner és munkatársai 1999).

Igen jelentős természetes ellenségek a ragadozó rovarok. Legismertebb képvi­selőik a kis bábrabló (Calosoma inquisi-tor) és az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta). Lárváik és a kifejlett boga­rak is ragadozó életmódot folytatnak. A hernyókat és bábokat is megtámadják. Egyetlen aranyos bábrabló-lárva kifej­lődésének 14 napja alatt 41 kifejlett gyap­jaslepke-hernyót pusztított el (Győrfi 1957) A szalonnabogár (Dermestes lar-darius) gyakran található gyapjaslepke petecsomóiban. Egy-egy petecsomóban lévő petéket akár teljes egészében is elfo­gyaszthatja. A négypettyes dögbogár (Xylodrepa quadripunctata) lárvája és imágója is ragadozó, a gyapjaslepke az egyik leggyakoribb zsákmánya.

A gyapjaslepke populációinak féken­tartásában legjelentősebb szerepet a parazitoid rovarok játsszák. Ezek a Diptera és a Hymenoptera rendből kerül­nek ki. Mindkét csoport rendkívül fajgazdag, méretükben, megjelenésükben és életmódjukban is nagyon változatosak.

Egyes fürkészlegyek a hernyók testé­re petéznek, mások, mint például a gyapjaslepke fürkészlégy (Blepharipa pratensis) pedig parányi petéit a leve­lekre rakja. A hernyók ezeket egészben elfogyasztják, és a hernyó testében kikelő lárvák kezdik el belülről fogyasz­tani gazdaállatukat. E faj nőstényei érzé­kelik a hernyók által megsebzett leve­lekből kiáramló vegyületeket, így petéi­ket közvetlenül a rágott levelekre, illet­ve azok közvetlen közelébe rakják le. Gyakori eset, hogy egyetlen hernyóban két különböző fürkészlégy lárvái is kifej­lődnek. Hasonló módon élősködnek a fürkészdarazsak, köztük a gyilkos­fürkészek is. A fatörzseken található rizsszemekre emlékeztető kis csomók az ő elhagyott bábhéjaik. Egy-egy her­nyóban akár 40-50 gyilkosfürkész is kifejlődhet.

A peteparazitoidok a gyapjaslepke kb. 1 mm átmérőjű petéiben fejlődnek ki. A lepke peterakásától kezdődően a hidegek beálltáig, több generációval szaporodva pusztítják a petéket. A meg­támadott petecsomókon apró lyukakat találunk, de magukat a darazsakat is gyakran láthatjuk. Nálunk az Ooencyr-tus kuwanae nevű peteparazitoid elter­jedt. A faj Ázsiában őshonos, a gyapjas­lepke elleni biológiai védekezés céljá­ból Európa több országába, többek kö­zött Bulgáriába és a korábbi Jugoszlávi­ába is betelepítették. Magyarországra valószínűleg innen jutott el természetes terjeszkedés útján. Mikroszkóp alatt jól elkülöníthetők az általa megtámadott, lyukas és az ép peték. A populációk szabályozásában betöltött kétségtelenül

jelentős szerepükről egyelőre megle­hetősen keveset tudunk.

Általános összefüggés, hogy a termé­szetes ellenségek a természeteshez köze­li állapotú, elegyes, vegyeskorú állomá­nyokban vannak jelen nagyobb szám­ban, azaz itt képesek jelentősebben be­folyásolni a gyapjaslepke populációk né­pességét. Az általuk közvetlenül okozott mortalitáson túl esetenként igen jelentős szerepet játszhatnak egyes rovarpatogén kórokozók vektoraként is. A gyapjaslep­ke természetes ellenségeivel, különösen pedig parazitoid rovaraival számos hazai szerző foglalkozott (Újhelyi 1926; Barthos 1959; Győrfi 1961, 1963; Tóth 1984, 1988; Gyulai 1988). Ezzel együtt is sajnálatosnak mondható tény, hogy a té­makör hazai kutatottsága (különösen napjainkban) messze nem arányos öko­lógia jelentőségével.

A tömegszaporodás során kialakuló táplálékhiány, vagy a kedvezőtlen időjárás gyakran vezet járványok kiala­kulásához, ami esetenként a tömegsza­porodás összeomlását is okozhatja. Ezeket a járványokat előidézhetik bak­tériumok, gombák és vírusok is. Utóbbi jellegzetes tünete, hogy a megbetege­dett, illetve elpusztult hernyók állábaik-kal kapaszkodva, ernyedten lógnak az ágakról, levelekről. Kórokozókat egyéb­ként biológiai növényvédő szerek ké­szítéséhez is felhasználtak. Ilyen készít­mények például gyapjaslepke esetében a Bacillus thuringiensis alapú készítmé­nyek, illetve a sejtmag vírusából nyert szerek.

Fotó: Csóka György

(folytatjuk)

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

A Gépesítési Szakosztály a STIHL-nél

Az OEE Gépesítési Szakosztálya 2004. november 18-án az Andreas STIHL Kft.-nél (Biatorbágy-Budaparkban) tartott ülést. Az ülés résztvevőit köszöntötte Halász Ernő igazgató, aki ezt követően tájékoztatást adott az Andreas STIHL Kft.-ről, annak központjáról és a műsza­ki szolgáltatási rendszeréről.

Az Andreas STIHL Kft. STIHL és VI­KING típusú gépeket és azok tartozéka­it, valamint személyi védőfelszereléseket és üzemanyagokat forgalmaz. A STIHL gépek között a motorfűrészek, a tisztító­fűrészek, a fúvó- és szívóberendezések, a permetezőgépek, a vágótárcsás gépek, valamint a fúrógépek a meghatározók. A VIKING típusú gépek alapvetően kert­művelő gépek, nevezetesen fűnyírók, sövénynyírók, szegélynyírók, komposz-táló-aprító gépek és motoros kapák.

A német STIHL cég a motorfűrészek te­rületén a világpiac egyik vezető cége. A gyár 1926-ban kezdett gőzkazánokat gyártani, és nem sokkal később - akkor világújdonságként - színre lépett az első elektromotoros fűrésszel. 1929-ben meg­jelent az első - még kétszemélyes - ben­zinmotoros fűrész, majd 1959-ben a le­gendás STIHL Contra, amely egyszemé­lyes motorfűrészként az egész világon egy csapásra megváltoztatta a fakitermelést. A cégnél a motorfűrészek fejlesztése azóta is folyamatos, mai termékeik világszínvona­lúak. A motorfűrészeknél a fejlesztés a kétütemű motorokra koncentrál, azt elérendő, hogy károsanyag-kibocsátásuk tovább csökkenjen. Ezt az elő- vagy utó-öblítéses kétütemű motorral (melyekben a hengerfej átalakítása miatt utóégés fo­lyik), illetve a firmix motorral (szelepes ki­vitelű kétütemű motor, melyben a szele­pek miatt az ütemek jobban elhatárolód­nak egymástól) érhetik el. A kaszálógé-

kenysége számos szakmai rendezvényt és oktatási intézményt érint.

Az ülés második felében a résztvevők szakszerű szakmai irányítás mellett meg­tekintették STIHL Kft. Biatorbágy-Buda-parkban lévő telephelyét, mely iroda­ház, raktár és szakszerviz részekből áll, megismerkedve annak tevékenységével és árukészletével. Az egyebek között a következők történtek:

A jelenlévők meghatározták a szakosz­tály 2005. évi munkatervének kereteit.

Dr. Horváth Béla szakosztályelnök tá­jékoztatást adott arról, hogy az Egyetem Erdőmérnöki Karának EMKI Géptani Tanszéke - a Kar vezetésével egyetértés­ben és dékánja által felhatalmazva - kez­deményezte, hogy neves professzorá­nak, dr. Káldy Józsefnek mellszobrot ál­lítsanak az Egyetem Botanikus Kertjé­ben, születésének 85. évfordulóján, a 2005/2006. tanévnyitóhoz kötötten. Dr. Káldy József professzor az EMKI Géptani Tanszéke jogelődjének, az Erdészeti Géptani Tanszéknek 1959-1983. közötti vezetője; az Országos Erdészeti Egyesü­let Gépesítési Szakosztályának elnöke (1967-től 1983-ig); az erdészeti tudo­mány, az erdészeti gépesítés nemzetkö­zileg is elismert, kiemelkedő tudósa és oktatója volt. Kérte a szakosztály tagjait, hogy segítsék a neves professzor emlé­kének méltó megőrzését és ápolását biz­tosító kezdeményezését.

Ormos Balázs főtitkár aktuális egye­sületi ügyekről és a 2005. évi WOOD TECH rendezvénnyel kapcsolatos ter­vekről adott tájékoztatást.

A jól sikerült rendezvényen - me­lyért köszönet illeti az Andreas STIHL Kft.-t - 29 fő vett részt.

Kép és szöveg: Dr. Horváth Béla szakosztályelnök

peknél a fejlesztés a négyütemű motorok szélesebb körű alkalmazását célozza.

A német STIHL cég magyarországi képviselete az Andreas STIHL Kft., mely gépkereskedelemmel, alkatrész- és egyéb anyagok értékesítésével és szer­vizeléssel foglalkozik. Szerte az ország­ban 113 értékesítőhelye, illetve szak­szervize van. Magyarországi részesedé­se a motorfűrészek piacán kétharma­dos, a motoros kaszákéban pedig 65%-

os. Az Andreas STIHL Kft. 2001-ben

költözött új, jelenlegi telephelyére, amelyen 28 ezer darab gép értékesíté­sét tervezték évente. Ma már évi 40 ezer darabnál tartanak, ezért raktártér­bővítést terveznek a közeljövőben. Lo­gisztikai rendszerük kiemelkedő, adott nap 12 óráig beérkező megrendelése­ket másnap - az éjszakai szállítás ered­ményeként - a kereskedőik megkapják. Az Andreas STIHL Kft. kiterjedt szpon­zori tevékenységet is folytat, e tevé-

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Cseh-magyar erdészeti gép forgalmazási együttműködés

A Krtiny-i Erdészeti Oktató Vállalkozás (Masarykúv les School Forest Enterprise = TFE) a brnoi Mendel Mezőgazdasági és Erdészeti Egyetem Tanulmányi Erdőgazdaságának különleges része. Elsődlegesen azt a célt szolgálja, hogy oktatási és kutatási projekteket valósít­son meg az Egyetem Erdészeti és Faipa­ri Iskolájának keretében.

A Tanulmányi Erdőgazdaságot 1923-ban hozták létre, 10 400 hektárnyi össze­függő erdőterülettel rendelkezik. Az erdőgazdaság területének középső része a Morva Karszt Természetvédelmi Terü­let (CHKO Moravskí kras). Az erdő kü­lönlegesen változatos és gazdag, így az erdészeti fakitermelési és tájvédelmi mér­nöki oktatási programjukban résztvevő hallgatók gyakorlati oktatása számára kitűnő terep. Alapvető oktatási küldetése mellett a TFE a Cseh Köztársaság egyik erdőművelési mintaterülete lett, egy olyan helyszín, amelyen fenntartható és természetközeli erdőgazdálkodás folyik. Krtiny mind a belföldi, mind pedig a kül­földi terepgyakorlatok és kutatások ked­velt célpontja, legutóbb 2004 májusában az OEE Erdőművelési Szakosztálya vett részt tanulmányúton a területükön.

A TFE teljes éves termelési volumene mintegy 6 millió euro. A Krtiny Erdésze­ti Oktató Vállalkozás az egyetem része­ként jelenleg erdőművelési és csemete­nevelési tevékenységekhez, valamint faanyag traktoros és drótkötélpályás közelítéséhez gyárt gépeket. A gépek megfelelnek a Cseh Köztársaság termé­szetvédelmi területein és nemzeti park­jaiban történő alkalmazásra vonatkozó szabványoknak. A TFE által gyártott gé­pek - különösen a TPF tárcsás pász-takészítők, az RZS csemeteültető gé­pek, valamint a LARIX drótkötélpályák - nagy százalékban exportra készülnek. A rotációs erdőművelő gépek - többcé-lúságuk miatt - minden olyan terepen használhatók, ahol az erdő természetes vagy mesterséges felújítása előtt a talajt elő kell készíteni. Termékeik könnyeb­bek és energiatakarékosabbak verseny­társaikénál, míg alkalmazhatóságuk és hasznosságuk a konkurens termékek­kel megegyezik, vagy azoknál jobb. A fentiek, valamint a termelési minőség, a kínált karbantartási és javítási szolgál­tatások, továbbá a termékek ára magya­rázat arra, hogy eddig több, mint há-

Ing. Lubomír Novák a TFE igazgatója és dr. Pethő József a Szombathelyi Erdészeti Rt. vezér­igazgatója a szerződés aláírása után. Fotó: Bakó Csaba

romszázötven darabot értékesítettek: nemcsak a Cseh Köztársaságban, ha­nem Lengyelországban, Litvániában, Lettországban, Észtországban, Néme­tországban, Magyarországon, Szlováki­ában, Ausztriában, Franciaországban, Finnországban és Kanadában. Az el­adott LARIX drótkötélpályák száma iga­zolja e drótkötélpályák szerkezetének minőségét: 1995-től napjainkig össze­sen 70 db-ot adtak el.

Ilyen drótkötélpályák működnek a Cseh Köztársaságon kívül Szlovákiában, Ukrajnában, Lengyelországban, Magyar­országon, Spanyolországban, Németor­szágban, Franciaországban illetve Orosz­országban. Magyarországon már évtize­dek óta használjuk - kedvező tapasztala­tokkal - az általuk gyártott gépeket, elsősorban csemetekerti és erdőművelő gépeik ismertek, de a LARIX kötélpá­lyákból is több üzemel nálunk.

A Szombathelyi Erdészet Rt. és a cseh szakemberek között egy németor­szági gépkiállítás alkalmával történt meg a személyes kapcsolatfelvétel. Itt vetődött fel a gépgyártók részéről az az igény, hogy gépeik magyarországi for­galmazására partnert keresnek. Társa­ságunk már évtizedek óta használja a TFE gépeit, amelyekről nagyon ked­vező üzemi tapasztalatokat szereztünk.

Gépjavító bázisainkon képzett szakem­berekkel rendelkezünk. A fentiek alap­ján a Szombathelyi Erdészeti Rt. elvál­lalta a Krtiny-i Erdészeti Oktató Vállal­kozás magyarországi kereskedelmi képviseletét.

A fentiekre vonatkozó szerződés ün­nepélyes aláírására 2004. októberében került sor Magyarországon. Látogatásuk alkalmával a cseh erdészeti szakembe­rek betekintést nyertek a magyar erdőgazdálkodás szakmai kérdéseibe, amelyeket elsősorban gépesítési szem­pontból vizsgáltunk.

A gyártáshoz és szállításhoz szüksé­ges minden jogi háttér biztosított. A TFE alapelve, hogy a megfelelőségi nyilat­kozatokat és az esetlegesen szükséges tanúsítványokat az arra jogosított prágai intézettel együttműködve állítja ki. Fon­tos továbbá kiemelnünk, hogy termé­keik megfelelnek a 89/392/EEC, a 98/37/EC és egyéb direktíváknak, így viselhetik az EU országokba történő ex­porthoz is a CE jelzetet.

Reményeink szerint a ter­mészetközeli erdőgazdálkodásáról hí­res Cseh Köztársaságban már bevált eszközök mind szélesebb körben ter­jednek el Magyarországon is.

Bakó Csaba Szombathelyi Erdészeti Rt.

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Mendel University of Agriculture and Forestry in Brno ccrtiticatc Training Forest Enterprise at Kftiny FSC CZ 679 05 Kftiny 175, CZECH REPUBLIC PEFC

A brnoi Mendel Mezőgazdasági és Erdészeti Egyetem Tanulmányi Erdőgazdaságának Krtiny-i Erdészeti Oktató Vállalkozása - erdészeti gépek gyártója és exportőre a cseh, illetve külföldi piacok­ra a következő gépeket ajánlja:

* Csemetekert

• AVYPO ágyás és csemetekiemelö

* Erdőművelési munkák

• TPF-1N Tárcsás pásztakészítö

• TPF-2 Duplatárcsás pásztakészítö

• TPF-2V Duplatárcsás pásztakészítö

• RZS-1, RZS-2 csemeteültetö

• DVV-96 Vontatott ágzúzó

* Faanyag-közelítés kötélpálya-rendszerei

• GÓLEM 431 - Egydobú csörlő

• LARIX KOMBI Vontatókábel-rendszer

• ALPIN - Könnyű erdei drótkötél-rendszer

• LARIX 3T-500, 3T-65G, 3T-800 drótkötélpályák

• LARIX HYDRO drótkötélpálya

• MOKO-25 kötélpálya-felsökocsí

• HORIZONT kötélpálya-felsőkocsi teljesen függesztett s/ál liláshoz

V Tartozékok

• kötél és szabadonfutó kötéltárcsa

• nagy szilárdságú "feszítökötél"

• textilszalagok

Magyarországi forgalmazó:

SZOMBATHELYI ERDÉSZETI RT.

9700 Szombathely, Zanati út 26. Tel.:+36/94/329-977, Fax:+3ó/94/329-973 E-mail: szombathely.erdo@mail.datanet.hu

Érdeklődni: Markó Gyula 06/30/936-57-23

www.szherdeszet.hu

Erdővédelmi Szakosztály tanulmányútja

Az Erdővédelmi Szakosztály szokásos évi tanulmányútját ezúttal a Mecseki Er­dészeti Rt. területére szervezte. Május 26-28 között három napot töltöttünk Dél-Baranyában, ismerkedve az Or­mánság és a Mecsek hegység erdészeti és kultúrtörténeti értékeivel.

Első nap Harkányban Káldy József vezérigazgató köszöntötte a szakosztály tagjait, és röviden bemutatta az erdőgazdaság jelenlegi helyzetét és gazdálkodási viszonyait. Ezt követően Fenyősi László, a Duna-Dráva Nemzeti Park osztályvezetője tartott vetítéssel egybekötött előadást a Dráva menti te­rületek természeti értékeiről. Az előadást követően a Dráván tett kisebb hajóút során élőben is láthattuk a ko­rábban képeken bemutatott élőhelyek, állatok és növények egy részét. Az estét jó hangulatú baráti beszélgetés zárta.

Másnap már korán reggel úton vol­tunk Sellyére, ahol Molnár Tamás erdé­szeti igazgató mutatta be a kocsányos tölgy plantázst, részletesen kitérve a plantázs kezelése során elengedhetetle­nül szükséges, intenzívebb erdővédel­mi munkákra. A számos kérdésnek csak az idő szabott határt, de vendéglá­tóink a későbbiek során is türelemmel és nagy szakértelemmel válaszoltak mindenkinek. A szentgáti idős bükkös­kocsányos tölgyes állományban meg­szemléltük a szűkös anyagi lehetőségek ellenére a területen végrehajtott Ly­mantria dispar elleni védekezés ered­ményeit. Itt is elhangzott, miszerint az állami kiegészítő támogatások hiányá­ban csak a szükségesnek ítélt területek töredékén tudtak védekezni a hernyó rágása ellen. A szentgáti erdőben végig­jártuk a hazai viszonyok között egyelőre ritkaságnak számító lékes felújító vágás­sal kezelt erdőrészletet, majd a szúnyo­gfelhők fokozott támadása mellett

visszavonultunk a sikotai vendégház­hoz, ahol pogácsával, és hideg sörrel pó­toltuk a komoly vérveszteséget.

Délután mindenki kipróbálhatta a harkányi gyógyfürdő áldásos hatását, majd ezután meghallgattuk Steiner Ist­vánnak, a Summit-Agro Hungaria Kft. területi képviselőjének előadását a leg­újabb, erdőgazdálkodásban is ígéretes­nek tűnő növényvédő szerekről és azok alkalmazási lehetőségeiről. Este vetítés­sel egybekötött élménybeszámolót tar­tottunk az előző évi szlovén tanulmány­útról.

Utolsó nap délelőtt a zengővárkonyi idős, pusztuló szelídgesztenyést kerestük fel. A rohamosan terjedő Cryphonectria parasitica kéreggomba következtében a fák jelentős része teljesen elhalt, más ré­szük erősen beteg. A közelmúltig úgy tűnt nincs megoldás a gombakárok ellen, de dr. Radócz László a DATE docense - aki a kérdéssel tudományos szinten foglalkozik - felcsillantotta a reményt a fák megmen­tésére. Előadása szerint úgynevezett hypovirulens gombatörzzsel körbeoltva a fertőzött törzs, illet­

Gesztenyéskert Egyesület vezetője is­mertette az elmúlt időszakban nagy port kavart lokátorállomás tervezett építésé­nek körülményeit, hátterét. A parázs vi­tába torkolló előadások során sok új in­formációval gazdagodtunk, de úgy gon­dolom - és ezzel nem voltam egyedül -, hogy továbbra sem látjuk tisztábban a kérdést. A nem mindennapi látványos­ságnak számító tojásmúzeum megtekin­tését követő, bőséges ebéd után bú­csúztunk el egymástól.

E helyen külön köszönet illeti Kató Sándor szakosztályelnökünket és vala­mennyi munkatársát, akik lelkesen és nagy odaadással készítették elő a tanul­mányutat. Vendégszeretetük és szaktu­dásuk valamennyi résztvevő számára emlékezetessé tette a náluk töltött há­rom napot.

Kép és szöveg: Dr. Koltay András

titkár

ve ágrészeket, loka­lizálható a kóroko­zó, és mint tapasz­taltuk, rövid idő múlva a gyógyulás jelei is mutatkoznak a kezelt részeken.

A gesztenyés­ben tett sétát köve­tően Miszlang La­jos a helyi ÁESZ osztályvezetője és Kempf József a zengővárkonyi

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Balassi Bálint Emlékfa Veszprémben

"Az nagy széles mező, Az szép liget s erdő Sétáló palotájok;"

/Balassi Bálint/

2004. október 20-án a Veszprémi Közép­iskolai Kollégium kertjében ünnepélyes keretek közt ültettek emlékfát Balassi Bálint születésének 450. évfordulója al­kalmából. Az emlékfaültetést Nagy Istvánné irodalomtanár, a kollégiumi könyvtár vezetője kezdeményezte. A pi­ramis alakú kislevelű hársat a Hajagi Véderdő Erdőbirtokossági Társulat ado­mányozta a kollégium diákönkormány­zatának. A mintegy négy méter magas, mázsányi súlyú földlabdával kiemelt fát a diákok szállították a helyszínre és örömmel vettek részt az elültetésében.

Az ünnepélyes faültetésen megjelent nevelő tanárokat, diákokat és vendége­ket Fehér Csaba igazgató és Asztalos Ist­ván, Veszprém város alpolgármestere köszöntötte. A meghívottak között volt dr. Péti Miklós, az OEE magánerdős al­elnöke is, aki részt vállalt az esemény szakmai előkészítésben. A rendezvényt a diákok szavalatai és gitárkísérettel el­hangzott korabeli énekek tették hangu-

latossá. Az eseményről a helyi sajtó és televízió is hírt adott.

Dr. Markó Lászlóné, az EBT elnöke az adományozás indítékaként utalt arra, hogy az erdőtulajdonosok minden fa ültetését örömmel veszik, hiszen aki fát ültet, élő környezetünk jövőjét alapoz­za meg. A birtokosok tisztában vannak azzal, hogy a tartamos erdőgazdálkodás megkerülhetetlen részét képezi az erdők felújítása és új erdők telepítése, ezért több fát nevelnek, mint amennyit felélnek.

Emlékfák ültetése a mindennapos tevékenységből kiemelkedő, ünnepi esemény. Az erdésztársadalom lelkületé­hez közel áll a költészet és különösen olyan költők szeretete, akik a bennünket körülvevő természet szépségeit Balassi Bálinthoz hasonlóan, művészi eszközök­kel tárják elénk. A Balassi tiszteletére ne­velt ifjúság a környezetért felelősen cse­lekvő felnőtt nemzedék záloga lehet. Jel­képezze ez a fa ebbéli reményünket is!

Kép és szöveg: Markóné dr. Monostory Bernadett

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

DR. GÓLYA JÁNOS

XXVI. Fakitermelő Világbajnokság

séretében - derűs kilátásokkal utazhat­tunk ki szeptember 13-án a Torino kör­nyéki Lanzo völgyben rendezett Fakitermelő Világbajnokságra.

A XXVI. Fakitermelő Világbajnoksá­gon 29 ország csapata vett részt. Jó né­hány ország ifjúsági versenyzőt is neve­zett a háromfős felnőtt csapat mellett. A rendező országnak - szokás szerint ver­senyen kívül - második csapat indításá­ra is módja volt.

Eredmények

Döntés:

26. Horváth László 636 pont

33. Tóth József 630 pont

43. Kántor János 622 pont

17. Dánia 4189

18. Belorusszia 4134

19. Magyarország 4119

20. Nagy-Britannia 4039

21. Litvánia 3919

22. Szlovákia 3610

23. Horvátország 3488

24. Egyesült Államok3413

25. Franciaország 3171

26. Dél-Afrika 3130

27. Belgium 3107

28. Spanyolország 2836

29. Luxemburg 2534

A csapatok értékelésénél kieme­lendő, hogy Ausztria, Németország és Svájc tartja az utóbbi években megszer­zett előkelő helyét. A skandináv orszá­gok - egy-két jó egyéni eredménytől el­tekintve - lassan a középmezőnybe csúsznak vissza, aminek egyik oka a náluk csaknem kizárólagossá vált harveszteres fakitermelésben kere­sendő. Ismét kiválóan szerepelt azon­ban Kelet-Európa. Ezt bizonyítja Romá-

A Magyar Fakitermelő Válogatott ebben az évben is az Andreas Stihl Kft. bőkezű szponzori támogatásával készült a vi­lágbajnokságra. Az edzések szervezé­sét, irányítását, a szakmai felkészítést és az adminisztratív ügyeket a Fakiterme­lési Munkakultúra Alapítvány intézte. Nagyban segítette a válogatott keret, majd a csapat felkészülését a Bakony-erdő Rt. és a Roth Gyula Erdészeti Szak­középiskola.

A június 4-én ugyancsak Sopronban megrendezett második fordulóban ke­rült sor azoknak a kiválasztására, akik Magyarországot képviselhették az olaszországi versenyen. Horváth László (az újonc) miskolci, Kántor János (a nagy visszatérő) budakeszi és Tóth Jó-zsef(a rutinos) fertőbozi vállalkozók al­kották a háromfős csapatot.

Számukra Kontra László technikai vezető (Kiskunsági Nemzeti Park), és dr. Gólya János csapatvezető (Nyugat-Magyarországi Egyetem) június végén, augusztus végén és szeptember első két hetében tartotta a felkészítő edzéseket.

A csapat edzéseinek a lebonyolításá­hoz, a motorfűrészekkel, eszközökkel és védőfelszerelésekkel való ellátásá­hoz, az egyenruházat beszerzéséhez és a világbajnokságra történő kiutazáshoz az Andreas Stihl Kft. biztosította az anyagi fedezetet. Ennek köszönhetően nyugodt körülmények között készül­hettünk, és - néhány lelkes szurkoló kí-

Gallyazás:

47. Kántor János

360 pont

57. Tóth József

332 pont

62. Horváth László

314 pont

Szerelés:

52. Tóth József

94 pont

58. Horváth László

92 pont

77. Kántor János

65 pont

Kombinált darabolás:

35. Tóth József

169 pont

53. Kántor János

157 pont

71. Horváth László

123 pont

Lánckímélő darabolás:

50. Kántor János

190 pont

51. Horváth László

189 pont

61. Tóth József

146 pont

Egyéni összetett verseny:

49. Kántor János

1394 pont

54. Tóth József

1371 pont

57. Horváth László

1354 pont

Csapatverseny:

1. Ausztria

4702 pont

2. Németország

4585 pont

3. Románia

4559

4. Ukrajna

4521

5. Svájc

4519

6. Észtország

4519

7. Oroszország

4516

8. Hollandia

4493

9. Olaszország

4486

10. Liechtenstein

4451

11. Svédország

4419

12. Szlovénia

4375

13. Norvégia

4364

14. Finnország

4358

15. Csehország

4225

16. Lettország

4211

nia 3., Ukrajna 4., Észtország 6. és Oroszország 7. helyezése a csapatver­senyben. Szomszédaink közül csak Szlovákia és Horvátország szerepelt gyengébben nálunk.

A magyar csapat 1995 óta nem ért el olyan magas összpontszámot, mint eb­ben az évben, mégis visszaestünk a 19. helyre. Önmagunkhoz képest fejlődtünk tehát, de - mint azt már sok­szor leírtuk - mások jobban fejlődtek.

Végül egy apró megjegyzés: A záróbanketten az egyes országok csa­patainak ülési rendjét az asztalokra el­helyezett nemzeti zászlók jelezték. Egy később érkező ország helyét úgy foglal­ták el egy velünk szomszédos ország csapatvezetői, hogy annak zászlaját fél­retették a fűtőtestre, helyébe pedig saját zászlójukat tették. Íme egy példa a né­pek közötti "barátságra".

Fotó: Gólya J.

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

DR. KOLTAY ANDRÁS-HEGEDŰS PÉTER_

Erdő vagy vaddisznóskert?

Erdőállapot-változások vaddisznóskertekben

tény, hogy napjainkban rohamosan sza­porodik a vaddisznóskertek száma, mivel egyre több gazdálkodó ismeri fel az eb­ben rejlő lehetőségeket, előnyöket. Ezek közül talán a legfontosabb a tervezhe­tőség, a vadászat és vadásztatás biztonsá­ga és ennek függvényében a bevételek pontosabb kiszámíthatósága. A tapaszta­latok szerint, hozzáértő kezelés és gazdál­kodás esetén a vaddisznóskertek üzemel­tetése jó jövedelmezőséget eredményez. Mindezek mellett a külső területeken csökkenthető a vaddisznó által okozott károk mértéke, ami a jelenlegi térítési rendszer mellet ugyancsak nem elhanya­golható tényező.

Az Országos Vadgazdálkodási Adattár nyilvántartása szerint jelenleg közel 100 vadaskert üzemel hazánkban, melyek összterülete mintegy 31 ezer hektárt tesz ki. Az egyre nagyobb erdőterületeket érintő intenzív vadtartás azonban új prob­lémákat vet fel az erdőgazdálkodás és a környezetminőség megőrzésének szem­pontjából. A túlzott vadlétszám fokozott terhelést jelent a környezetre, ami több tényező együttes szerepéből adódik. A vaddisznók elsősorban túrásukkal boly­gatják az erdők talaját, ami hasznosnak tekinthető a talaj levegőztetése, átforgatá­sa szempontjából, ugyanakkor nagyobb területre kiterjedve már káros a lágy szárú vegetációra nézve. Intenzív túrás hatására lejtős területeken komoly eróziós problé­mák léphetnek fel. Emellett a túlzott mér­tékű taposás a talaj tömörödése révén ká­ros hatással van a talajszerkezetre és a nö­vényzetre. A vaddisznó zárt tartásának to­vábbi káros tényezője a környezet erős nitrifikációja, ami az eredeti növénytakaró megváltozásához vezethet. A dagonyázás utáni dörgölődzés következtében a fák törzsén, gyökfőjében jelentős károk kelet­kezhetnek, ami szélsőséges esetben a fák pusztulásához vezet. Mindezek alapján egyértelmű tény, hogy a túl magas vadlét­szám az erdő növény- és állatvilágának faj-és egyedszám csökkenését idézi elő, azaz megkezdődik a környezet degradációja.

Feltehetően az erdőhöz és a vadászat­hoz értők számára az eddig elmondottak többé-kevésbé ismert tények, ugyanak­kor a felvázolt problémákra vonatkozó egzakt mérési adatok, összefüggések is­merete hiányos. Még nem ismerjük pon­tosan a túlzott vaddisznótartásból adódó károk valós mértékét, a változások irá­nyát, gyorsaságát és az ezeket befolyáso-

ló egyéb tényezőket, valamint ezek összefüggéseit. Ebből adódik, hogy a vaddisznóskertek megítélésekor a kor­rekt adatok hiánya miatt, többnyire egy-egy kiragadott példa alapján, gyakrabban azonban érzelmi és vadászetikai oldalról hangzanak el vélemények, ítéletek.

Éppen azért határoztuk el a téma ala­posabb vizsgálatát, hogy a vitatott kérdé­sek megválaszolásához egzakt mérése­ken alapuló adatok álljanak rendelkezés­re. Mindezek mellett fontosnak tartottuk, hogy a kutatási eredményeket felhasznál­va támpontokat és segítséget adjunk a vaddisznóskertek jelenlegi és leendő tu­lajdonosainak a kérdéssel kapcsolatos döntések meghozatalakor. Természete­sen tudjuk, hogy nem létezik univerzális recept, ugyanakkor már körvonalazód­nak azok az ismeretek, amelyek alapján általános érvényű javaslatokat lehet meg­fogalmazni és így csökkenthető a vad-disznóskertek területén jelentkező kör­nyezeti károk mértéke.

A környezet változására vonatkozó vizsgálatok minél hosszabb időszakot ölelnek fel, annál megbízhatóbb eredmé­nyeket adnak. A természetben a változá­sok csak ritkán következnek be hirtelen, átmenet nélkül, így a kutatások során többnyire csak tendenciákat, a változá­sok irányát és az adott időszakra vonat­kozó intenzitását mérhetjük, amelyek is­meretében azonban már következtethe­tünk a jövőbeni változásokra. Az általunk

Számos esetben merült már fel ez a kér­dés tudományos fórumokon és szakmai beszélgetések során egyaránt, de a vá­lasz korántsem egyszerű. Különösen akkor nem, ha igyekszünk minden szempontot figyelembe véve, a problé­mát több oldalról körbejárva megvála­szolni. Mindenekelőtt a gazdálkodónak kell eldöntenie, hogy egy adott terüle­ten erdőt nevel vagy intenzív vaddisz­nótartásra rendezkedik be. Amennyi­ben ez utóbbit választja, és ehhez meg­szerezte az összes engedélyt, "nyugodt szívvel" láthat hozzá a feladat megvaló­sításához, hiszen eldöntötte, hogy a vaddisznótartásból származó rövid távú vadászati bevételek a fontosabbak szá­mára. Ez tisztán gazdasági szemponto­kat tekintve érthető, ugyanakkor nyu­godt lelkiismerettel csak akkor dönthet valaki, ha pontosan tudja mit vállal ez­zel. Az eddigi tapasztalatok - tudomá­nyos kutatások híján is - jelzik, hogy az intenzív vaddisznótartás igen erősen igénybe veszi a környezetet, de nem tudjuk, hogy ez az igénybevétel valójá­ban milyen mértékű és hatású az erdők hosszabb távú viszonyaira nézve. Tehát bárhogy is dönt valaki, célszerű, ha tisz­tában van azzal mit hagy az utókorra, milyen következményei lesznek jelen­legi döntésének 15-20 évvel később, boldog nyugdíjas éveiben.

Mindezen gondolatoktól függetlenül

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

san 20-30%-kal alacsonyabb a talajszint összborításának mértéke, mint a vizsgá­latok kezdetén. Az erdőállományok le­romlását jelző különféle lágy szárú növé­nyek megjelenése és a természetes álla­potokra utaló fajok visszaszorulása ugyancsak a kertek degradációját jelzi. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a különféle erdőtársulásokban eltérő mér­tékű változásokat tapasztaltunk. A nem őshonosnak tekintett akác, erdeifenyő és feketefenyő állományok, természet­védelmi érték kategóriák szerint, eleve degradáltnak tekinthetők, így ezekben az erdőkben eleve magas a degradációs fajok aránya. Ezzel szemben az őshonos cser, kocsányos tölgy, éger, kőris stb. ál­lományokban a természetességet jelző fajok képviselik a többséget. A túrásból, taposásból adódó növényzetpusztulás valamennyi állományban egyaránt je­lentkezett, ugyanakkor a fajok számát és összetételét tekintve az őshonos állomá­nyok nagyobb mértékben változtak, romlottak. Mindezeket figyelembe véve javasolható, hogy a vaddisznóskertek ki­alakításakor a kijelölt területen lehetőleg nagyobb arányban legyenek a nem őshonos állományok. Célszerű úgyneve­zett rontott erdőt bevonni a területbe, amely amellett, hogy kisebb erdőgaz­dasági értéket képvisel, sok esetben még jobb élőhelyet is jelent a vaddisznó szá­mára. Továbbá a környezeti károk csök­kentése és a vad szempontjából is java­solható, hogy minél mozaikosabb és ve-gyesebb összetételű legyen a vaddisz-nóskert számarára kijelölt erdőterület.

Végül valamennyi vizsgált paraméter alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a vaddisznóskertek üzemeltetése 15-20 évnél tovább nem javasolható egy adott területen. Úgy tűnik, hogy az erdőállományok szempontjából ez az időtartam még nem idéz elő végzetes és visszafordíthatatlan változásokat. Mind­emellett meg kell jegyezni, hogy ezek a számok és adatok mindössze irányadó­nak tekinthetők, és az üzemeltetéskor minden esetben mérlegelni kell a helyi adottságokat is.

Természetesen az itt elmondottak csak esszenciálisan tartalmazzák közel tíz év vizsgálati eredményeit, melyek részletes ismertetése más tudományos kiadvány­ban kap majd helyet. Valójában e hasábo­kon csak a vizsgálatokból levont követ­keztetéseket és az ezek alapján javasolha­tó megoldásokat tártuk az olvasók elé, hogy ezzel is hozzájárulhassunk a vad-disznóskertekkel kapcsolatos jobb dönté­sek meghozatalához.

Fotó: a Szerzők

immár közel egy évtizede folytatott vizs­gálatok eredményei alapján rendelke­zünk néhány olyan adattal, ami meghatá­rozó a vaddisznóskertek tekintetében. Az alábbiakban röviden összefoglalva közreadjuk ezeket, bízva abban, hogy a leírtakat figyelembe véve hozzájárulha­tunk a vaddisznóskertek hatékonyabb és a környezetet kevésbé igénybe vevő üzemeltetéséhez.

Vizsgálatainkat 1994-ben indítottuk a HM Kaszó Rt.-nél, majd 1995-ben a Gyu-laj Rt. Hőgyészi és 1996-ban a Nagydoro­gi Erdészetének területén újonnan létesí­tett vaddisznóskertekben. A kutatásokat mindhárom helyszínen még a vaddisz-nóskert céljára kijelölt területek bekeríté­se előtt kezdtük, összesen 20 mintapon­ton, a kiinduló állapotok felvételével, rögzítésével. A vizsgálatokat azóta folya­matosan végezzük. Ezek kiterjednek a vaddisznóskerti erdőállományok egész­égi állapotának részletes rögzítésére, a cserje és lágy szárú növényzet cönológi­ai vizsgálatára, valamint a talajszerkezeti változások mérésére. Emellett a vadállo­mányra vonatkozó aktuális adatokat is fi­gyelembe véve - vadlétszám szezonális változása, befogások, betelepítések, kilö­vések, elhullás, természetes szaporulat, takarmányozás, vadkár, túrás, taposás mértéke stb. - összehasonlító megfigye­léseket és elemzéseket végzünk, bevon­va ebbe a kerten kívül kijelölt 11 kontroll mintaparcellát is.

A három dél-dunántúli vaddisz-nóskertben a területek bekerítését követően a vaddisznó létszám évről év­re fokozatosan emelkedett, mivel a befo­gások és a természetes szaporulat ará­nya mindig felülmúlta az elhullás és az éves kilövések számát. A vaddisznók lét­számában jelentős a szezonális ingás, mivel a külső területekről egész évben folyamatosan töltik fel a kertet, ezzel szemben a téli vadászatok során hirtelen harmadára, negyedére csökken az egyedszám. A vizsgált területeken a va­dászati üzemtervi adatok szerint a vadel­tartó képességet figyelembe véve 100 hektáronként 3-3,5 vaddisznó jelenléte lenne elfogadható. Ezzel szemben a ker­tekben átlagosan 60-110 disznó él 100 hektáronként, ami 25-30-szorosa a kívá­natosnak. Természetesen ez a létszám a vadászat szempontjából megfelelő, sőt kívánatos, ugyanakkor az erdőterületre nézve igen erős terhelést jelent.

Az eddigi vizsgálatok eredményeit fi­gyelembe véve javasolható, hogy a ker­ten belüli vadlétszám maximális értéke ne haladja meg az 1 disznó/hektáros ér­téket. Ez a vadsűrűség is csak rövid ide-

ig tartható fenn, elsősorban a vadászat előtti téli időszakban, amikor a vegetáci­óban nem okoz jelentősebb károkat. A környezeti terhelés csökkentése érdeké­ben célszerű a törzsállományt viszony­lag alacsony szinten tartani, azaz a vadá­szatok során a kertet minél jobban ki kell üríteni, majd az év folyamán foko­zatosan feltölteni. Az egyre jobban ter­jedő (és jövedelmező) kankerteket telje­sen elkülönítve javasolt kialakítani, hi­szen itt klasszikus belterjes állattartás történik, ami végképp nem tekinthető az erdei ökoszisztéma természetes ele­mének.

A vaddisznóskertekben eddig vég­zett erdőegészségi állapot vizsgálatok azt mutatják, hogy a közel tízéves időszak során, meglepő módon, nem je­lentkezett mérhető kár a faállományok­ban. A fák egészségi állapota - összeha­sonlítva a külső területek kontroll par­celláiban lévőkével - nem mutatott elté­rést, kivéve a belső területeken a dago­nyák, szórók körzetében. Itt azonban gyakran találtunk a fák törzsén és gyök­főjében dörzsöléses károkat, amelyek néhány év alatt egyes fáknál olyan mér­tékűvé váltak, hogy ennek következté­ben elhaltak. A szórók és dagonyák kör­nyékén mindenütt sokkal intenzívebb degradáció jelentkezett a koncentrált ta­posás, túrás és nitrifikáció következté­ben. Ugyanakkor az etetőhelyek 2-3 évenkénti áthelyezésével csökkenthető a károsodás mértéke, mivel megfigyelé­seink szerint az áttelepítést követő évek­ben gyorsan megindul a regenerálódás az adott területeken.

Míg a fák egészségi állapotában hosszabb távon sem mutatkoztak nega­tív hatások, addig a cönológiai felvételek eredményei már jelezték a területen bekövetkező degradáció megindulását. A vaddisznóskerti mintaparcellák tanú­sága szerint egyértelműen a vad túlzott mértékű jelenléte, túrása, taposása miatt a növényzettel borított talajfelület aránya fokozatosan csökken, megközelítőleg évente 3-5%-ot. Ennek eredményeként jelenleg a vaddisznóskertekeben átlago-

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

DIÓSGYŐRI ÉVFORDULÓK

Diósgyőr a királyok-királynék "mulatóhelye"

A Diósgyőr környéki barlangok lele­tei bizonyítják, hogy a 18. század ele­jétől Bükk-nek (Bikk, Bikke) nevezett hegységet borító, vaddal teli, hatal­mas erdőség már az őskori vadász­törzseket is vonzotta. A hosszú évez­redek alatt a különböző korok embe­rei fokozatosan elhódították a vadon­tól a kenyeret adó szántóföldet és a honfoglalás idején Árpád egy gyűrű (Geuru) alakú fa-föld várat adomá­nyozott Bors vitéznek.

A tatárjárás után épített diósgyőri (Dyosgeur) kővár és uradalom birto­kosai a trónviszályok miatt gyakran változtak. Károly Róbert az ellene lá­zadó főurak legyőzése után vissza­szerezte Dédes, Cserép, Diósgyőr vá­rát, Nagy Lajos Éleskőt, így a 14-15. században az egész Bükk hegység ki­rályi birtok volt.

Nagy Lajos királyi székhelyként rep­rezentatív palotává építette át a várat és különösen megnőtt Diósgyőr politikai szerepe, amikor 1370-ben a lengyelek királyukká koronázták I. Lajost. Diós­győr ekkor élte fénykorát, a király gyak­ran heteket-hónapokat töltött a vadban gazdag erdőségek melletti palotában, ahol magyar és lengyel főnemesek és főpapok, velencei és egyéb követek ke­resték a király kegyeit és fontos diplo­máciai és közjogi kérdéseket intéztek.

Nagy Lajos leánya, Mária királynő és férje Zsigmond ugyancsak sokszor meg­fordult Diósgyőrben és német-római császárként innen keltezte számos okle­velét. Ő adományozta először hivatalo­san is feleségének, a királyné udvartartá­sa költségeinek fedezésére és ettől kezd­ve ez hagyománnyá lett. Mátyás és Beat­rix is gyakran tartózkodott Diósgyőrben, II. Ulászló felesége adta a legtöbb kivált­ságot Miskolc lakóinak, sok időt töltött itt gyermekkorában II. Lajos, akinek fe­lesége, Habsburg Mária volt az utolsó magyar királyné, aki Diósgyőrben élt.

A 14-15. században a diósgyőri erdők - feketeerdw, silua nostra, silva regis - elsődleges rendeltetése a királyi vadászatok biztosítása volt és faanyagot szolgáltattak a vár és a lakosság szük­ségleteihez. Az erdőt a királyi vadásza­tok sikere érdekében őrizték, 1360-ban 120 vadász, 40 solymász, 60 pecér, 200 íjász tartozott a vár személyzetéhez.

A falkavadászatok mellett vadasker­tet is létesítettek, 1355-ben a várnagy ki­rálya nevében a Szinyva vizén egy mal-

mot ád cserébe a pálosok cseniki föld­jei és malmáért, mert ott a király halas­tavat és vadaskertet rendelt felállítani.

Wenzel Gusztáv a jeles forráskiadó és történetírótól tudjuk; Diósgyőr "Lajos ki­rálynak annyira kedvencz mulatóhelye volt, hogy ott nemcsak évenként gyakran megfordult ... a késő őszi időszakot, a va­dászatok idejét, a karácsonyi ünnepeket már rendesen itt töltötte" ... "Mátyás ki­rály Diósgyőrt egészben azért látogatta, hogy uralkodása gondjai közt egyné­melykor magányba vonuljon vissza, va­dászattal mulathasson és módjához ké­pest az ezen vidék monostorainak tudós szerzeteseivel tudományos, vagy művé­szeti értekezést cultiváljon".

Vadászat és "mulatás" közben az ura­dalomhoz tartozó települések ügyeit is in­tézték királyaink. 1351-ben Nagy Lajos en­gedélyezte a miskolciaknak az épület- és tűzifa termelését, de előírta a Fő-utca kétházsoros kiépítését. Mária királynő 1391-ben némi szabadságot engedélye­zett Szikszó városának a diósgyőri Fekete­erdőn. 1399-ben Zsigmond utasította vár­nagyát, hogy a miskolciakat erdőlési sza­badságukban, az épület- és tűzifa beszer­zését, a mész- és szénégetést illetőleg pénzfizetés nélkül ezután is tartsa meg, ki­véve, ha az erdőt eladásra vágnák.

Diósgyőr gyarapodása érdekében 1469-ben Mátyás engedélyezte, hogy aki "elhagyott helyen házat épít, négy évig minden adótól felmentetik". 1492-ben II. Ulászló parancsba adta katonáinak, hogy az uradalom városait - Diósgyőr, Miskolc, Keresztes, Kövesd - királyi pártfogásába vette, ezek lakosait ne merjék háborgatni.

Diósgyőr a korona birtoka

A Jagelló királyok idején a hatalmas­kodó főurak a királyi jövedelmeket is kisajátították, ezért az 1514. évi I. tör­vénycikk a koronajavak egyikének nyil­vánította a diósgyőri uradalmat is. A pa­rasztháború, a mohácsi csatavesztés, a kettős királyság miatt a törvényt nem tartották be. A zavaros adományozási és öröklési viszonyokat I. Miksa ren­dezte és 64 000 forintért Perényi Gábor­nak zálogosította el Diósgyőrt.

Perényi örökös nélkül halt meg, ezért özvegyének leánytestvére és annak le­származottai örökölték az uradalmat. Így került Diósgyőrbe a Guthi-Országh, az Enying-Török, a Homonnay-Drugeth, a Hadai, Wesselényi, Haller, Almási stb. család, akik azonban általában csak egy-egy részét bírták az uradalomnak. A bér-

leti összeg fokozatosan emelkedett, 1743-tól már 100 ezer forint volt és 1755-ben az egri káptalantól váltotta vissza a szepesi kamara. Így alakult meg a diós­győri koronauradalom.

A bérlők a szabad erdőhasználat kor­látozásával, majd megtiltásával, az erdei robot fokozásával növelték jövedelmü­ket. 1550-ben I. Ferdinánd még fát és 3 évi adómentességet adott annak, aki a török által elpusztított házát újra felépí­tette, de 1560-ban még a miskolciak is azért tiltakoztak, mert az erdőn favágás­ra, hordókészítésre kötelezik őket, pe­dig az nekik nem kötelességük.

A zálogosok tizedet szedtek a mak­koltatott sertésekből, fizetni kellett a le­geltetésért, a mész- és szénégetésért. Az uradalom 8 falujának taxás, marhás és gyalogos jobbágyai településenként ki­termeltek és leszállítottak 15-20 öl tűzi­fát, ezen felül Parasznyán és környékén dongát, Kisgyőrben szőlőkarót és épü­letfát termeltek, a diósgyőriek sövény­ből font kerítéseket készítettek és falun­ként 200-300 forint adót fizettek.

Láttuk, hogy a 14-15. században Diósgyőrben a várnak volt politikai sze­repe és az erdő a vadászat révén nyúj­tott pihenést, kikapcsolódást királya­inknak és vendégeiknek. Udvari vadá­szatokat a 18. század elején tartottak is­mét, amikor II. Rákózci Ferenc Miskol­con rendezte be főhadiszállását, itt fo­gadta Nagy Péter és XIV. Lajos követeit, itt tartotta üléseit a szenátus.

Megváltozott az erdő rendeltetése, egyre több fából készült termékre, az állatoknak makkra, legelőre volt szük­sége. A 18. században elkezdődött a fa ipari hasznosítása az üveg- és vasgyár­tásban és ez a kamarai gazdálkodás időszakban teljesedett ki.

Járási Lőrinc

A lapot Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az

» OBSERVER «

OBSERVER BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT.

1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738

rendszeresen szemlézi

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

TALÁLOMRA

A Bakony lábánál

Telefoninterjú Németh Ferenc kerületvezető erdésszel

A Kisbéri Erdészetnél 10-ére beszél­tük meg a telefonos találkozót. Fi­zetési napra bár, de bízva abban, hogy a borítékok tartalmához az er­dészet nevének semmi köze nincs. A mobiltelefonnál Németh Ferenc erdész várta a hívást.

- Szevasz! Úgy értesültem, hogy bát­ran tegezhetlek, hiszen azonos korúak vagyunk.

- Szevasz! Örülök, hogy közvetlen módon beszélhetünk.

- Most hol vagy éppen?

- A kerületemben, nevezetesen a Ko­vács-rétiben, amely 1115 hektáron fek­szik, mintegy 15 km-re Ny-ra Kisbértől. A térképre nézve látható, hogy a Bakony ÉK-i szélénél található ez az erdő.

- Hogyan mutatható be röviden a Kovács-réti kerület?

- Az egykori Esterházy-birtok gon­dos kezelést kapott. Most mintegy 60 % cser, 10 % ktt főfafajú erdőt foglal magá­ba a kerület. Az arra alkalmas termőhe­lyeken fafajcserével is foglalkozunk, ktt-esre, gy-ktt-esre, mélyebb fekvések­ben helyenként kst-esekre változtatjuk a csereseket. Másutt marad a cseres. Érzékelhető tehát, hogy a vidéknek megfelelően változatos a domborzat.

- Az elmondottakból kitűnik a szá­mottevő mesterséges erdősítés.

- Igen, általában makkvetéssel, kerítés védelmében végezzük az erdőfelújítást. A területet bérlő két vadásztársasággal összehangolt, jó munkakapcsolatban va­gyunk, közösen építjük a kerítéseket, vi­seljük a költségeket. A vadgazdálkodás, a vadásztatás szervezése tehát nem köz­vetlenül üzemi feladat. A mostanában kevésbé változó gímszarvas és őzállo-mány mellett, gyarapodott a dámpopulá­ció. És persze a vaddisznó is jelen van.

- Az esedékes munkákban kikre szá­míthatsz?

- Szerencsére sokoldalú és minőségi az itt dolgozó vállalkozói csapat, ha kell erdősítést, tisztítást, befejezett erdősítés­ápolást, kerítésjavítást is készséggel tel­jesítenek.

- Csak nem nekik jutott az erdősítések nyári ápolása is?

- Nem, nem. Saját, szerződött dolgozó­ink, nyolc lelkes és gyakorlott asszony is dolgozott folyamatosan a kézi ápolásban.

- Tavaly átlagosnak mondható csa­padékviszonyok mellett fejlődhetett az

erdősítés. Segít-e valamilyen természe­tes vízfolyás az "extra" kiegészítésben?

- A Posványkelői-ér ered itt a kerület­ben, amelyik a Hajmás-patakon keresztül a Bakony-érbe torkollik. Tavaly idősza­kosan elapadt, most folyamatosan csor­dogál benne a víz. A korábbi éves 400 mm-hez képest a tavaly őszig mért 450 mm csapadék kedvezőnek mondható.

- Az erdősítések legutóbbi műszaki átvétele hogyan értékelhető?

- A tervezett szintet sikerült elérni. Sajnos nincs számottevő makktermés, ezért beszerzésből kell a továbblépés­hez vetési anyagot biztosítani.

- A jövő évi besorolások mennyiben érintenek?

- 4000 m3 cseres végvágás, 15 ha tkgy, 25 ha tisztítás képezi a jövő évi fa­használati feladatomat. A jelöléseket és a becsléseket idejében elvégeztem.

- Különleges, említésre érdemes he­lye van-e a kerületednek?

- Igen, helyi védettséget élvez 18 hektáron a 250 éves cseres-kocsányos tölgyes. A szárazság sajnos kikezdte az egészségét, a száradás jelei egyre terjed­nek. Érdekesség még a Rédétől néhány száz méterre található 3,5 hektárnyi, 90 éves kst kijelölt magtermő állomány. A szlavon típusú 30 méteres fák, a hegyi és korai juhar eleggyel látványnak is kü­lönlegesek.

- Milyen előzmények, események je­lölték az utadat a rédei kerületig?

- 57 éves vagyok. Az ásotthalmi Bedő Albert Erdészeti Szakiskolában végez­tem 1967-ben, ahol erdész-vadász végbi­zonyítványt kaptam. Ezt követően a kis­béri Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségiztem. A Kisbéri Erdészethez 1967-ben kerültem, először beosztott er­dészként dolgoztam. Soproni katonaság után vágásvezető lettem és 1972-től dol­gozom a Kovács-réti kerületben.

- A családról, lakhelyről hallhatunk pár szót?

- Nős vagyok, a feleségem az óvodá­ban dolgozik. Mindkét lányunk felnőtt már, közgazdász, illetve orvosi pályát választottak, dolgoznak. Rédén, saját házban, a kerület szélénél lakunk, itt történik naponta a csapadék (vagy szá­razság - a szerző.) észlelése, mérése és regisztrálása is. Jól és könnyen elérhető, bejárható az erdő (a 9 km burkolt útnak is köszönhetően).

- Az Egyesületünkkel kapcsolatban vagy?

- Igen, körülbelül harminc éve tagja vagyok. Az Erdészeti Lapokat rendsze­resen olvasom.

- Köszönöm a beszélgetést. Sok si­kert, örömöt kívánok a további mun­kádban, a magánéletben.

Apatóczky István

Magánerdő-fórum Bátonyterenyén

2004-ben, a VIII. Erdők Hete központi té­mája a magánerdő-gazdálkodás volt.

Az erdészet központjában Szabó Lajos erdészetvezető fogadta az érkezőket. Az autókaraván először a Borzagos rétre ment, ahol Pallagi László vezérigazgató köszöntötte a résztvevőket. Hangsúlyozta az EU-források felhasználásának szüksé­gességét, és a két szektor összefogását szorgalmazta.

A magánerdő-gazdálkodók szerveze­tét képviselő Répászky Miklós köszöntöt­te a megjelenteket.

A Husqvarna reprezentatív gépbemu­tatóval képviseltette magát a rendezvé­nyen. Lázár Gyula igazgató ismertette a 300 éves tradíciókkal rendelkező és ha­zánkban 30 éve jelenlévő svéd-magyar céget.

A fórum Fenyvespusztán folytatódott, ahol Szabó Lajos bemutatta a fenyvespusztai

Erdészeti Erdei Iskolát. Az erdészetvezető hangsúlyozta, hogy az Egyesület programjá­ban nagy hangsúlyt kap a társadalom felé történő nyitás. Csendes József, az ÁESZ Egri Igazgatóságának helyettes vezetője ismertet­te a szolgálat átszervezését követően az új szervezeti felépítést, többek között a pályá­zatok befogadására létrehozott Ügyfélszol­gálati Csoportot.

Molnár László, a MEGOSZ alelnöke is hangsúlyozta az ágazatot jellemző forráshi­ányt. Gyakorlati tanácsokat adott az erdőtu­lajdonosoknak a pályázatok megírásához.

Jung László vezérigazgató-helyettes a magánerdők energetikai célú fater-mesztéséről szóló előadásában ismertette a kazincbarcikai AES és az Egererdő Rt. együttműködését. Az előadások után a vendégek megtekintették a Tuzson-arborétumot.

(A Forestpress nyomán)

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

A természet pedagógusa

Pacsai Norbert tanár úrral Abádsza-lókon ismerkedtem meg, immár harmincöt évvel ezelőtt. Tanítvá­nyainak huszonöt éve szervez nyári erdei táborokat, melyben az erdő, a természet szeretetére oktat. Vele be­szélgettem abádszalóki otthonában.

kényszerűségből tettem. Ezeknek a gyermekeknek köszönhetem, hogy a természetvédelemnek egyik - a realitá­sokat mindig tudomásul vevő - zászló­vivő pedagógusa lettem.

- Hogyan kerültél a Tisza partjára, e remek madarászó helyre?

- Bár a Partiumból rajzott ki népes

tam meg azt a résztudományt, amely a XXI. század emberének értelmes fel­adatot ad. Így századelőn nagy a tüle­kedés, hogy melyik globális probléma -az ökonómia, az informatika - uralja majdan az emberi gondolkodást. Ezen a kérdésen az én tanítványaim, kerülje­nek az országépítés bármelyik területé­

- Eszmélésem kezdete óta valami megfoghatatlan jó ér­zés fogott el, valahányszor erdőbe léptem. Azután egy­szer, amikor szüleim házának küszöbét léptem át, ugyanaz a gondtalan gyermeki derű telepedett rám. Akkor vált tu­datossá bennem, hogy hiszen amikor az erdőbe lépek, ak­kor is hazaérkezem.

Amikor már dokumentum­mal is igazolhatóan a biológia tanára lettem, bizony nekem az anatómia, a biokémia, a fi­ziológia jelentette az ismere­tek összességét. Azon a tele­pülésen, ahol "futott" ember­ként - lévén nagyváradi -nemcsak házat, hanem hazát is leltem, és immár nem vol­tam "sehonnai", ezzel az alap­állással kezdtem az ebadták természeti oktatását-nevelé­sét. A nemzetemnek nem, de nekem hasznomra vált a táj­rombolás, ami a kiskörei erőmű építésének a követ­

re, csak mosolyognak. Ez a század az ökológia százada. A kibillent egyensúlyt vissza kell állítani. Reális embernek nem lehet kérdéses, hogy eb­ben az erdővel gazdálkodó­nak mekkora a szerepe.

Az erdőben cserkésző gyermekekkel gyakran meg­állunk beszélgetni arról, hogy olyan "erőműben" járunk, amely nemcsak energiát ad, mint minden más erőmű, ha­nem azokkal ellentétben ja­vítja a légkört, megszámlálha­tatlan egyéb szolgáltatást nyújt - nyersanyagot, pihenőhelyet és még egy egész ökoszisztémának he­lyet is ad. Van-e még a vilá­gon bármi, ami szép, jó, de még hasznos is? Nem tudok elképzelni olyan tantárgyat, amit az erdőben ne lehetne tanítani.

- Mondhatjuk, megszállott erdőbarát vagy.

- Pedagógus pályámból -

kezménye volt. A fekete nyár­ral és fehér fűzzel tarkított ár­téri bokorfüzest akkor is irtot­ták, amikor a fák odvas üregéből nem­csak tojások, de bagolyfiókák is hullot­tak ki. A munkaterületen esténként indi-ánozó gyermekek ezt velem közölték. Nem zavarták meg a nyugalmamat, mert még akkor azt gondoltam, hogy az ott dolgozók, de főleg a főnökeik tudják, hogy mit csinálnak. Ebbe a gyerekeim nem nyugodtak bele. Schmidt Egonnak írtak a tudtom nélkül levelet, amelyben a véleményét kérték. Hogy mi volt a je­les író-ornitológusnak a véleménye, elképzelhető, de amit a gyermekeknek a biológiatanárukról írt, az nem volt hízelgő. Határozottan a gyermekek lel­kére kötötte, hogy a Szolnokon élő Lőrincz Istvánnal - a Magyar Madártani Egyesület főtitkárhelyettesével - vegyék fel a kapcsolatot. Ekkor már nekem kel­lett intézkednem, és nem lennék őszin­te, ha azt mondanám, hogy nem

reményeim szerint - a ter-

Fotó: Pápai Gábor

mészetféltő gyermekek hasz-

not nyertek. Egy ilyen életút

azonban nem egyéni produkció. Híre­sen jó pedagógusközösségben dolgoz­hattam, de a Gondviselés számos jeles embert teremtett kortársamnak, akik a természetvédelem szigorú kötelezettsé­geit erősítették bennem. A teljesség igé­nye nélkül említek néhányat: dr. Tóth Albert ökológus, Répászky Miklós er­dész, Horváth Ernő erdész-pedagógus, Lőrincz István ornitológus, Urbán Sán­dor erdész-ornitológus, mind-mind egy életre szóló példát mutattak hivatástu­datból. Nagyon élveztem, mert végtele­nül hasznosak voltak azok az észrevé­telek, melyeket egy-egy nyári tábor te­repi foglalkozásán tőled hallottam.

Pacsai Norbert, az erdők pedagógu­sa az elmúlt évben a Magyar Köztársa­ság Bronz Érdemkeresztjét vette át Mádl Ferenc köztársasági elnöktől.

Pápai Gábor

családom, én a jó sorsnak köszön­hetően Tisza menti ember lettem. Ad­dig csak a hegyvidéki erdőket ismer­tem, mint alkalmi turista. Nem tudom elmondani milyen hatással volt rám, amikor feleségemmel - aki megmutatta szűkebb hazája, Abádszalók tündér­kertjét - először végigsétáltam a Berén. Akkor láttam életemben először fűz­nyár ligeterdőt. Szülői házamtól több száz kilométerre azonnal otthon voltam Később több neves - nem hazánkbéli -madarásznál tapasztaltam meg ezt a gyermeki csodálkozást. Afrikai és dél­amerikai emlékeiket felülmúló élmény­ben volt részük a Tisza partján.

- Végleg elkötelezett lettél.

- Ekkora kincsek birtokában nem le­het kétséges, hogy a biológia tudomá­nyán belül lelkes híve lettem a termé­szetvédelemnek. Az ökológiában talál-

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

A dabasi nyárfák kivá^n: "itt a piroü, hol a piros", játék a közvagyonnal

A Gazdasági Versenyhivatal honlapján a mezőgazdasági tevékenységek között található a Vj-109/2004/27. számú hatá­rozat, amely a dabasi önkormányzat tu­lajdonában álló ingatlanon 133 db ne­mes nyárfa kivágásának körülményeit vizsgálta. A versenyfelügyeleti eljárást két cég és egy egyéni vállalkozóval szemben "a versenytársak közötti, verse­nyeztetéssel kapcsolatos összejátszásra" utaló magatartás miatt indították.

Bár a határozatban személyek és konkrét cégnevek szerepelnek, de a vizsgálónak, a határozat fogalmazójá­nak neve "fedve" maradt.

A játék egyszerű, végy egy pakli ma­gyar kártyát, abból egy pirosat és két másik színt, majd egy ügyes kezű játé­kos, a színeket lefordítva villámgyorsan keverje össze a lapokat. A kellékek kö­zé tartoznak a nagyhangú kikiáltók, akik a játékban mindig nyernek, ezzel demonstrálva a gyanútlan fogadók előtt, mily könnyen juthat nagy nyere­ményhez. Élesben a "hol a piros?" kér­désre a balek fogadó ritkán találja el a pirost. A játék zavartalanságát és a nye­reményt az "őrök" biztosítják, figyelik a rend őreinek mozgását, nehogy váratla­nul lecsapjanak a tiltott tevékenységet folytatókra. De mi történik, ha a tiltott tevékenység üldözői is "beszállnak a já­tékba", nem kétséges, a játékszenve­déllyel megáldott fogadó a gatyáját is elveszíti!

Ezek után nézzük, hogyan játszották el a 133 nemes nyárfa értékét. Bár a la­pokat keverő játékos, igyekezetében véletlenül megmutatja egy-egy lap szí­nét (a határozat ismertetéskor erre felhí­vom a figyelmet), de a végeredmény nem kétséges.

A határozatban megfogalmazott té­nyek alapján a fakitermelés háttere a következő:

Az önkormányzat a közparkban a nemes nyárfák kivágására több szak­értő véleményét is kikérte. A szakértők megállapításai alapján - "egy erdő­mérnök megtekintette" és megállapítot­ta "mihamarabb ki kell vágni" vagy "a közelben felépült egy sportcsarnok, mely a terület forgalmát, és ezzel össze­függésben a balesetveszélyt is megnö­velte" - döntöttek. A döntés és a végre­hajtás szakszerűségét sugallják a következő megfogalmazások: "Az ön-

kormányzat környezetvédelmi okból várt januárig, amikor a fák alvó időszak­ban vannak", vagy "az önkormányzat szerette volna mielőbb elkezdeni a fák kivágását, annak elkerülése érdekében, hogy nehogy belecsússzanak a követ­kező vegetációs időszakba". Az önkor­mányzat bár "nem volt jogi kötelezett­sége ajánlatok bekérésére"a költségei minimalizálása érdekében, a közpén­zek takarékos gazdájaként a fakiterme­lés végrehajtására három vállalkozótól is ajánlatot kért.

Első olvasatban úgy tűnik, minden a legnagyobb körültekintés mellett tör­tént, ennek ellenére a "jegyző a fák kivá­gásáról rendelkező határozatát egy aka­dékoskodó megtámadta. A Közigazgatá­si Hivatal elutasította a fellebbezést "így folytatódhatott a fák kivágása". A határo­zatot megfogalmazó vizsgáló nem adott tájékoztatást sem az akadékoskodó érveiről, sem pedig a Közigazgatási Hi­vatal elutasításának indokairól. A té­nyekhez szorosan hozzátartozna, hogy a három pályázó közül ki és mennyiért nyerte el a fakitermelés jogát, de ezt a "míves" határozatból nem lehet kideríte­ni, bár az egyik vádlott vallomásából va­lami mégis kiviláglik, de erről majd később bővebben lesz szó.

A határozat olvasója ezek után nem igazán érti, hogy a Gazdasági Versenyhi­vatal a fakivágásra beadott "pályázatok formai hasonlósága" miatt miért indított hivatalból eljárást, hiszen az önkormány­zat eljárását a Közigazgatási Hivatal jog­szerűnek ítélte. De elképzelhető, az aka-dékoskodók kételkedtek, s szükségessé vált egy újabb hivatali vizsgálat, amely is­mét megerősíti az önkormányzat eljárá­sának "tisztaságát", s így egy újabb állami hivatal jogerős határozatával leszerel­hetők az elégedetlenkedők, s a kétke­dők.

Nézzük mire jutott a vizsgáló az igaz­ság kiderítésében. A határozat fogal­mazványában először a védekezések érvei, és a tanú vallomása szerepel, s csak ezután kapunk tájékoztatást a hi­vatali eljárás tényeiről, és a vádakról. Is­mét valami olyasmi, ami nem igazán lo­gikus, hiszen először kellene a vádat is­mertetni és bizonyítékokat feltárni, majd ellene és mellette tanú(ka)t felso­roltatni, és csak ezután következhetne a vádlottak védekezése.

A játék logikája azonban a dolgok összekeverését, a piros lap eltüntetését, s nem a megtalálását diktálja. A "kezek" mozgására koncentrálva próbáljuk meg logikusan követni a vizsgálat tényeit és a bizonyítékokat:

1. A címzésben, mindhárom ajánlat­ban tévesen "Március 15. tér 1/B szerepel, míg a helyes cím Szent István tér 1/B."

2. Feltűnő hasonlóság az ajánlatokban a bekezdések egy szóközzel beljebb kezdődnek. Két pályázatban (egyik cég és az egyéni vállalkozó) a nyárfa helyes­írása hibásan "nyár fa"- ként különírva és a "Március 15.tér" a pont után szóköz nél­kül szerepel. "Az ajánlat első mondata a kezdő szó kivételével is teljesen meg­egyezik... "

3. Az egyik cégnél tartott helyszíni szemle során a cég számítógépében megtalálták az egyéni vállalkozó egy másik munkára adott ajánlatát.

A tények elég meggyőzőnek látsza­nak, a kezek mozgását figyelő fogadó még követni tudja a "piros lap" mozgá­sát. A játékos sebességet vált, jöjjön hát a tanú vallomása:

A tanú, Dabas alpolgármestere, ha el­olvassuk a tanú vallomását, elbizonytala­nodásunk tovább nő. Vallomásából kide­rül: "a fák ... sok kárt okoztak, két szak­értői vélemény szerint is ki kell vágni őket. A frissen épített sportcsarnok is to­vább növelte a balesetveszélyt." Elké­pesztő, ha igaz, amit mondott, akkor nem a fákat kell kivágni, hanem a csar­nokot kell lebontani! A jegyző úr munká­ját segítve az önkormányzat érdekeire hi­vatkozva kért ajánlatokat, "hogy ne eset­leg utólag nyújtson be a vállalkozó egy nagyobb összegű számlát." Megrázó ál­láspont, hiszen a közérdek a legjobb minőségű és legolcsóbb ajánlat lenne. A tanú emlékezete szerint a területet (nem az értékes fákat) megtekintő erdésztech­nikus ajánlott két pályázót, de arra nem emlékszik, hogy a harmadik pályázót "az erdésztechnikus ajánlotta-e vagy a jegyző úrral a telefonkönyvből keresték ki." De tudomása szerint "nem tevékeny­kedik más hasonló profilú vállalkozás Dabas környékén". A tanú helyismerete kiváló, érthetetlen miért kellett az erdész­technikus? A pályázatok formai hasonló­sága nem tűnt fel a tanúnak, arról hogy "egy ember készítette volna" nincs tudo­mása. Mindhárom pályázat téves

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

nyítására ugyanazokat a "kulcs­szavakat" használta. Most már tudjuk, nem csak a pályázatok, de a vallomások is tökéletesen egy­behangzóak. Az egyetlen hibát a lapok mozgatásában, a "piros lap felvillanása", a vállalkozónak a fa­állomány értékére tett utalása je­lenti.

Ez megnyugtatja a fogadót ma­gabiztossága nő, úgy véli még mindig követi a piros lap mozgá­sát.

Az esemény leírása a vizsgálat által feltárt bizonyítékok, megálla­pítások alapján a versenytanács döntésében megállapítja "a vállal­kozások közötti megállapodást vagy összehangolt magatartást nem támasztja alá elegendő bizo­nyíték, és a további bizonyítási el­járás alapján sem várható olyan tény vagy körülmény felderítése, amely a jogsértést kellő mérték­

címzéséről azt állította ". elképzel­hető, hogy mindannyian régebbi telefonkönyvből nézték ki a cí­met."

A vallomást olvasva, érthetet­lenné válik a tanú státusa, vallo­mása inkább védekezésnek tűnt. Körültekintő ember lévén, két szakértőt kért fel, egy erdő­mérnököt és egy erdésztechni­kust, míg az önkormányzat egy szakmáját meg nem nevező szak­értőt kapott. Feltételezhetően a szakemberek tájékoztatást adtak a faállomány értékéről és a kiterme­lés várható költségeiről. Ugyanak­kor az önkormányzat számára elegendő volt a szakértők és a szakmáját meg nem nevező sza­kértő szakvéleményének azon ré­sze, amely a fák károkozásának és balesetveszélyének bizonyítá­sát igazolta.

De nézzük, mivel védekeznek

a pályázók (a vádlottak): Az első pályázó ügyvezetője: Az alpolgármester (a tanú) telefonon kereste meg és kérte a terület megtekintésére és ajánlata be­adására. Állítja nem volt tudomása ar­ról, hogy rajta kívül még kitől kért aján­latot az önkormányzat. Cége számító­gépén az egyéni vállalkozó által írt le­vélről elmondta "akkor egyszer kisegí­tették, mert neki elromlott a számítógé­pe. A többi ajánlatot nem ő készítette, az ajánlatokban található formai hason­lóságokról nem tudott nyilatkozni." Ar­ról, hogy 50%-os tulajdoni hányaddal rendelkezik a másik pályázó cégben, azt nyilatkozta "befektetőként van je­len, az operatív irányításba nem szól bele, arról sem tudott, hogy a másik cég is adott be ajánlatot".

Hát igen, ha valaki befektet, akkor csakis biztos helyre teszi a pénzét, amit ellenőrizni tud, ha mást nem akkor, meghatározó tulajdonosként cége "ope­ratív irányítását" végző ügyvezetőjét. Munkahelye, egzisztenciája a befektető tulajdonostól függ, tehát vallomásában is a befektető érdekeit kell képviselnie.

De nézzük a befektető másik cége operatív irányítójának vallomását: El­mondása szerint az alpolgármester (a tanú) telefonon kereste meg, s kért tőle ajánlatot. Arról, hogy az alpolgármester kitől kért még ajánlatot, nem volt tudo­mása, s a meghallgatáson tudta meg, hogy a meghatározó tulajdonos (befek­tető) cége "végezte el a munkát". Megerősítette, hogy az 50%-os tulajdoni hányaddal rendelkező befektető nem vesz részt az operatív irányításban.

ben alátámasztaná. A beadott pá­lyázatok szövegezésbeli hasonlósága -amelyek közül az egyezően téves cím­zést az eljárás alá vontak hitelt érdem­lően magyarázták - önmagában nem lehet elegendő a versenykorlátozó összejátszás bizonyítására." A verseny­tanács a vizsgáló jelentése alapján az el­járást megszüntetette.

A játékos lassított, befejezte a lapok helyzetének felcserélést, s a három la­pot kiterítette az asztalra. Ekkor már a fogadó csupán hitte, hogy tudja hol a piros. Kissé elbizonytalanodva rábökött az egyik lapra. A játékos kaján mo­sollyal az arcán felemelte a pirosnak vélt lapot, s a fogadó rájött, veszített. A játékos besöpörte a fogadás tétjét.

Szomorú, de tény, mindez megtör­tént. A játék hevében az államigazgatás "közszolgái" közül senkinek sem tűnt fel a 133 nemes nyárfa értékének eltűnteté-se. Sikerült az önkormányzati fák kivá­gásának történetét úgy beállítani, mint a balesetveszély elkerülésére az önkor­mányzati út kátyúzását. Egy minden gya­nú felett álló tisztességes versenyben el­nyert pályázaton a legalacsonyabb faki­termelési költségeket ajánló győztes pá­lyázó a faállomány értékétől az önkor­mányzatot úgy szabadította meg, hogy azt bárki észrevette volna! Brávó!

Az írás az e kormányzat adta nyilvá­nosság nélkül nem születhetett volna meg. Látogassa meg és töltse le a www.gvh.hu honlapról a határozat ere­deti példányát!

Horváth Zoltán

Nem tud arról, hogy a "három ajánlatot" egy ember készítette volna. Ha az ügy­fél pontosan azt mondta, ami a határo­zat szövegében áll, akkor honnan tudta, hogy pontosan három pályázatról van szó, amikor korábban azt vallotta "nem volt tudomása, hogy rajta kívül még kitől kért be ajánlatot az alpolgármes­ter." Az ajánlatokon található címzést ő a telefonkönyvből nézte ki. Azzal, hogy az ügyfél többes számot használt, jog­gal feltételezhető, hogy a három pályá­zaton található címzést "ő a tele­fonkönyvből nézte ki".

Végezetül nézzük a harmadik pályá­zót, az egyéni vállalkozót, aki egybe­hangzóan azt adta elő, amit már a másik kettőtől hallottunk: az alpolgármester (a tanú) kereste meg, kérte ajánlata sürgős beadására. Az ügyfél emlékeze­te szerint a munkát a fa anyagáért elvé­gezte volna, csak a felújításért kért vol­na 3-400 ezer forintot. A vizsgálat során első alkalommal utalnak a faállomány értékére. A többi ajánlattevőről nem volt tudomása. Nem kapott értesítést, hogy nem nyert a pályázata. A formai hasonlóságokról azt nyilatkozta "ő a cí­met a telefonkönyvből nézte ki", egyéb formai hasonlóságokról nem tudott nyi­latkozni. A másik pályázó számítógé­pén talált leveléről azt mondta, hogy egyszer sürgősen ajánlatot kellett adnia, s mivel elromlott a számítógépe ezért vette igénybe a segítséget.

Tehát a pályázatok tökéletes formai hasonlósága mellett a meghallgatott ügyfelek és a tanú is ártatlansága bizo-

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Paradigmaváltás vagy tulajdonosváltás?

Erdész- és nem erdész körökben is egyre többen, egyre többször hangoztatják, hogy szakmánkban paradigmaváltásra van szük­ség. Valóban fordulóponton vagyunk? - te­gyük fel bátran a kérdést, s merjünk szembe­nézni a válaszokkal. Tőlünk nyugatra a Waldwende és a new forestry igénye, ténye már jobban beivódott a köztudatba, s szak­mai területen is kitapintható a változás. De hazánkban más - az erdészethez közel álló - szakterületeken is bekövetkezett a para­digmaváltás. Gondoljunk csak vízügyi szer­vezetünkre, mely 150-200 évvel ezelőtt problémáit technokrata szemlélettel, gyors műszaki beavatkozásokkal próbálta megol­dani. Napjainkban viszont ökologikusabb szemlélettel, környezetkímélőbb módsze­rekkel (pl. Vásárhelyi Terv Továbbfejleszté­se) akarja jóvátenni korábbi tévedéseit, s megfelelni a társadalom elvárásainak. Szak­mánkon belül a közelmúltban egy szűkebb szakterületen is végbement egy gyökeres és csendes fordulat; a növénynemesítő szemlé­let felcserélődött a génmegőrző szemlélettel. A genetikai változatosság leszűkítése, az egy vagy kevés klónú fajták nemesítése helyébe a genetikai sokféleség megőrzése lépett elő

Az erdőgazdálkodás múltját végigtekint­ve több szemléletváltást, fordulatot lehet föl­fedezni. Az első, egyik legfényesebb az volt, amikor 150-200 évvel ezelőtt az addigi rend­szertelen használatokat felváltotta az oksze­rű, rendszeres, tartamos erdőgazdálkodás. A vízügyi szervezethez hasonlóan elődeink gyors megoldást választottak, a napjainkban is kizárólagosságot élvező vágásos üzem­módot. Fordulópontnak tekinthetjük az 1950-es éveket is, amikor az erdészszakmá­ban is eluralkodott a technokrata szemlélet, a nagygépek, vegyszerek alkalmazásának igénye, kényszere és reménye. Az 1968-as "új gazdasági mechanizmus" pedig az öko­nomikus szemlélet fölerősödésének, napja­inkig elsődlegességet élvező szerepének fordulópontja.

Milyen új szemléletet kíván a XXI. század kezdetén az erdők fenntartása, megőrzése? A válasz sokak számára egyértelmű, a ko­rábban már sokat hangoztatott ökológiai szemléletet. Tegyük hozzá gyorsan, hogy az elmúlt fél évszázadban frázisként pufogta­tott "az ökológiai és az ökonómiai szem­pontok harmóniájának megteremtése" csak a problémák elfedésére volt jó. Nem kétsé­ges, hogy a két szempont közül melyik gyűrte maga alá a másikat. Hogy miért ala­kult így az erdőgazdálkodás sorsa, az jóval hosszabb elemzést igényel. De azt nem sza­bad elfelejtenünk, hogy a tudományos ala­pot adó és a szakembereket nevelő selmeci

gyökerek nem az ökológiai szemlélet talajá­ból táplálkoztak. Erdőgazdálkodásunkat bi­zony a bányászat-kohászat faigénye hívta napvilágra, s a bányászati-kohászati oktatás­ból és kutatásból nőtt ki az erdészeti oktatás­kutatás is, amely napjainkig megőrizte na­gyon erős műszaki szemléletét. A nagy kér­dés persze az, hogy a jelenlegi, jövőbeli er­dészeti szakemberek három (műszaki -ökonómiai - ökológiai) lábon állása közül milyen hosszúak is legyenek ezek a lábak. A manapság hangoztatott egyforma hosszúság megfelel-e a jelen és a jövő kihívásainak, vagy csak a problémák megkerülésére elég?

Vizsgáljuk meg, hogy a mostani forduló­pontnak milyen lényeges elemei vannak! Senki számára nem lehet vitás, hogy a né­hány ezer főt számláló erdésztársadalommal szemben 10 millió természetféltő szemléletű állampolgár áll. S ebből következik, hogy a külső erők kényszerítik ki a (gyors) váltást, a szakmán belüli (esetleges) viták azt mindig csak a távoli jövőbe helyezik. A váltás maga pedig az, hogy a még megmaradt és a jövőben visszaalakítható / visszaalakítandó természetszerű erdeinkben a megörökölt vágásos erdőgazdálkodást olyan erdőfenn­tartásnak kell felváltania, amely nem csak a faanyagtermesztés tartamosságára van te­kintettel. Ennek az erdőfenntartásnak a nap­jainkig alkalmazott "vetés-aratás" növényter­mesztői elv helyett a folyamatos erdőborí­tást, változatlan erdőalakot fenntartó, a bio-diverzitást megőrző, a társadalom igényeit kielégítő elvet is magáénak kell vallania. Eh­hez pedig erősíteni kell ökológiai gondol­kodásunkat, jelentősen bővíteni kell ez irá­nyú tudásunkat, kutatásunkat és oktatá­sunkat is. S mindezeket nem lehet a távoli jövő feladatának kiróni! A váltásra azért is szükség van, mert a mai természetköze­linek nevezett eljárások az erdő természe­tével, a fajok génjeiben kódolt tulajdonsá­gokkal zömében ellentétesek. Elég, ha csak erdeink egészségi állapotára gondo­lunk. A társadalmi nyomás pedig tovább fokozódik, s mi lesz, ha a közgazdászok ki­számítják, hogy az élőfa ára nagyobb, mint a kitermelt faanyag ára?!

A váltás mikéntje is érdekes kérdéskör, amiből csak néhány felvillantására nyílik mód. Egy biztos: jelenlegi és visszaalakítan­dó természetszerű erdeinket el kell különíte­ni az ültetvényszerű állományoktól, faül-tetvényektől. Ezt nemcsak térben kell meg­tenni, hanem sok egyéb területen is, mely­nek többek között az is következménye le­het, hogy differenciált lesz a sokat emlege­tett társadalmi elvárás. Az ültetvényszerű ál­lományokkal, faültetvényekkel a továbbiak-

ban itt azért nem érdemes foglalkozni, mert a vágásos erdőgazdálkodás - mely területen közel két évszázados tapasztalatunk van -az itteni igényeknek megfelel. De a másik te­rület szakszerű, valóban fenntartható műve­léséhez a mai uniformizáló szemléletünket fel kell cserélni a változatosságot tisztelő, megőrző, igénybe vevő szemlélettel, a stati­kus erdőképünket fel kell váltani a dinami­kus erdő képével. Azon is el kell gondolkoz­nunk, hogy mindenütt, minden körülmé­nyek között zárt erdőket kell-e produkál­nunk, vagy belátjuk, hogy bizonyos helye­ken, bizonyos feltételek között a nyílt erdő lehet az elérendő / elérhető cél (pl. erdőssztyeppek, középhegységi szél­sőséges termőhelyek). Az is biztos, hogy a recepteket, sablonokat alkalmazó eddigi végrehajtó erdészt föl kell váltsa a termé­szeti törvényszerűségeket felismerő, ebből kezelési lehetőségeket levezető, kereteket megadó, kreatív erdész. De nemcsak az erdőterületeket kell felosztani természet­szerű és ültetvényszerű tömbökre, hanem a természetszerű erdőkön belül is el kell kü­löníteni a (valóban) természetközeli erdő­gazdálkodást (nem védett természeti terü­leteken) és a természetvédelmi erdőke­zelést (védett természeti területeken). Ez utóbbiaknál azon is el kell gondolkodni, hogy az erdőrészletek, melyek a vágásos erdőgazdálkodás termékei és alapegységei, s meglehetősen esetleges alakúak, illeszke-désűek, megfelelnek-e a feladatok végre­hajtásához.

A fent vázoltakat, a személy oldaláról vizsgálva bizony egyértelmű, hogy sokak­nak nehéz megélni egy ilyen, de elkerülhe­tetlen fordulatot. S ezért nem is lehet hara­gudni rájuk, különösen az idősebbekre nem, mert nem ők tehetnek arról, hogy úgy kellett ténykedniük, ahogy azt a múltban lel­kiismeretesen és jóhiszeműen tették. Sokan lesznek, akik nem tudnak / akarnak majd váltani. A kérdés az, hogy akadályozzák-e majd a váltást, vagy passzívak maradnak. Egyre többen lesznek (és már vannak is), akik képesek mindezt zökkenőmentesen megtenni. Végül még egy kérdés: Mindezt előremenekülésként, vagy tényleges ön­szántából vezérelt fordulatként élhetjük-e meg?

Zárógondolatként a címben vázolt vá­lasztási lehetőséget kell röviden körüljárni. Ha nem következik be a fent elemezgetett fordulat, akkor igényt tart-e a társadalom a vágásos erdőgazdálkodást magas költsége­ken művelő állami erdőgazdaságokra a jövőben?

Asztalos István

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

ROVATVEZETŐ: ORMOS BALÁZS

Egyesületi hírek

8/

lehetőséget. Kolozsvári Ákos kérte, hogy a Befektetési Szabályzat előadója ne személye legyen, mert nem feladata, de kérésre ismerteti az EB álláspontját. Más javaslat nem lévén a Küldöttköz­gyűlés megszavazta az előterjesztett na­pirendi pontokat és a módosításokat.

Cserép János elnök ezek után a Kül­döttközgyűlést megnyitotta.

Első napirendi pontként a 2005. évtől érvényes tagdíjak és az Erdészeti Lapok költségtérítésének megállapítása követke­zett, mely előterjesztést a küldöttek írás­ban előre megkaptak. Cserép János elnök hangsúlyozta az Egyesület felelősségteljes szerepét szakmánkban. Az Egyesület pénzügyi fenntartása mindenkinek fel­adata és kötelessége. A pénzügyi fenntar­tás szempontjából kiemelt szerepe van az NFA-nak, a pártoló és egyéni tagságnak. Az Erdészeti Lapok kiadásához és az Egyesület fenntartásához azonban nem elegendő a befolyó pénzösszeg. Ezért szükséges még egyéb tevékenységekből és pályázatokból a hiányt pótolni, mely azonban bizonytalanságokkal terhelt. Ki­fejezte elismerését, hogy az éves pénzügyi forrásokat sikerült megszerezni anélkül, hogy az Egyesület tartásából, a Küldött­közgyűlés által elfogadott programjában elfogadott elveiből engedett volna. Éppen az Egyesület függetlenségének megtartása és megerősítése érdekében szükséges a tagdíjak rendezése és az Erdészeti Lapok költségtérítésének áttekintése. Új elem a javaslatban, hogy a tagdíj és az Erdészeti Lapok költségtérítése különválik.

Majd az előterjesztett anyaghoz a kül­döttek javaslatai következtek. Vadas Fe­renc küldött megállapította, hogy a tag­ság egynegyede nem kér lapot. Új javas­latot tett, amely szerint a nyugdíjasok, ta­nulók tagdíja 300 Ft, az aktív dolgozóké 1800 Ft legyen, az Erdészeti Lapok költ­ségtérítése 3800 Ft/év-re módosuljon. Ripszám István az előterjesztés jóváha­gyását kérte a Küldöttközgyűléstől. Cse­rép János javasolta, hogy egyéni kérelem­re kaphasson a nyugdíjas tagtárs kedvez­ményt. Roth Mathaea felhívta a figyelmet, hogy az aktív tagok befizetési hajlandósá­gára kell figyelni, valamint a befizetések "ellensúlyozására" a helyi csoportoknak megfelelő programokat kell szervezniük. Nagy Frigyes az információ eljutatását tar­totta fontosnak, kiemelve az OEE honlap­jának aktualizálását. Horváth Iván az előterjesztést jónak tartotta, kérte annak

Jegyzőkönyv

az OEE 2004. december 8-án, 10.30 órától tartott Küldöttközgyűléséről, amely egyben Helyi Csoport és Szakosztályvezetői gyűlés is. Budapest, Erdészeti Információs Központ

Cserép János elnök köszöntötte a meg­jelent küldötteket. A jelenléti ív szerint a küldöttek 28 fővel jelentek meg, ezért az elnök a meghívóban rögzítettek sze­rint, 11.00 órára a megjelent létszámtól függetlenül ismételten összehívta a Kül­döttközgyűlést.

Cserép János elnök köszöntötte a meg­jelent egyesületi vezetőket, a küldötteket, a vendégeket és kiemelt tisztelettel kö­szöntötte Szalay Benedek főosztályvezetőt a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettől, aki az első napirend előadója.

Szalay Benedek köszöntötte a meg­jelent OEE tagságot és átadta Tömör László elnök üdvözletét, aki egyéb el­foglaltsága miatt nem tudott jelen lenni az ülésen.

Ismertette az NFA előtt álló aktuális faladatokat, kiemelten a Birtokhasznosí­tási Bizottságok tennivalóit. A szervezet mintegy 1,5 millió hektár termőföld hasz­nosítási feladatait végzi. Fontos a kiala­kult birtokszerkezet koncentrálása az EU támogatások lehetővé tétele érdekében is. Az életjáradék program sikeres.

A birtokhasznosítási bizottságok egyelőre nem kapnak elegendő felada­tot. A földek eladásánál és haszonbérbe adásnál lesz szerepük a jövőben. Az ügyek elhúzódásának egyik oka az értékbecslő szakemberek hiánya.

A megjelenteket érintő előadás után Garamszegi István, Bagaméry Gáspár,

Fejes Dénes, Sere Ferenc, dr. Péti Mik­lós, Kupás Deák Zoltán, Jung László, Rádi József és Ormos Balázs kért szót, akik javaslatokat adtak és kérdéseket tettek fel az előadónak. Szalay Benedek osztályvezető úr válasza után Cserép Já­nos foglalta össze az elhangzottakat. Kérte, hogy az összetett és bővebb szakmai ismertetést igénylő kérdéseket írásban nyújtsák be az Egyesülethez, melyeket továbbítunk Tömör László NFA elnökhöz. Az Egyesületet közvetle­nül érintő felszólalás sürgette a helyi birtokhasznosítási bizottságok további megalakítását. Jelenleg a több mint 3000 településből, 1015 településen alakultak meg az OEE helyi csoportjai közreműködésével a birtokhasznosítási bizottságok. A bizottságok megalakítá­sa a bizottság/erdész/1000 Ft/hó NFA támogatás miatt is fontos az Egyesület tagsága számára.

Cserép János bejelentette, hogy a 11.00 órára újra összehívott Küldöttköz­gyűlés 34 fő küldöttel határozatképes.

Jegyzőkönyvvezetőnek Ormos Ba­lázst, jegyzőkönyv hitelesítőknek Sere Ferencet és Jung Lászlót kérte fel az el­nök, akiket a Küldöttközgyűlés egyhan­gúan megszavazott.

Cserép János elnök ismertette a na­pirendi pontokat, kérte a további javas­latokat. Bogdán Józsefa Díj Bizottság elnöke és Greguss László kért szólásra

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

(jelen van 34 fő küldött; igen: 24 szavazat, nem: 4 szavazat, tartózko­dott: 6 szavazat)

Pártoló tag, jogi személy tagdíja megállapodás szerint.

(jelen van 34 fő küldött; igen: 34 szavazat)

Erdészeti Lapok piaci ára: 6000 Ft (jelen van 34 fő küldött; igen: 34 szavazat)

A Küldöttközgyűlés megbízza az elnökséget, hogy az Erdészeti Lapok nyugdíjas kedvezményes kvótáját, a tagdíjtól függetlenül, a helyi csopor­tokra dolgozza ki és hagyja jóvá.

(jelen van 34 fő küldött; igen: 34 szavazat)

Második napirendi pontként Cserép János elnök felkérte Bogdán Józsefet, a Díj Bizottság elnökét, hogy terjessze elő a kitüntetésekkel kapcsolatos felhívását. Bogdán József a Díj Bizottság monori ülésen elhangzottakat tolmácsolta a Küldöttközgyűlés felé. Hangsúlyozta, hogy a Bizottság a szabályzatban leírtak szerint végezheti munkáját, ezért annak megfelelő beadványok kerüljenek, határidőre beküldésre. Bagaméry Gás­pár a múlt szomorú tapasztalatára hi­vatkozva kérdezte, hogy lehet-e enged­ményt tenni. Cserép János elnök azt vá­laszolta, hogy az eltérésre a belső rend szerint kell javaslatot tenni és elfogadás esetén alkalmazható.

Harmadik napirendi pontként, Or­mos Balázs főtitkár az előterjesztésre felkérte Kolozsvári Ákos, az Ellenőrző Bizottság elnökét, aki az Egyesület Be­fektetési szabályzata módosításának indokait ismertette. Hozzászólás nem lévén az elnök szavazást rendelt el.

15/2004. (dec. 08.) sz. küldött­közgyűlési határozat:

A Küldöttközgyűlés az Országos Erdészeti Egyesület 2004. december 8.-tól érvényes Befektetési Szabály­zatát elfogadja.

(jelen van 34 fő küldött, igen: 34 szavazat)

Az Egyebek napirendi pontnál Gre-guss László és Sere Ferenc kért szót. Greguss László a Tátrában, 2004. no­vember 19-én történt viharkárral kap­csolatos egyesületi reagálásra hívta fel a figyelmet. A hozzászólások azt erősítet­ték, hogy a helyszíni tájékozódás után célszerű az Egyesületnek a lépéseket eldönteni. Sere Ferenc a birtokhaszno­sítási bizottságok szervezésére hívta fel a figyelmet, mely közvetlen pénzügyi forrást jelent az Egyesületnek is.

Cserép János elnök a Küldöttközgyű­lés szavazással járó részét bezárta és kérte a résztvevőket, hogy fáradjanak le a Wagner Károly Erdészeti Szakkönyv­tárba, a Wagner Károly halálának 125. éves évfordulója tiszteletére rende­zett ünnepségre.

Az ünnepi ülés Riedl Gyula könyvtár­vezető emlékbeszédével kezdődött. Riedl Gyula méltatta a könyvtárunk nevét viselő egyesületi személyiség a mai tag­ságra is érvényes üzeneteit.

Az ünnepség kiemelkedő eseménye volt a Wagner Károly Erdészeti Szak­könyvtár díszes Alapító Okiratának alá­írása, Cserép János elnök és Ormos Ba­lázs főtitkár részéről. Egyesületünk könyvtára műemlék jellegű, sok értékes irattal, kiadvánnyal, könyvvel, de alapító okirattal nem rendelkezett. Ezért az Ala­pító Okirat Küldöttközgyűlésünk általi létrehozása Egyesületünk történelmi eseménye.

Az ünnepség folytatásaként Cserép Já­nos elnök átadta az előre bejelentkezett tagoknak, a megújított tagsági okiratot. Ez a dokumentum az eredeti okirat 1941-ben felújított változata. A kialakítás teljesen megegyezik az eredetivel, csupán az alsó felirat került aktualizálásra. A tagsági ok­irat újra történő bevezetésének célja, hogy az Egyesület egyéni és jogi tagsága az ok­iratot személyesen az Egyesület elnökétől átvéve, érezze a tagsági viszony súlyát. Megjegyzendő, hogy az eredeti okiraton feltüntetésre került, hogy a tagsági vi­szony megszüntével az okiratot vissza kell szolgáltatni. Az ünnepi alkalomból több mint harminc tagtársunk vette át Cserép János elnöktől a tagsági viszony kezdetét is tartalmazó okiratot. Cél, hogy minden egyesületi tagnak személyesen kerüljön átadásra az okirat, a helyi csoport rendez­vények alkalmából. Fontos szempont, hogy csak azok kapnak okiratot, akik igénylik és személyesen veszik át!

A jelenlévőknek még hosszasan adott lehetőséget beszélgetésre az ün­nepség alkalmával adott állófogadás.

Az ünnepi rendezvény méltó volt Egyesületünk értékteremtő szándékai­hoz, nagyszerűen szolgálta a tagságunk együttgondolkodását és a baráti össze­tartozást.

Kmf.

Ormos Balázs

jegyzőkönyvvezető Cserép János az ülés elnöke.

Sere Ferenc

hitelesítő

Jung László

hitelesítő

megszavazását. Felhívta a figyelmet, hogy 2005-ben várhatóan csökkennek a pályá­zati lehetőségek. Halassy Gyula az Erdé­szeti Lapok további megújulási igényét tolmácsolta, ennek érdekében felmérés elkészítését. Zétényi Zoltán az Erdészeti Lapokkal kapcsolatosan javasolta a piaci árusítás tesztelését és az interneten is le­gyen jelen. Kérte továbbá a www.forest-press.hu internetes portál aktuális hírek­kel való feltöltése érdekében az informá­ciókat. Dr. Bordács Sándor az Erdészeti Lapok és a tagság kapcsolatát elemezte. Fontosnak tartotta a magánerővel kap­csolatos érdekes információk megjelente­tését és kérdőíves felmérést tartott szük­ségesnek. Bogdán Józsefaz Erdészeti La­pok információs bővülését szorgalmazta. Dr. Péti Miklós visszatért a díjak módosí­tására, hivatkozott Csiha Imre területi képviselő gondolatához, mely szerint az Egyesületet a mai nyugdíjasainktól kap­tuk, legyen lehetőség méltányos költség­térítésre. A beterjesztett javaslatokat tá­mogatja, de javasolja a küldötteknek, hogy más módon, a helyi csoportokon keresztül, annak javaslataival lehessen kedvezményekhez hozzájutni. Rádi Jó­zsef javasolta, hogy az szja 1%-os felhívás minél több helyre legyen kiküldve, hogy az így befolyó pénz is javítsa az Egyesület pénzügyi helyzetét. Jereb Ottó felhívta a figyelmet, hogy a diákságot is be kell szervezni az Egyesületbe, ahogy annak idején ő is tette. Akkor több mint száz di­ák vette meg az Erdészeti Lapokat Sop­ronban. Bagaméry Gáspár kérte, hogy az elfogadott új tagdíjra vonatkozó határozat tegye lehetővé a többletbefizetéseket is. Cserép János elnök lezárta a vitát, miután az elnökség javaslatát a többség nem vi­tatta, az eredeti javaslatot terjesztette elő szavazásra. Kiegészítésként javasolta az elnökség hatáskörébe utalni az Erdészeti Lapok nyugdíjasok részére történő, más kvótával való kompenzációját. A Küldött­közgyűlés tételenként szavazott a díjak­ról.

14/2004. (dec. 08.) sz. küldött­közgyűlési határozat:

Az Egyesület minimális éves díjai 2005. január 1-től:

Egyéni tag tagdíja: nyugdíjas, ta­nuló, GYED: 600 Ft

(jelen van 34 fő küldött; igen: 28 szavazat, nem: 3 szavazat, tartózko­dott: 3 szavazat)

Egyéni tag aktív dolgozó: 1800 Ft

(jelen van 34 fő küldött; igen: 32 szavazat, nem: 0 szavazat, tartózko­dott: 2 szavazat)

Erdészeti Lapok költségtérítése egyéni tag részére: 3600 Ft

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Jegyzőkönyv

készült az Országos Erdészeti Egyesület írásbeli Elnökségi üléséről.

2004. december 16.

ár 29-ig közölni kell a kedvezménye­zett nyugdíjasokkal, hogy a kedvez­ménnyel csökkentett Erdészeti Lapok költségtérítést, 2005. február 15-i ha­táridőig befizethesse az Egyesületnek.

A helyi csoport a 2005. évi tervek­kel és kitüntetési javaslatokkal együtt, 2005. február 15-ig köteles a titkárságra megküldeni a kedvezmé­nyezett nyugdíjasok névjegyzékét.

A költségtérítés a Küldöttköz­gyűlés által elfogadott, a nyugdíja­sokra vonatkozó egyesületi tagdíj mértékét nem érinti.

(A határozatot az elnökség: igen: 6, nem: 0, tartózkodás: 1 szavazat­tal fogadta el.)

kmf.

Ormos Balázs

jegyzőkönyvvezető

Cserép János

elnök

21/2004. (dec. 16.) sz. elnökségi határozat::

Az elnökség, az írásban megküldött elemzés és javaslat alapján, a Küldött­közgyűlés felhatalmazására, az Egyesü­let pénzügyi gazdálkodási biztonságá­nak megőrzése mellett, a nyugdíjas tagság 56%-át, az Erdészeti Lapok költ­ségtérítésének további csökkentésével, 1800 Ft/év/fő összeggel támogatja.

A kedvezményt az elnökség által jóváhagyott, helyi csoportokra lét­számarányosan lebontott, maximá­lis létszámkeret mértékéig lehet igénybe venni.

A kedvezményezettek névsorát a helyi csoport vezetésének 2005. janu-

A Küldöttközgyűlés 2004. december 8-i ülése, 14/2004. (dec.8.) sz. küldöttköz­gyűlési határozata előírta, hogy az el­nökség hozzon határozatot az Erdésze­ti Lapok költségtérítésének nyugdíja­sokra vonatkozó kompenzációjára.

Az elnökség levélváltás útján tartotta ülését. Az előterjesztett határozati javas­latra írásban (e-mail) szavaztak az el­nökség tagjai.

A szavazásban részt vett elnökségi tagok: Cserép János elnök, dr. Péti Mik­lós alelnök, Apatóczky István alelnök, Pallagi László, Csiha Imre, Puskás La­jos, Molnár György területi képviselők

Az elnökség az alábbi határozatot hozta:

Az Erdészeti Lapok működési rendje

A pénzügyi működés szabályai

kesztőbizottság tagjait a Szerkesztőbi­zottság elnöke kéri fel a régiókból és az elnök javaslatára a Küldöttközgyűlés is jóváhagyja.

Az Erdészeti Lapok megjelenési for­mája

Paraméterek:

Alak: A/4-es (210x297 mm)

Terjedelem: 32+4 oldal

Belív: 24 oldal 1+1 szín, 8 oldal 4+4 szín

Belív: 90 grammos matt műnyomó

Borító: 115 grammos fényes műnyomó

Példányszám. 4000 db

Kötészet: irkatűzött

Csomagolás: 200 darabonként papírba

Vállalkozási tevékenységek a lap ki­adásához:

• Kézirat tipografizálása

• Tördelés

• Fotók szkennelése

• Levilágítás

• Montírozás

• Nyomás, kötészet

• Csomagolás leadott etikett címkék alapján nejlonban

• Postázás

• Korrektúra elkészítése

• A kész lapok szállítása

• Expedíció

• Fotók készítése

• Felkérésre cikkek írása

• Hirdetések megszerzése

Általános feltételek:

Szerződést, megrendelőt az Egyesület részéről az elnök és a főtitkár írhat alá.

Nyomdai és előkészítő munkák:

A munkák egy vállalkozóval való el­végeztetése célszerű. A vállalkozót pá­lyázat útján, előzetes árajánlatok kéré­sével kell kiválasztani, az elnökség döntése alapján. Ismételt versenyezte­tés a kiadási körülmények jelentős vál­tozása esetén indokolt, melyet bármely OEE tisztségviselő és tagtárs, de kiemel­ten a Szerkesztőbizottság, annak elnö­ke, a főszerkesztő, a Küldöttközgyűlés, az Ellenőrző Bizottság, az OEE elnöke és főtitkára kezdeményezhet. A nyertes vállalkozóval(kal) évente kell a szerződést aktualizálni.

Fotók készítése:

Fotókat bárki küldhet, illetve felké­résre készíthet a lapok számára. A fő­szerkesztő és a technikai szerkesztő a lap szerkesztésekor döntik el, hogy mely képek kerülnek felhasználásra. A szerkesztés gyakorlatát a tagsági, elnök­ségi és közgyűlési igények szerint kell végezni, melyet a Szerkesztőbizottság ülésein értékel és ellenőriz. A SZB az üléseiről készült emlékeztetőt megküldi az elnöknek és főtitkárnak, tájékoztatás és a szükséges intézkedések kezdemé­nyezése végett.

Az Erdészeti Lapok múltja

Az Erdészeti Lapok az Országos Er­dészeti Egyesület tulajdonában lévő havilap, melyet 1862-ben Divald Adolf és Wagner Károly alapított, 1864-ben lett a Magyar Erdészegylet közlönye. 1868-tól jelent meg mint "Erdészeti La­pok" az Országos Erdészeti Egyesület közlönyeként. 1873-ban az Egyesület megvásárolta a tulajdonjogot. A volt tu­lajdonosok és a szerkesztő Bedő Albert egyesületi titkár a lap főmunkatársai let­tek. Azóta az Egyesület adja ki a lapot, ma a felelős kiadó az Országos Erdésze­ti Egyesület, személyi felelős az elnök.

Az Erdészeti Lapok szerkesztési rendje

Az Erdészeti Lapokat a főszerkesztő szerkeszti, a szerkesztésben a technikai szerkesztő segíti. A lappal kapcsolatos egyesületi elvárásokat, az Egyesület tagsága és az elnökség javaslatai alap­ján a Küldöttközgyűlésen elfogadott egyesületi programok szerint szerkeszti a főszerkesztő. Az Egyesület Szerkesztő­bizottságot működtet, mely az Erdésze­ti Lapok éves működését kíséri figye­lemmel és javaslataival segíti a főszer­kesztő munkáját. A főszerkesztő pályá­zat útján kerül kiválasztásra, akivel az elnök köt szerződést. A Küldöttközgyű­lés négy éves időtartamra választja a Szerkesztőbizottság elnökét. A Szer-

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Egy lapban megjelent azonos tartal­mú, de eltérő méretű képből csak egy díjazható. A díj képmérettől független. A díj kifizetésének feltétele, hogy a lap­ban megjelent fotókon fel kell tüntetni a készítő nevét. A fotók kifizetése a megrendelő alapján történik, mely tar­talmazza az érintett lapszámban megje­lent nevesített fotókat kategória, darab­szám szerint és díjukat. A megrendelő formanyomtatvány a szabályzat 3 - 4. sz. mellékletek.

Hirdetések rendje és díjai:

Az Erdészeti Lapok célcsoportjai: magán és állami erdőgazdálkodók, ma­gán és állami erdőtulajdonosok, hivata­lok, oktatási intézmények, nemzeti par­kok, parlament, kormányzat, önkor­mányzatok, természetkedvelők, ter­mészetvédők, pedagógusok és diákok.

Az Egyesület pénzügyi tervében jó­váhagyott hirdetési bevételek teljesülé­séért elsősorban a főtitkár a felelős, de szerepet vállalhat a főszerkesztő és minden lapot olvasó tagtárs és segítő.

Egyéb vállalkozói munkák:

Megbízási megállapodás mellett végezhetők.

Az Erdészeti Lapok kiadásának pénzügyi tervezése és ellenőrzése:

Az Erdészeti Lapok pénzügyi tervét

3. melléklet

az Egyesület éves pénzügyi tervével együtt a Küldöttközgyűlés hagyja jóvá. Év közben az elnökség és célvizsgálat­ként a Felügyelő Bizottság ellenőrzi a terv teljesülését.

Az Erdészeti Lapokhoz kötődő egyéb ismertetők, könyvek kiadása

Az Egyesület különböző ismertetőket, könyveket ad ki, felkérés, pályázat vagy a programjában meghatározottak szerint.

A Küldöttközgyűlés és elnökség által jóváhagyott kiadványok, könyvek szerzőinek a mátrafüredi elnökségi ülé­sen (2003. március 14.) elhangzottak szerint díjazás adható. A szerzői jogdíjat az elnök határozza meg és köti meg a szükséges szerződést a szerzővel.

Ez a működési szabályzat 2005. ja­nuár 1-től lép hatályba, melyet az Er­dészeti Lapokban a tagság informálása érdekében teljes terjedelmében közzé kell tenni.

Budapest, 2004. november 9.

Cserép János

elnök

Elfogadva: 19/2004. (nov.9.) sz. elnökségi határozattal

1. melléklet

Fotók készítésének díjazása

A fotók felhasználásáért díj illeti meg a készítőt a következők szerint. A díj

megállapításánál a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület szabályzata került felhaszná­lásra, melyet az illetékes miniszter ha­gyott jóvá.

Borító 1,4, színes kép 4000 Ft/db

Borító 2,3, színes kép 3000 Ft/db

A fekete-fehér kép díja - 50%. Színes kép

egyéb oldalakon 2000 Ft/db

A fekete-fehér kép díja -50% A díjakat az elnökség aktualizálja és hagyja jóvá.

2. melléklet

A hirdetések díjai

>Elhelyezés a lapban

Díjak (Ft, ÁFA-nélkül)

Fekete-fehér Színes

Borító 4. 110 000 175 000

Borító 3. 90 000 150 000

Borító 2. 100 000 140 000 Belív

1/1 oldal 80 000 120 000

1/2 oldal 50 000 80 000

1/4 oldal 30 000 50 000

1/8 oldal 5000 10 000

(apróhirdetés)

> Megbízásos (pénzért végzett) mun­kákról készített beszámolók, írások rek­lámnak, hirdetésnek tekintendők, me­lyeknek díjai a következők:

4. melléklet

AZ ERDÉSZETI LAPOK MŰKÖDÉSI RENDJE A pénzügyi működés szabályai

HIRDETÉSI JUTALÉK ÖSSZESÍTŐ; KIADVÁNY, KÖNYV SZERZŐI JOGDÍJA

A szerző neve:...........................................................................

Címe:......................................................................................... ....

Telefon:..........................................................................................

A hirdető cég neve:.....................................................................

A kiadvány, könyv címe:..............................................................

AZ ERDÉSZETI LAPOK MŰKÖDÉSI RENDJE A pénzügyi működés szabályai

PÉNZÜGYI ÖSSZESÍTŐ az Erdészeti Lapok részére készített fényképek jogdíjairól

Megnevezés

Hirdetés

(Ft/db x db Ft)

Cikkek

(Ft/old x old Ft)

Hirdetési jutalék (Ft)

Elhelyezés

EL színes fekete-fehér

Borító 4

175 000x db 110 000x db

Borító 3

150 000x db 90 000x db

Borító 2

140 000x db 100 000x db

Belív 1/1 oldal

120 000x db 80 000x db

1/2 oldal

80 000x db 50 000x db

1/4 oldal

50 000x db 30 000x db

apró 1/8 oldal

10 000x db 5 000x db -

Összesen:

x0.15=

Üzleti, megbízásos munkák, A/4 szerzői oldal:

Színes ábrával

70 000x old

Fekete-fehér ábrával

50 000x old

Összesen:

x0.15=

Kiadvány, könyv

Címe:

Díj:

Címe:

Díj:

Összesen:

Mindösszesen: Ft

A fényképeket készítő neve:.......................................................

Címe:...................................................................................

Telefon:........ ........................................................................

Megnevezés

Fényképek

(Ft/db x db = Ft)

Összesen

(Ft)

Elhelyezés a lapban

EL-ok lapszámai

Színes

fekete-fehér

Borító 1,4

4000x

db=

2000x db=

Borító 2,3

3000x

1500x db=

Belív

2000x

db=

1000x db=

Összesen (Ft): | | | | |

Kifizethető:...........................................................Ft

Dátum:...................................................................

Kifize thető:...........................................................Ft

Dátum:........................................... Kifizetést jóváhagyó (OEE):........................

Kifizetést jóváhagyó (OEE):...........................................

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Bármely terjedelem (A/4 szerzői ol­dal 2000 leütés):

Fekete-fehér ábrával 50 000 Ft, szí­nes ábrával: 70 000 Ft

>Kulturális, szakmai és álláshirdeté­sekért díjat nem kell fizetni.

>Egyéb feltételek:

• Kész filmanyagot kell leadni

• Engedmények: folyamatos 4. hir­detés megjelenés után -20%

• Ügynöki jutalék: 15%, megrendelő megléte esetén és számla ellenében ke­rül kifizetésre.

• A megszerzett hirdetéseket a megrendelőben foglaltaknak megfele­lően a főszerkesztőnek a lapban határ­időben, meg kell jelentetni.

• Fel kell karolni a magánerdő-tulaj-

donosok és vállalkozók hirdetéseit (ap­róhirdetések).

• Cikkekért díjat nem fizet az Egye­sület a szerzőknek.

• A hirdetésekkel kapcsolatosan az elérhetőségek az alábbiak:

E-mail: erdlap@mtesz.hu ; fax: 1/201 7737; tel: 06 30 9715 255

Együttműködési megállapodást kötött az OEE és a Forestpress Erdészeti Sajtó- és Fotóügynökség

Az Országos Erdészeti Egyesület tagságá­tól érkezett igény teljesítése érdekében, a rendszeres és friss szakmai információ­hoz jutás elősegítésére az OEE együttmű­ködési megállapodást kötött a Forest-press ügynökséggel. Több erdészeti szer­vezet is foglalkozik interneten való hír­közléssel. Célszerű, ha az erőket és az anyagiakat nem elforgácsolva munka­megosztás alakul ki. Az OEE az Erdésze­ti Lapok kiadásával az írott szakmai sajtó szolgáltatója. Az interneten ugyancsak el­indult a www.oee.hu weblap, amely azonban a további igények tisztázása mi­att frissítésre nem került eddig.

A Forestpressel kötött megállapodás az OEE tagsági igényeit jobban képes kielé­gíteni. Az OEE továbbra is az írott szakmai

sajtó, a szakma történetének legfontosabb megőrzője marad. Az OEE weblapja első­sorban az OEE működéséhez és program­jai megvalósításához szükséges alapdoku­mentumokat, terveket, programokat, az Egyesület eseményeit, rendezvényeit, szervezeti egységeinek meghívóit tartal­mazza majd. A weblap továbbfejlesztése folyamatban van.

A Forestpressel kötött megállapodás keretében az OEE hozzájut a legfris­sebb hazai és nemzetközi, az erdőhöz kapcsolódó hírekhez. Az OEE-kör e-mail-ben, rövid ismertető, felhívás for­májában tájékoztatja szervezeti egysé­geit és tisztségviselőit a Forestpress weblapján megjelent legfontosabb er­dészeti hírekről. Az érdeklődők közvet-

lenül kereshetik fel a weblapot és rész­leteiben tájékozódhatnak a számukra érdekes információkról, valamint az ott lévő egyéb hírekről is.

A Forestpress weblapjáról közvetle­nül elérhető az OEE www.oee.hu weblapja, az OEE színes emblémájára való rákattintással és ugyanez a lehetőség fordítva is működik, a www.forestpress.hu weblapot a logóra való kattintással közvetlenül el lehet ér­ni az OEE weblapjáról.

Bízunk benne, hogy a tagsági igény­re megvalósuló szolgáltatás, együttmű­ködés segíti a mindennapi szakmai és egyesületi munkát.

Ormos Balázs

főtitkár

Az Erdészettörténeti Szakosztály...

Duna menti országok növényvilága, va­lamint Bartha Dénes-Oroszi Sándor: Őserdők a Kárpát-medencében című könyve került bemutatásra.

A szakosztályülés baráti beszélgetés­sel zárult, amibe belefért egy koccintás is a közelgő ünnepekre.

S.J.

...2004. október 29-én tartotta az évi harmadik ülését. Elsőként dr. Nagy Do­mokos Imre: Damaszkin Arzén a különc világutazó címmel tartott rendkívül ér­dekes előadást, ami az ismert afrikavadász családi származására, a Bécsi Udvarral való viszonyára éppúgy kitért, mint Damaszkin afrikai útjaira és Kittenberger Kálmánnal való kapcsola­tára is. Ugyancsak ennek a napirendi pontnak a keretében került sor a Sánta Gábor által szerkesztett "Elfeledett Fe­kete István" c. könyv ismertetésére. Ezt követően dr. Ghimessy László mutatta be "A fafeldolgozás évgyűrűi" c. köny­vét, ami igazi oknyomozó történelmi mű és alapmunka a téma iránt érdek­lődők számára. A szakosztályülést dr. Oroszi Sándor: Az erdélyi szászok erdőgazdálkodása c. könyvének bemu­tatója zárta.

A 2004. évi utolsó szakosztályülést november 30-án tartották. Az előadó, Rakonczay Zoltán a magyar természet-

védelem történelméről készülő köny­vének legfontosabb fejezeteit vázolta. Kiemelten foglalkozott azzal, hogy a védett területeket állami tulajdonba kell venni, mert fennmaradásuk csak így biztosított. Ezt követően Anton Kerner:

Édes Sándor (1927-2004)

Medvés kerületben. 1953 májustól Csévha-raszton a Ballabán kerület vezetője. Azóta 1997 végéig ugyanott dolgozott, egy évtizedig nyugdíjasként.

Eredményes erdészeti szolgálata alatt 2000 ha mesterséges és 700 ha sarjerdősítés kivitelezését irányította.

1997-ben megkapta Sopronban az "Ember az erdőkért" kitüntetést. 1998 óta nevét őrzi az általa erdősített ÉDES ERDŐ - mely az üzemtervi térképen is így szere­pel.

Szakmaszeretetére, emberi nagyságára emlékeztünk, amikor az Erdész himnusz hangjai mellett búcsúztunk tőle.

Emléke köztünk örökké éljen!

Vadas Ferenc

Ötvenedik házassági évfordulóján, 2004. december 4-én kísértük ki Vasad temetőjébe az erdész­szakma nagy múltú művelőjét.

Vasadon született 1927. január 27-én. Erdészpályája immár történelem. 1950-ben fizikai dolgozó Róth Antal erdésznél a Nyárfás kerületben, majd a Sárvári Szakmunkásképző, Sopron Erdészeti Szakiskola.

1952-ben kerületvezető Pusztavacson a

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Az Erdőfeltárási Szakosztályt...

ságai, a teljes építési folyamatot egy té­magazda kezeli; mindez pedig a ko­rábban nehézségeket okozó problé­mák megoldását is jelenti. A szakmai vitadélután a Csömödéri Erdei Vasúton folyt tovább. A Lenti Erdészetnél Keszi László erdészetigazgató mutatta be az erdészetet, az új kisvasúti állomást és a kiállítóhelyet.

A második napon a résztvevők megtekintették az 1960-as évek végén mészstabilizációs alappal megépített rigyáci feltáróutat, amelyen a jelentős forgalom ellenére komoly hibák máig nem alakultak ki. A tagság bejárta az átadás előtti állapotban lévő györerdei utat, amelyet a jágerréti úton közelítet­tek meg. A györerdei út építésénél fel­használt kőanyagot a jágerréti úton szállították nagy teherbírású tehergép­kocsikkal. A gondos építésnek köszönhetően a jelentős forgalomter­helés nem okozott jelentős károkat a jágerréti úton.

A márki vadászházban Hopp Tamás erdészetigazgató ismertette a Bánok­szentgyörgyi Erdészet feladatait. A szakmai program a bucsutai bükki-kúti út megtekintésével zárult.

Megköszönjük a ZALAERDŐ Rt.-

nek, hogy a szakosztályülés megren­dezését támogatta. Külön köszöne­tünket fejezzük ki Papp Nándor építé­si előadónak és Montskó Sándor gé­pesítési előadónak, hogy fáradságot nem kímélve ismét egy szakmailag ér­tékes, jó hangulatú szakosztályülést szerveztek.

Résztvevők létszáma: 31 fő.

Dr. Kosztka Miklós

... a ZALAERDŐ Rt. 2004. október 14­15. között három éven belül másodszor fogadta, és rendezte meg a szakosztály ülését. Az erdőgazdaságot és annak fel­tárási tevékenységét Horváth Ferenc vezérigazgató helyettes, termelési igaz­gató mutatta be.

Ismertette beruházási stratégiájukat, amelyben jelentős szerepet kap a feltáróhálózat bővítése. A hosszú távú terveknek köszönhetően a beruházá­sok előkészítése - beleértve a hatósági engedélyek beszerzését és a támogatá­sok iránti kérelem elkészítését is - az erdőgazdaságnál nem okoz jelentős fennakadást és problémát. Az ülés to­vábbi részében a résztvevők megismer­kedtek a meszes talaj stabilizációjának legújabb eredményeivel, valamint meg­vitathatták a korábban megszerzett ta­pasztalatokat.

A bevezető előadásban dr. Kosztka Miklós egyetemi tanár vázolta az útépí­tési kőanyagok és kötőanyagok kivá­lasztásának műszaki, közgazdasági és környezetvédelmi szempontjait. Össze­gezésként megállapította, hogy tovább­ra is érvényes az a klasszikus alapelv, amely szerint törekedni kell a helyi anyagok felhasználásara. A kőanyag­ban szegény vidékeken ez az anyag a talaj, amit talajstabilizáció formájában lehet felhasználni.

Előadása végén bemutatta egy el­ázott, kötött talajú földmű hatását a pá­lyaszerkezet teherbírására. Az elned­vesedett földmű hatásából származó teherbíráscsökkenést kiszárítással, me-

szes kezeléssel lehetett volna orvosol­ni. A mész útépítési felhasználásáról Péterné Marosy Katalin kereskedelmi igazgató (CARMEUSE MÉSZ KFT.) tar­tott részletes ismertetést. Ismertette a mész hatását az agyagra és a kötött ta­lajok talajfizikai jellemzőinek változá­sára, valamint ezek kedvező hatását a földmű és pályaszerkezet teherbírásá­ra. Részletesen kitért az építés techno­lógiájára. Bemutatta azokat a legújabb gépeket, amelyekkel a talaj fellazítása és a talaj keverése hatékonyan megva­lósítható.

Hangsúlyozta, hogy a legújabb gyár­tási eljárással előállított mész aktivitása a korábban gyártottakhoz képest jelen­tősen megnőtt, ami az elnedvesedett ta­lajok első lazítását nagymértékben megkönnyíti. Előadása végén bemuta­tott egy önköltségszámító programot, amellyel a különböző pályaszerkezet variációk építési költsége összehason­lítható.

Az erdészeti útépítésben szerzett ta­pasztalatokról dr. Herpay Imre, dr. Szilágyi József, André Béla, dr. Rácz József, Lutonszky Zoltán számolt be. A meszes talajstabilizációval kapcsolatos részletkérdésekről Papp Krisztina pi­acfejlesztési felelős és Udvardi Norbert területi vezető adtak további felvilágo­sítást.

A résztvevők megállapították, hogy a korábbiakhoz képest jelentősen megváltozott a meszes talajstabilizáció építésének műszaki háttere, megvál­toztak a felhasználható mész tulajdon-

Bobok László 1921-2003

fatömegként, hogy ezzel is csökkentsük az előírt kitermelendő mennyiséget.

3 év múlva terv-csoportvezető lett az Álla­mi Gazdaságok és Erdők Minisztériumában.

Az egymást érő átszervezések sodrában, 1954-ben az Országos Erdészeti Főigaz­gatósághoz került, ahol 1955-ben már a terv­főosztály vezetője lett.

A forradalom és szabadságharc végén, a Magyar Közlöny 1956 karácsonyi, 105-ös szá­mában az Országos Erdészeti Főigazgatóság helyettes vezetőjévé nevezte ki Tömpe István javaslatára Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás-paraszt Kormány nevében. 1957-ben Balassa Gyula lett - miniszterhelyettesi rang­ban - az OEF vezetője, Tömpe István, Keresz­tesi Béla és Mosonyi István felmentésével. Mi­után a kemény tél hatására megnövekedett a falopások mértéke, az OEF Bobok László kez­deményezésére csökkentette a fakitermelés éves keretszámait az ország élőfakészletének kímélése érdekében.

A következő év április 1-ig dolgozott eb­ben a beosztásában, amikor a Faipari Kutató-

intézetbe helyezték át, tudományos osztály­vezetőként. 1961. májusában került át az ERDÉRT Vállalathoz, majd az Erdészeti Mű­szaki Iroda (előtte ERFATERV) szaktanács­adója lett, 1985-ben történt nyugdíjazásáig. 1955-ben "kiváló dolgozó" kitüntetést kapott.

Értelmiségi származása ellenére, sikerült ilyen figyelemreméltó pályafutást végigjárnia, ami azokban az időkben is jelentős teljesít­mény volt.

Bobok László sikeres sportember is volt. Kézilabdázott a MÁLLERD, az Erdőközpont NB-I-es csapatában. Ez a csapat adta akkor a magyar válogatott kapusát. Más csapatok öltö­zőjével ellentétben a légkört itt nem a sörös­üvegek pukkanása, hanem Bobok László hely­zetelemzése jellemezte.

Ha kicsit késve is, emlékezzünk jó szívvel aranydiplomás kollégánkra, aki zivataros, ne­héz időkben - erényeivel és hibáival együtt -méltón képviselte életében szakmánkat.

Templomba menet érte a halál. Nyugod­jék békében a cinkotai temetőben.

Tokodi Mihály

Az ágazatban sokak által ismert és kedvelt, szakmánk sokféle fel­adatkörét végigpróbá­ló - és emberséggel be is töltő - aranydiplo­más erdőmérnök bú­csúzott 2003. januárjá­

ban, 82 éves korában ettől a világtól. 1921-ben Tiszakarádon szüle­tett, gazdatiszt fiaként, értelmiségi családban. Sopronban 1943-ban szerezte meg erdőmérnöki oklevelét, s még az évben köz­alapítványi erdőben vállalt munkát, segéd­erdő-mérnökként.. A háború utolsó évében, 1945-ben a Budapesti Állami Erdőgaz­dasághoz került, majd 1950-ben az Országos Tervhivatalhoz helyezték, előadóként. Itt a fahasználati tervezésben nagyszerű munkát végzett. A ő javaslatára vezették be a tuskó-nak és vékonyfának a számbavételét bruttó

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

A szeniorok Mátra füreden

Az OEE Szeniorok Tanácsa 2004. szep­tember 29-én a mátrafüredi Vadas Jenő Erdészeti és Vadgazdálkodási Sza­kképző Iskola és Kollégiumban tartotta kihelyezett ülését. A résztvevők Simon László ny. igazgató gondos közreműkö­dése eredményeként felbecsülhetetlen élménnyel és ismerettel gazdagodtak. Már az a figyelmesség megható volt, ahogyan az iskola bejáratában az egyen­ruhás tanulópár fogadta a Szeniorokat. A továbbiakban Kriston László mb. igazga­tó üdvözlése után dr. Gállné Jászberényi Márta ált. ig. h., illetve Búzás Józsefkol­légiumvezető adott tájékoztatót az iskola szakképzési tevékenységéről, a szakok egymásra épüléséről, a tanulói létszám alakulásáról, a gyakorlati foglalkozások formájáról és a kollégiumi elhelyezés lehetőségeiről, amelyek kapcsán már kezdetben is élénk véleménycsere bon­takozott ki. Megtudhattuk, hogy a Dobó István Gimnázium utódaként, emelt szintű érettségit adva, biztosítja - a nyelvtanulás mellett - az informatikai alapokat, illetve lehetőséget nyújt a to­vábbtanulásra technikus, valamint a szakképzés keretében képesített vad­gazda vagy erdőgazda oklevél megszer­zésére.

A jelenlévők megtekintették a tanu­lók lakókörnyezetét, a tantermeket, az informatikai centrumot, a szertárakat és a könyvtárat, amely még gyarapításra szorul. Ennek kapcsán felmerült, hogy a könyvtár eltöltésére szívesen fogad­nak fölöslegessé váló könyveket aján­dékba, kollégák hagyatékait. Simon László ny. ig. továbbiakban bemutatta az iskola környezetét, parkjának funk­cionális berendezettségét, amelyek bi­zonyos részét a tanulók gyakorlati fog­lalkozás keretében létesítették vagy ké­szítették. A kisegítő, szolgáltató kültéri pihenők, padok, stációk közös jel­lemzője egyrészt a rend és tisztaság iránti igényesség kifejezése, másrészt az elvonulásra, elmélyülésre, csoportos foglalkozásra való alkalmasság. A park céltudatos térszakaszolása nyitott az újabb hasznosítási lehetőségre; szakmai tanösvény-jellegű fejlesztésre, bemuta­tók, ismeretterjesztő funkciók ellátásra. A növényzet megválasztása, a létesít­mények formája, stílusa biztosítja a ta­nulás, a nevelés feltételeit. A személyes közreműködések, együttdolgozások megteremtették azt a szellemiséget, amely az egész intézmény területén ki­tűnt a gondozottságban, a figyelmes-

Balról jobbra haladva: Simon László, dr. Balogh Ferenc, dr. Ghimessy László, dr. Jereb Ottó, Pandula Zoltán, Csobánci Erzsébet, Tokodi Mihály, Mitnyik László, Haják Gyula, dr. Gáll-né Jászberényi Mária, dr. Erdős László, dr. S. Nagy László, Tollner György, Dencs Árpád, dr. Király Pál, Zágoni István, Barkóczay László, Köveskuti György. Fotó: Zágoni István

ségben, a szerénységben és a tisztelet­adásban.

Megtekintve a gyakorlati képzés he­lyeit (pl. az épülőben lévő műhelyeket, állattani és trófeagyűjteményt), mindet jellemezte a praktikus, gazdaságos és egymást kiegészítő ismeretszerzésre, illetve szolgáltatásra való alkalmazható­ság. Az állattani és a trófea gyűjtemény még a legszükségesebb faji és tanulsá­gos példányokkal rendelkezik. Itt is fel­merült, hogy szívesen fogadnak fölösle­gessé váló vagy elhelyezési gondot okozó trófeákat, akár el is szállítják azo­kat. A lőtér legkorszerűbb felszereltsé­ge, rangos versenyek megrendezésére is alkalmas. Terveik között szerepel a vadaskert kialakítási feltételeinek a megteremtése Simon László, illetve a szaktanárok az intézmény tanösvénye­in, műhelyeiben történt vezetésében meggyőződhettünk arról, hogy itt nem csak tanítás, hanem az életre való felké­szítés mellett a kulturálódás minden fel­tétele biztosított.

A kultúra és erkölcsi tartás, a hagyo­mányok iránti fogékonyság jelzéseként fogható fel az is, hogy az Intézmény te­rületén megépült az Erdei Ökumenikus Istentiszteleti Hely és az igen tartalmas jelmondatú stációi alkalmat kínálnak a közösségi szellem fejlesztésére, az er­kölcsiség mélyítésére. Az acélrudakból összeállított vázszerkezet - a tetején 1 m átmérőjű Szent Korona másolattal -három M betűt rajzol ki, amely kezdő-

betűk Mária, Magyarország és a Mátra egyesített szimbólumrendszere jelzi, hogy itt honol a vallás, a haza és az ott­hon szellemisége, úgyis mint a kulturá­lódás és az emberi nemesedés folyama­tának segítője.

Az iskolának kiterjedt kapcsolat­rendszere utal arra, hogy testben és lé­lekben egyaránt ép és egészséges szak­emberek kibocsátására képes. Ilyen vo­natkozásban mintaszerű intézménnyé fejlődött. A létesítmények méltó színhe­lyül szolgálnak az iskolai, társadalmi, családi rendezvényeknek. A zen­eművelőkkel való jó együttműködésre utalt, hogy alkalmunk nyílt rögtönzött énekkari hangversenyt meghallgatni a gyöngyöspataki római katolikus temp­lomban, Borik Ildikó kántor és a gye­rekkórusa, illetve Kováts Krisztina zenetanárnő fuvolaművész és tanítvá­nya közreműködésében. A templom és a híres Jessze-oltár megtekintése után az iskola Ökumenikus Istentiszteleti Helyén találkoztunk a tanári karral és a tanuló ifjúsággal.

A látogatás zárása alkalmával megál­lapíthattuk, hogy kiváló választás volt a nap programja, mert lehetőséget adott a szakma ifjainak és öregjeinek a véle­ménycseréjére. Dr. S. Nagy László, a Szeniorok Tanácsa elnöke vázolta, az­zal a célkitűzéssel döntöttünk egy ilyen találkozóról, hogy jobban megismer­hessük az iskola munkáját, fejlődésé­nek tapasztalatait. A Szeniorok Tanácsa

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

az új átalakulási helyzetben tudna-e va­lamilyen módon segítséget nyújtani az iskola nevelőinek az ifjúság gyakorlati felkészülésében felajánlva, hogy a tag­jai - igény alapján - szívesen részt vesz­nek egy-egy alkalommal élmény-szem­léletátadó konzultációkon. Majd meg­köszönte az iskola vezetésének és Si­mon László úrnak ezt az értékes, élménydús napot, a "Hagyásfák üzene­te" c. kiadvány átnyújtásával. A szenio­rok részéről kérdéseket tettek fel és elismerő véleményt alkottak: dr. Jereb Ottó, Tokodi Mihály, Zágoni István. Az ifjúság viszontválaszából kitűnt a reali­tásérzék és az a gondolat, hogy a jövőben bizonyos szakokon túlképzés következhet be, de ők csak akkor jut­hatnak álláshoz, illetve megfelelő pá­lyára, ha mind a nyelvi, számítástechni­kai téren, mind szakmailag jól felké­szülnek az életre, akkor az esetleges külföldi elhelyezkedésben is remény­kedhetnek. A találkozás kölcsönösen hasznosnak bizonyult.

A következő állomásunk a gyöngyö­si Károly Róbert Főiskola Mezőgazdasá­gi Karának megtekintése volt. A kap­csolódó látogatás célja a karokon folyó többirányú és az ott induló vadgazdasá­gi mérnökképzés alakulásának megis­merése volt azért is, hogy érzékelhes­sük előző Intézménnyel való kapcsolat területeit, lehetőségeit. Erre azonban már kevés idő jutott. A főiskolán foga­dott és tájékoztatót adott Vági Andor kari titkár (kimentve dr. Szabó Lajos főigazgatót) és Kelemen Józsefadjunk­tus. A főiskola két, a Mezőgazdasági ka­rán; Állattenyésztő és Növényter­mesztő, Vadgazdasági, Szőlész-borász, Kertészeti, Környezetgazdálkodási, Vi­dékfejlesztési mérnöki, illetve a Gazdál­kodási karán; Humánerőforrás Mene­dzser, Idegenforgalmi és Szálloda, Pénzügyi, Gazdasági Mérnöki, Közszol­gáltai Menedzser szakokon történik a szakemberképzés. A Vadgazdasági és Környezetgazdálkodási Tanszék felada­táról, munkájáról részletesebb ismertetőt kaptunk, vázolva az együtt­működés kölcsönösen kiaknázható előnyeit. Megtekintettük továbbá a ker­tészeti üvegházban folyó különböző célú kísérletek növényi produktumait, a tanszékeket szolgáló informatikai kabi­netek felszereltségét. A rövid véle­ménycserén kitűnt, hogy a főiskola igen sok szakirányba kiépült. Kutatja többek között azokat az új, a hazai klímában, tájegységekben termeszthető növénye­ket és művelési módszereket, amelyek a vidékfejlesztés és a középüzemi felté-

telek között gazdaságos lehetőséget je­lenthetnek. A figyelemreméltó fejlődés mellett is felmerült a - ma még nehezen megválaszolható - kérdés, hogy a mennyiségi képzés dinamizáló ösztön­zői nem fognak-e visszahatni a képzés minőségére, illetve remélhető-e és mi­lyen távon a nemzetgazdaság eredmé­nyességét növelő hatása?

Összegzésül megállapítható, hogy az eltöltött nap igen tartalmas és gazdag ta­pasztalatszerzés lehetőségét teremtette

meg. Jó volt látni a mai elidegenedő vilá­gunkban, hogy a szakképző iskola jó úton halad. Megtapasztaltuk a szolgálat lényegét egy tanintézményben, megerő­sítve azt, hogy a szakma elismertségét nem csak a tudás, hanem a jövő generá­ció erkölcsi tartalékai, szolidaritása adhatja. A szervezőnek, közreműkö­dőknek dr. S. Nagy L. ismételten kifejez­te a Szeniorok köszönetét és további ha­sonló eredményességet kívánt.

Dr. S. Nagy László

Segítő kéz az erdészeti szakiskolában

Karácsonyvárás az ásotthalmi Bedő Al­bert Középiskolában és Erdészeti Szak­iskolában: csillogó tekintetek, papír- és szalmadíszes karácsonyfák, szalagok, meglepetés-ajándékok, visszaszámlálás karácsonyig ... Mindez szép és teljesen szokványos.

Egy esemény azonban kitűnt a meg­szokott rendből. Eddig ismeretlen segítő kezek jelentek meg az iskolában. Más ke­zek is adnak ilyenkor: osztálytársak egy­másnak, az iskolai alapítvány a rászoruló diákoknak stb. Ezek a kezek azonban újak voltak, és egy alapítvány, illetve a tá­mogatóik nyújtották felénk. A segítő ke-

zek viszont-kezekre találtak, tizenegy ta­nulónk kapott így egy-egy 20 kg-os élel­miszercsomagot. Meglepő volt látni, mi­lyen mohó örömmel fogadták a gyere­kek az ajándékot. Ez a nem várt ado­mány bizony a legjobb helyekre került.

Példaértékű, ami történt, s ennek most, karácsony után talán még na­gyobb az aktualitása. Hiszen adni min­dig lehet, és mindig van kéz, amely el­fogadja. A kéz pedig, amely most adott, a Gyermekétkeztetési Alapítvány volt. Köszönjük!

Varga Erzsébet

ifjúságvédelmi felelős

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

Nem felejtünk!

Emlékezünk!

125 éve, 1879. december 21-én hunyt el Wágner Károly m. kir. főerdőtanácsos, pénzügyminiszteri osztályfőnök, az OEE első alelnöke

1829-1879

"és míg élni fog Magyarország földén hazáját szerető és annak javát szolgáló erdész, tisztelje a Wag­ner Károly nevet, mert ő volt közülünk az első, aki szakunk irodalmának a toll üdvös útját az "Erdészeti Lapokban" megnyitotta."

/: Bedő Albert:/

_AZ ERDÉSZETI LAPOK 2004. ÉVI TARTALMA

Andor József: Évfolyamtalálkozók..........................................346

Andrési Pál: 120 éves az erdészeti szakoktatás Ásotthalmon ...62

Andrési Pál: 2004 - év madarai a rozsdafarkúak.....................120

Andrési Pál: Egy ifjú természetfotós....................................2/B2

Andrési Pál: Kiss Ferenc (1860 - 1952) emlékezete...............349

Andrési Pál: Szakmai verseny Ásotthalmon...........................277

Apatóczky István: 10 éve nem írták...........................................93

Apatóczky István: A 2003. év erdésze Vas-ban.......................380

Apatóczky István: A bükkös Bakonyban...................................15

Apatóczky István: A magyar Karancs......................................316

Apatóczky István: A Széltörési erdő születése.........................273

Apatóczky István: A Taktától Tokajig.....................................230

Apatóczky István: A Tápió vidékén...........................................82

Apatóczky István: Beszélgetés Gyenge Álmos kerületvezető

erdésszel ...........................................................................53

Apatóczky István: Dél-somogyi tavasz....................................184

Apatóczky István: Erdészettől - Európa diplomáig....................86

Apatóczky István: Képviselet, képzettség, képesség..................45

Apatóczky István: Kereszt az erdő szélén................................348

Apatóczky István: Nagy Sándor "birodalma"..........................115

Apatóczky István: Ora et labora!..............................................376

Dr. Ádámfi Tamás: Megkötöttük a "sógorokkal"...........................58

Bakó Csaba - Csapó György: Tanulmányút a Pilisben ...........262

Bakó Csaba - Tárczy Csaba: Tanulmányút herceg Esterházy

magánalapítványának Lékai Erdészeténél ...............................308

Bakó Csaba - Bús Mária: Az Erdőművelési Szakosztály

tanulmányútja Csehországban.................................................283

Dr. Balázs István: Az erdészeti ágazat jövője .........................190

Bánó László: Karácsonyi történet..............................................67

Bánóné Rádai Anna: Fények és árnyak...................................138

Dr. Baráth László: 110 éve született vitéz Páll Miklós ...........385

Dr. Barna Tamás: A fekete nyár (Populus nigra L.)

csemetenevelése......................................................................285

Dr. Barna Tamás: Gondolatok az erdészeti szaporítóanyagok

jelenlegi származásigazolási rendszeréről .................................94

Dr. Bartha Dénes: A fekete nyár (Populus nigra L.) botanikai

jellemzése ...........................................................................17

Dr. Bartha Dénes: Az erdők megítélésének néhány

természetvédelmi szempontja..................................................232

Bartha Pál: Gondolatok az erdőfelújítás-fenntartás rendszerének

korszerűsítéséhez.....................................................................106

Barton Zsolt: Szálalóerdők tervezése........................................44

Dr Bidló András - Dr. Heil Bálint - Dr. Kovács Gábor: A fekete

nyár (Populus nigra L.) termőhelyigénye ................................318

Dr. Bordács Sándor - Dr. Borovics Attila: Genetikai ismereteink

a fekete nyárról........................................................................162

Dr. Borovics Attila: - Dr. Bordács Sándor: Genetikai

ismereteink a fekete nyárról.....................................................162

Dr. Borsos Zoltán- Keresztes György - Horváth Lajos: A vasi

erdők és a vasi erdészek védelmében..........................................2

Bús Mária - Bakó Csaba: Az Erdőművelési Szakosztály

tanulmányútja Csehországban.................................................283

Bús Mária - Dr. Markovics Tibor: Szálaló erdőben................192

Bús Mária - Haraszti Gyula: Erdőművelők és vadgazdák

Somogyban .........................................................................104

Bús Mária: Az 1973-ban végzett erdő- és faipari mérnökök

30 éves találkozója ....................................................................57

Czeglédi István: Védjük meg az alföldfásítást, avagy egy idős

kolléga védelmében...................................................................12

Dr. Czerny Károly: A harmadik szektor-az erdész vállalkozók 16

Dr. Czerny Károly: Európa - Selmec......................................150

Dr. Czerny Károly: Fénnyel festett képek.................................40

Csapó György - Bakó Csaba: Tanulmányút a Pilisben...........262

Csépányi Péter: Kíméletes fakitermelés alpin technikával.....366

Csiha Imre: Konszenzuskeresés a jövő erdeiért......................151

Dr. Csóka György - Hirka Anikó: A makk-kártevő rovarok hatása a tölgyek makktermésére és a makkok életképességére . 49

Dr. Csóka György: Beszélgetés dr. Tóth Józseffel....................78

Dr. Csóka György: Emlékmű Igmándy Zoltánnak..................281

Dr. Csóka György: Sir David Attenborough és a magyarországi

erdész-internet ......................................................................... 282

Csuka Imre: Balassi verseit olvasva........................................ 383

Dénesné Kereső Irén: A "Környezetünk az erdő" című

pedagógus továbbképző kurzus tapasztalatairól........................48

DetríchMiklós: 25 éves az erdésztechnikus képzés Barcson....28 Detrich Miklós: Az Év Erdésze 2004......................................244

Dr. Erdős László: Új irányok és lehetőségek a hazai

akáctermesztésben........................................................................367

Exner Tamás: Összefogás az erdőspuszták védelmére............120

Prof. Dr. Faragó Sándor: A Hansági Erdők Atyjának

emlékezete ......................................................................... 229

Figeczky Gábor: Megteremthető-e az összhang?......................61

Dr. Frank Norbert: Rontott erdők kialakulása, átalakítása Sopron szabad királyi város erdőbirtokán az első világháború végéig ........................................................................... 76

Gáber Andrea: Téli erdei iskola................................................54

Gadó György Pál: Mit gondol a nagyközönség a Budai-hegység

erdeinek kezeléséről?..............................................................353

Gadó György Pál: Visszatérnek hazánkba a hiúzok és a

farkasok? ......................................................................... 119

Dr. Galambos István: Ültess fát utódaidnak.............................57

Garamszegi István: A Kazincbarcikai Hőerőmű..................... 290

Gerely Ferenc: Európai erdészeti tájfutók Egerben................279

Gfellner Péter: Szarvasgombás ültetvények Magyarországon?187

Góber Zoltán: A célátmérős gyérítési kísérlet

tapasztalatai Zalában .............................................................. 362

Hábel György: Király Lajos erdőmérnökre emlékezem..........288

Dr. Hajdú István: Emlékezés .................................................. 345

Dr. Hajdú István: Gondolatok a Föld napja alkalmából.........195

Haraszti Gyula - Bús Mária: Erdőművelők és vadgazdák

Somogyban ......................................................................... 104

Haraszti Gyula: Erdélyországban erdész-vadász szemmel ..... 143

Dr. Heil Bálint - Dr. Bidló András - Dr. Kovács Gábor: A fekete

nyár (Populus nigra L.) termőhelyigénye................................318

Hirka Anikó - Dr.Csóka György: A makk-kártevő rovarok hatása

a tölgyek makktermésére és a makkok életképességére............49

Horváth Lajos - Dr. Borsos Zoltán - Keresztes György: A vasi

erdők és a vasi erdészek védelmében..........................................2

Horváth Sándor: Az erdőgazdálkodás adózása az EU-csatlakozás évében..................................................................251

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

AZ ERDÉSZETI LAPOK 2004. ÉVI TARTALMA

Dr. Ignácz Magdolna: Vadászati köz-és magángyűjtemények196

Dr. Járási Lőrinc: A magyar erdészet és Európa.....................146

Kántor Péter: Börzsönyi mozaik.............................................301

Keresztes György - Horváth Lajos - Dr. Borsos Zoltán: A vasi

erdők és a vasi erdészek védelmében..........................................2

Dr. Király Pál: Joachim Buff 80 éves!....................................289

Kiss Csaba: Komoly Pohár .......................................................65

Kocsis Mihály: Már 10 éve áll a Kraszna partján a Székely

Hado sztály emlékműve............................................................375

Dr. Kollwentz Ödön: Az öreg erdész morgolódásai ..................14

Dr. Koloszár József: A természetvédelem erdészeti

koncepciójáról ...........................................................................42

Koltay András: A hazai erdők egészségi állapotának változásai

az elmúlt 15 évben...................................................................178

Koltay András: Erdővédelmi monitoring rendszerek

Magyarországon......................................................................270

Konkolyné Dr. Gyúró Éva: A fekete nyár: kultúrtörténeti.

kertészeti és tájalakítási vonatkozások....................................174

Kósa Cecilia: Hogyan érvényesítsük érdekeinket

Brüsszelben? .........................................................................372

Dr. Kosztka Miklós - Markó Gergely - Dr. Péterfalvi József: Erdőfeltárás tervezése a Börzsönyben dinamikus

hálózattervezéssel ....................................................................298

Dr. Kosztka Miklós: Az Erdőfeltárási Szakosztály..................328

Dr. Kovács Gábor.- Dr. Bidló András - Dr. Heil Bálint: A fekete nyár (Populus nigra L.) termőhelyigénye ................................318

Leipold Árpád: A magyar erdészeti irodalom egy még megírásra

váró könyve .........................................................................183

Dr. Lenár György: 116 éves a Pálházi Állami Erdei Vasút.......87

Dr. Lengyel László: A Lymantria dispar L. várható kártétele, és

az ellen való védekezési lehetőségek 2004-ben.........................74

Lomniczi Gergely: Jégkár a pilisi parkerdőben.......................125

Luzsi József: A Vásárhelyi-terv magánerdészeti vonatkozásai 193

Luzsi József: Az Öreg Tölgy és az EU ......................................59

Luzsi József: Elnöki beszámoló ...............................................248

Luzsi József: Elnöki köszöntő....................................................24

Luzsi József: Halljuk-e az Erdő hangját? .................................112

Luzsi József: Pöttyök a térképen..............................................135

Markó Gergely - Dr. Kosztka Miklós - Dr. Péterfalvi József: Erdőfeltárás tervezése a Börzsönyben dinamikus

hálózattervezéssel ....................................................................298

Dr. Markovics Tibor - Bús Mária: Szálaló erdőben...............192

Dr. Markovics Tibor: Van-e realitása hazánkban a szálaló

üzemmódnak? .........................................................................153

Márkus Ferenc: Összeomlás előtt .............................................47

Mátyás Csaba: A Természetvédelmi Hivatal erdészeti szakmai

koncepciójához........................................................................315

MerczelIstván: Biomassza projekt a Dél-Dunántúlon............160

Dr. Molnár Sándor: A fekete nyár (Populus nigra) fájának

tulajdonságai és ipari felhasználása.........................................236

Dr. Moskovszky Éva: Háziipari fajátékok Európában.............186

Nagy Dániel: Erdőtüzek megelőzési és oltási gyakorlata és

problémái Magyarországon.....................................................156

Nagy Dániel: Erdőtüzek a világban.........................................122

Dr. Náhlik András:: Megtiszteltetés........................................155

Nemecz Ferenc: Sok a rendezetlen magánerdő.......................135

Németh János: Merre tart erdőművelésünk? ........................... 272

Ormos Balázs: Az erdők és tavak országa .............................. 374

Ormos Balázs: Faenergetikai munkacsoport alakult...............260

Ormos Balázs: FATE-OEE Faenergetikai munkacsoport

alakult ...........................................................................64

Ormos Balázs: Harmóniában a természettel, a környezettel ...149

Pápai Gábor: A harmadik országos favágóverseny................246

Pápai Gábor: Beszélgetés Magas Lászlóval a Kisalföldi

Erdőgazdaság Rt. vezérigazgatójával......................................225

Pápai Gábor: Erdőhasználati szerződés 1817-ből .................. 352

Pápai Gábor: Hatodszor az ősi alma mater szellemében.......... 72

Pápai Gábor: Két nap a Felvidéken........................................254

Pápai Gábor: Újságírók magánerdőben.................................. 172

Pápai Gábor: Vendégségben Szakács Sándor székelyudvarhelyi

erdészetvezetőnél .................................................................... 341

Pápai Gábor: Vigyázat, méreg! ................................................ 83

Pápai Gábor: Víz alatti erdő...................................................241

Pedroni Anna Emma: A faanyag legfinomabb formálói a

repülőmodellezők....................................................................296

Pedroni Anna Emma: Emlékezés Kempelen Farkas magyar

polihisztorra (1734 - 1804)...................................................... 189

Pedroni Anna Emma: Erdészeti Pavilon az 1892-es terven.... 384

Pedroni Emma Anna: 1848 márciusára emlékeztünk............3/B2

Pedroni Emma Anna: A budai Műegyetem-város tájképe ........ 65

Pedroni Emma Anna: A műegyetemi jogar és az Erdőmérnöki

Osztály szépséges éremdísze...................................................126

Dr. Péterfalvi József: - Dr. Kosztka Miklós - Markó Gergely: Erdőfeltárás tervezése a Börzsönyben dinamikus

hálózattervezéssel.................................................................... 298

Petz Ádám: Az első világrekorder szarvasbika nyomában........ 98

Dr. Ráczné dr. Schneider Ildikó: Az Erdészeti Múzeum 2003.

évéről ........................................................................... 55

Reményfy László: Budafa.......................................................... 54

Reményfy László: Erdeinkről...................................................114

Répászky Miklós - Dr. Sárvári János: Rendezvények az

ERDŐSZÖV Rt. székhelyén...................................................302

Riedl Gyula: Kulturális-szociális alapítványok az Országos

Erdészeti Egyesületben...........................................................117

Riedl Gyula: Visszapillantás az Egyesület könyvkiadási,

pályázati múltjára .................................................................... 292

Dr. Rumpf János: Történelmi Emlékhely................................188

Dr. S. Nagy László: A Szeniorok Tanácsának közleménye.........4

Sárközy György: Mi voltunk a szegedi elsők..........................382

Dr. Sárvári János - Répászky Miklós: Rendezvények az

ERDŐSZÖV Rt. székhelyén...................................................302

Dr. Sárvári János: A Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztése (VTT)

erdészeti feladatai és lehetőségei konferencia ......................... 166

Dr. Sárvári János: Ember és fa...............................................177

Schneider Ede Géza: Medvekaland......................................... 343

Scholtz Péter: Gépi talajelőkészítés a Pécsváradi Erdészetnél 191 Dr. Sipos Árpád: Az erdő értékszemléletét meg kell

változtatni ......................................................................... 116

Sódor Márton: Miért készített a természetvédelem erdészeti

koncepciót? ......................................................................... 108

Sódor Márton: Mit várhat a magyar erdőgazdálkodás az EU-csatlakozást követően?......................................................149

II

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

AZ ERDÉSZETI LAPOK 2004. ÉVI TARTALMA

Solymos Rezső: Erdeink és az EU csatlakozás ........................148

Sylvester Lajos: Székely ember az erdőn arat..........................181

Dr. Szabó Ilona: A fekete nyár kórokozói...............................130

Szabóky Csaba: Fénycsapdás találkozó 2003............................10

Szigeti Nóra: Adalékok a molyhos tölgy (Quercus pubescens

Willd.) ökológiájához..................................................................7

Dr. Szikra Dezső: Gondolatok egy kiállítás kapcsán...............130

Takács Viktor: A sopronhorpácsi mezővédő erdősávrendszer

hasznosítási lehetősége............................................................127

Tárczy Csaba - Bakó Csaba: Tanulmányút herceg Esterházy

magánalapítványának Lékai Erdészeténél ...............................308

Dr. Tóth Béla: Mi az erdő és mi a faültetvény?.........................51

Dr. Tóth Béla: Nem az erdő, hanem az alföldi facsemete a

kapásnövény! ...........................................................................13

Dr. Tóth János: Visszaemlékezés............................................284

Tóth Zsolt - Zétényi Zoltán: A MEGOSZ Emlékülés szakmai konferenciája .........................................................................337

Vaspöri Ferenc: A gyapjaslepke 2004. évi gradációjának veszprémi tapasztalatairól........................................................330

Z. Horváth József: Madarak a Zselicben...................................85

Zentai Kinga: Kulturális örökségünk az erdő..........................320

Zétényi Zoltán - Tóth Zsolt: A MEGOSZ Emlékülés szakmai

konferenciája .........................................................................337

Zétényi Zoltán: Az erdő nemcsak élőhely, hanem gazdasági

tér is .........................................................................334

Zétényi Zoltán: Muzsikált az erdő ...........................................312

VÁNDORGYŰLÉS 2004.,

Kapuvár - Göbösmajor.................................................205-228

MELLÉKLETEK

Erdőgazda az Unió küszöbén-1 ......................................... február

Erdőgazda az Unió küszöbén-2 ........................................ március

Könyvistálló 2004 ............................................................ március

Erdőgazda az Unió küszöbén-3 ........................................... április

Erdőgazda az Unió küszöbén-4 ........................................... május

Az ÁPV Rt. portfóliójába tartozó erdőgazdaságok

mérleg- és eredménykimutatás adatai 2003 .................szeptember

Zétényi Zoltán: Erdész-terminátorok................................. október

REFERÁTUMOK, RÖVID TUDÓSÍTÁSOK

MTESZ kitüntetettek ............................................................1/B2

A harmadik oldal (Pápai G.)........................................................1

Sem a gazdaságok, sem a nemzeti parkok nem engednek

(Magyar Hírlap)........................................................................... 3

Időt nyertek az erdészek (Tóth G.)..............................................5

Kommandó járja az erdőt (Bíró M.)............................................6

Ózdon a helyzet kritikus (Magyar Hírlap)...................................6

A jövedelmezően kitermelhető erdők meghatározása

(Horváth Z.) ............................................................................. 9

Erdőérték - értékbecslés (Czerny K.)........................................... 9

Útmutató a védett fajok kereskedelméhez (WWF)....................11

Balatoni erdők és Kaán Károly (Somogyi Hírlap).....................11

Díjátadás a Parlamentben (Fábián A. - Bakos K.).....................11

Az életmű díjazottjai (Világgazdaság).......................................16

Erdei iskola: vissza a természethez (Dunántúli Napló).............20

Képzőművész vadászok Gödön (Pápai G.)...............................20

Könyvtári Nap (Sárvári J.)........................................................21

Kezelés és gazdálkodás védett erdőkben (WWF).....................22

Földminősítés és földhasználati információ konferencia........... 25

Erdőgazdálkodás (Magyar Közlöny).........................................26

Erdészeti cégek: új vagyonkezelés (Népszava).........................26

Uniós országjelentés (nyz) ........................................................ 27

Erdeink a csatlakozás előtt (MTI-Press-EU) ............................. 27

Környezeti nevelés az erdőben (Öko-Fórum Alapítvány).........29

Erdészek ünnepe (Heves megyei Hírlap)..................................29

WOOD-TECH...........................................................................29

Miről írtunk 100 éve, 50 éve? (Riedl Gy. ,Sárvári J.)................30

Szarvasgomba-termesztési tanfolyam programja......................30

Tápelem-háztartási előrejelzések (Kovács R.) .......................... 33

Jelent-e veszélyt elegyes bükköseinkben más fafajok

gyökérkonkurenciája? (Kovács R.)...........................................33

Nemzetközi Körny. Természetvédelmi karikatúra kiállítás... 1/B3

A harmadik oldal (Hajdu I.)......................................................41

Elment az iskolateremtő erdész (Stefka I.)................................46

Kitaibelia különszám egy kíváló erdész-botanikus emlékére

(Szodfridt I.) ...........................................................................46

Haldoklik a világ tüdeje (greeninfo).......................................... 46

Levél Roller Kálmántól (Schalkház L.).....................................47

Erdészeti gépek (Kovács J.) ..................................................... 50

Ritka madárfaj fészkelése Ásotthalmon (Andrési P.)................ 50

Üvegházhatás... (Malomsoki Sz.).............................................. 52

Legeltetés és az erdő vízháztartása (Szodfridt I.)...................... 52

A "Selmeci Asztaltársaság" (Szikra D.).................................... 71

A harmadik oldal (Szabó Gy.)................................................... 73

Európa erdőgazdálkodása erősödik a bővítéssel (Observer) ..... 77

Belépés előtt a mezőgazdaság................................................... 80

Nincs elég fa az erőművek és az ipar számára (Napi Gazdaság)81

Csapody István emlékszám (Bartha D.).................................... 85

Találkozzunk az erdőben (Darabon T.)..................................... 86

MEGOSZ elnökségi ülés (Sárvári J.)........................................ 91

Vadgazdálkodás (Balázs I.)....................................................... 92

Nő a trópusi erdőültetvények területe (Szodfridt I.).................. 94

Szántógazdálkodás helyett vízművelés (Kis F.)........................ 95

Látogatás Pozsonyban (Némethy M.) ....................................... 95

A városi zöldövezetek erdeiről (Szodfridt I.)............................ 95

Az MTA Erdészeti Bizottságának ülése(Berényi Gy.,Sárvári J.) ..... 96

Könyvismertető (Babos R.)....................................................... 97

Vandálok pusztítanak az erdőben (Metro)................................. 99

Erdőtelepítés és útépítés (Szodfridt I.) ...................................... 99

Szárított trágya mint energiaforrás (Szodfridt I.) ...................... 99

Könyvhónap ....................................................................... 4/B2

A harmadik oldal (Pápai G.).................................................... 105

Az erdőművelés témája az Akadémián (Péti M.,Papp T.)....... 111

Erdőültetvények telepítése trópusi országokban (Szodfridt I.)111

Megvilágosodás (Reményfy L.).............................................. 112

A magánszennyezés hatása a duglászokra (Kovács R.) .......... 114

Fogyatkozó madarak Európában (Szodfridt I.) ....................... 116

Erdőirtás Nagykőrösön (Ö.Z.)................................................. 121

A trópusi erdők felújítása (Szodfridt I.)................................... 121

Ünnepség a Szabad Sajtó Napján (Detrich M.)....................... 124

Ultimátum az erdészektől (Laczi Z.)....................................... 133

Mi és hogyan történt? (MEGOSZ elnöksége)......................... 133

Száz éve született néhai Fejérdy István (Tóth M.) .................. 136

Legeltetés és az erdő vízháztartása (Szodfridt I.).................... 136

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)

III

AZ ERDÉSZETI LAPOK 2004. ÉVI TARTALMA

Egy közgyűlési szavazás margójára (Apatóczky I.)................137

Tisztelgés Dr. Hiller István emléke előtt (Ormos B.)..............137

Miről írtunk 100 éve, 50 éve? (Riedl Gy.,Sárvári J.)...............137

A képes fa (Detrich M.).........................................................5/B2

Harmadik oldal (Pápai G.).......................................................145

Körny. és Természetvédő állásfoglalása erdeink kezeléséről..152

Európa őslénytani öröksége (Szodfridt I.)...............................152

ForestPress (Viniczay S.)........................................................161

Helyreigazító (Virágh J.) .........................................................164

Egyeztető fórum Szolnokon (L.N.)..........................................165

A Szeniorok Tanácsa soproni kihelyezett ülése (S. Nagy L.).. 168

Erdei iskola Pörbölyön (Pápai G.) ......................................... 6/B2

A harmadik oldal (Papp T.).....................................................174

Akadémiai díj .........................................................................177

A városi zöldövezetek erdeiről (Szodfridt I.)..........................183

Újabb közmunka lehetőség - összefogás a tiszta erdőkért

(Pápai G., Sárvári J.)................................................................185

Támogatás akác telepítésére (Ö.Z.).........................................182

Makkosztó zöldek (Ö.Z.).........................................................186

Gázról fára (Üzleti 7)...............................................................195

A selmeci nótákról (Szemerey T.)...........................................197

Nagyszülőkkel a természetért (Schalkház L.)..........................200

A Szeniorok Tanácsa üléséről (S. Nagy L.).............................201

"Börzsöny a mi műhelyünk (Fésű József Gy.)........................204

A harmadik oldal (Riedl Gy.)..................................................205

Gondolatok Radnóti Miklós sírjánál (Pápai G.)......................207

A höveji kézimunka története..................................................226

Döntés a Natura-földekről (Népszabadság).............................235

Kihalhatnak a csimpánzok (Mancs).........................................235

Pilisi alkotótábor (Ignácz M.)..................................................238

Rétisas fiókákat loptak a németek (MTI) ................................238

Bányász-Kohász-Erdész találkozó (Szakács S.)......................239

A Nagy-korallzátony végnapjai? (Élet és Tudomány).............241

A XII. Kaán Károly vetélkedő.................................................242

Könyvismertetések (Erdős L., Bartha D., Detrích M.)............255

Így is lehet fát vágni!...............................................................263

A KEFAG Rt. fakitermelő versenye (Gőbölös P.)...................264

Bátonyterenye városának elismerése.......................................265

Hozzászólás (Schandl L.)........................................................265

A tapolcai tavasbarlang (Balogh L.)........................................265

A biomassza, mint alternatív energia (Kistermelők Lapja) .....266

Számlálják a gólyákat (Népszava)...........................................267

Védett állatokra (Magyar Nemzet)..........................................267

Kitüntetések augusztus 20-a alkalmából................................9/B2

A harmadik oldal (Tokodi M.).................................................269

Erdészeti eljárások és a kisemlősök száma (Szodfridt I.)........272

A vízáramlás gyorsasága álló fákban (Szodfridt I.).................275

Divald Adolf sírköve (Leipold Á.)..........................................275

A 2004. augusztus 24-i MEGOSZ elnökségi ülés

jegyzőkönyvének kivonata (Sárvári J.)....................................276

Miről írtunk 100 éve, 50 éve? (Riedl Gy., Sárvári J.)..............278

Élhető városi környzetről (Szodfridt I.)...................................278

Könyvismertetés (Szodfridt I.)................................................286

Újabb piros füzet .....................................................................286

A nyárfa értéke egy negyedszázada csökken (Tóth B.)...........286

Kisalföldön a HM-csoport (Simon S.).....................................287

WWF: a nagyüzemi mezőgazdaság a fő pusztító....................291

Az Őrségben (Bús M., Markovics T.).....................................291

A keresztledöntő a tett helyén maradt (Tóth A.)......................295

Megújult az erdei iskola Pörbölyön (Nagyné Bernschütz J.) ... 9/B3

Emlékkőavatás Drégely váránál (Pápai G.).........................10/B2

Harmadik oldal (Ódor J.).........................................................297

Biomassza hasznosításról. Erdőégetés? Energiapolitika?

Természetvédelem? (Detrich M.)............................................306

Biomasszaforrások bővítése erőművek (Vécsi Gy.)................307

FAO támogatás erdőkezelésre................................................. 307

Újabb tanösvény a Balaton-felvidéken (Pápai G.)...................313

Alföldi Faiskolai Nap (Vasaji L.)............................................314

Tanévnyitó Sopronban............................................................317

Százéves az új Pécsi Köztemető (Tóth A.)..............................321

Fekete István újra itthon (Detrich M.).....................................327

Könyvismertetés (Szodfridt I.)............................................10/B3

Riedl Gyula bácsi 90 éves!..................................................11/B2

A harmadik oldal (Pápai G.)....................................................329

A FAGOSZ elnökségének állásfoglalása................................335

Gencsi László professzor 80 éves (Bartha D.)......................... 336

MEGOSZ felhívás...................................................................339

Kivonat a MEGOSZ elnökségi üléséről (Sárvári J.)................ 340

Erdő és klíma. IV. kötet (Szodfridt I.).....................................342

Viperaközpont a Kiskunságban............................................... 342

Erdész álom - egy ország, melynek 51 %-a erdő.....................344

Véleményem szerint (Schalkház L.)........................................ 344

Ki ismeri? (Leipold Á.)...........................................................344

Erdészet és kisemlősök (Szodfridt I.)......................................344

Útijelentés (Balsay A.,Bodor L.,ifj. Fodermayer V.)..............347

Hozzászólás (Schandl L.)........................................................349

Versenyfelhívás (Kaán Károly verseny).................................. 350

450 éve született Balassi Bálint (ELTE)..................................354

50 éves az OEE Sárospataki Helyi Csoportja (Pápai G.):.......355

Új erdei emlékhely a Zemplén-hegységben (Járási L.)...........356

Nyugdíjas találkozó Kecskeméten (Pápai G.) ......................... 357

Könyvismertetés...................................................................... 358

A Nagymátéi Tanösvény avatása (Pápai G.)...........................360

Esterházy Oktatási Központ (Pápai G.)...............................11/B3

Nemzeti Erdőprogram (Detrich M.) .................................... 12/B2

A Somogyi Erdőkért (Detrich M.).......................................12/B2

A Bükki Nemzeti Park - Hegyek, erdők, emberek..............12/B2

A harmadik oldal (Pápai G.)....................................................362

Az európai nagygombák védelméről (Szodfridt I.).................365

Özön-gyomfajok Szlovákiában (Szodfridt I)...........................365

A bükk levélvesztése és az időjárás (Szodfridt I.)...................365

A fák anyja (www.sulinet.hu).................................................373

Tisztelt Szerkesztőség! (Sallay K.)..........................................373

Bondor Antal köszöntése......................................................... 373

Vízáramlás az erdeifenyőben (Szodfridt I.)............................. 374

Közjóléti létesítmények (Bobkó J.).........................................378

Bajor vendégek (Ormos B.).....................................................378

Nem privatizálják ................................................................... 378

Helyreigazító (Tóth A.)...........................................................378

Felhívás (MEGOSZ)...............................................................379

Az Európai Erdőtulajdonosok Szövetségének (CEPF)

magyarországi közgyűlése (Pápai G.).....................................379

Környezeti nevelési akcióprogram (Fenyősiné Hartner A.) .... 381

Nem hívták meg (Dunántúli Napló) ........................................ 381

Bástyánk 1941 - 1994 (Hábel Gy.)..........................................381

Hangyacsípés és a tiszta légutak (Szodfridt I.)........................ 381

A fafeldolgozás évgyűrűi (Szász T.).......................................387

Száz éves erdészeti könyv.......................................................387

Szép volt fiúk! (Horváth A.)....................................................392

Újságírók a Bakonyban (Pápai G.)......................................12/B3

IV

Erdészeti Lapok CXL. évf. 1. szám (2005. január)


Ugrás az újság cikkeihez: 2005 január

Előfizetés | Hirdetés | Impresszum | Beállítás kezdőlapnak
Copyright 2014 Erdészeti Lapok