Jubileumi logo
oee
Erdészeti Lapok digitális archívuma
FVM erdőről
forestpress



bakonyerdő





Pilisi Parerdő Zrt.



Mecsekerdő Zrt.





2014.04.17., Rudolf

1963 május

Az akácmag szkarifikálás kísérleti tapasztalatai

SAS

BARNA

Az akácmagvak első látásra közel egyformák. Figyelmesebb szemléléssel és egyszerű nagyítóval láthatjuk azonban, hogy a mag alakra, színre, nagyságra, súlyra nagyon változó. Van gömbölyded, hosszas, domború, lapos, de mindegyik megegyezik abban, hogy az embrió csúcsa határozottan kidudorodik a magtest­ből. Színe a koromfeketétől a világos-zöldessárgáig minden árnyalatot képvi­sel, nagyon sok közöttük a mintás, foltos, szabálytalan rajzolatú. Nagysága, súlya elég nagy eltérést mutat. Ezermagsúlya Paris (4) vizsgálatai szerint 17-24 g-ot tesz ki hazánkban, ez külföldi magokkal összehasonlítva közepes értéknek felel meg. A változatosságot tetézi az akácmag héjának nem egyforma kemény­sége. Ez bizonyos mértékben összefügg a színnel. A sötétebb magok héja kemé­nyebb, ellenállóbb. Ez utóbbi okozza az akácmag nagymértékű elfekvő tulajdon­ságát, ami a magról való csemetenevelésben annyi gondot okoz.

Már sokan kísérleteztek különböző eljárásokkal, hogy az akác magját gyors és teljes mértékű csírázásra bírják. Ilyen eljárások: a forrázás, savas kezelés, kézi metszés, különböző mechanikai eszközökkel történő karcolás, sebzés, koptatás. Ezek között legelterjedtebb a forrázás, de egyben a legkényesebb művelet is. A szükséges hőmérséklet biztosítása szakértelmet, gyakorlottságot és rendkívül lelkiismeretes munkát kíván, ez külterjes, üzemi viszonyok között nem mindig biztosítható. A kénsavas előkészítés során tömény kénsavban kezelik 60-120 percen át a magot, majd 10 percig hideg vízben mossák, azután szárítják. Ve^ szélyes és költséges művelet, ezért csak laboratóriumban végzik. A kézi sebzés késsel vagy ollóval történik, minden egyes magot egyenként megsebeznek. Ez is költséges eljárás, kizárólag laboratóriumban alkalmazható. A tömeges sebzés - szkarifikálás - egyik módját Baldwin (1) írja le, csiszolópapírra fújják a ma­got. Peneff (5) vízszintesen elhelyezett hengerbe a magot 2-4 cm nagyságú üvegcseréppel keverve helyezi s ez forgás közben sebzi, koptatja a magvat. Gass-ner (3) szerint az USA-ban durvaszemű kvarchomokkal keverik a magot, majd fatalpú cipővel taposva, többszöri keverés után érik el a szilárd héj megkopását, felszakadozását.

Az egyes eljárásokat többen vizsgálták. Peneff (5) szerint elérhető legjobb csírázási eredmények:

forróvizes kezeléssel kénsavas kezeléssel kézi sebzés kezeléssel kezeletlen magnál

67 % 90,2% 94 % 30,2%

Bergmann (2), valamint Vadas (8) szerint a forrázott akácmagnál - üzemi körülmények között - meg kell elégednünk 40--60%-os csírázási eredménnyel, bár a mag egyébként 100% körüli csiraképességű. Rendkívül nagy jelentőségű a víz hőfokának, a forrázás időtartamának ismerete. Helytelen kezelés követ­keztében jelentékeny mennyiségű mag semmisül meg, elhal benne az embrió. Rövid ideig tartó, vagy nem kellő hőfokú forrázásnál viszont a héj kemény ma­rad és a mag nem csírázik ki. Polgárai (6) különösen károsnak tartja a forrázást, mivel az elvetés utáni esetleges szárazságban megindított csírázás leáll és a mag elpusztul. A forrázás indokoltságát csak a régebben gyűjtött mag esetében is­meri el.

A forrázáson kívüli módszerek nem terjedtek el, mert nehézkesek és las­súak. Jobb és gazdaságosabb eljárást ír le Tompa (7), aki munkatársaival

csiszolóvászonnal bélelt hengerben forgó, kovapapírral borított hat tárcsa segítségével koptatta az akácmagot és a forrázással szemben négyszeres csírá­zási eredményt ért el (19-79%). Ez még mindig nem az elérhető legjobb ered­mény, további hátránya pedig a szerkezetnek a megszakított üzem.

1. ábra

Az akác csíraképességének teljes hasznosítására és folyamatos üzemre törekedtünk amikor az 1959-60 évben megszerkesztettük és legyártottuk a Budapesti Áll. Erdőgazdaság Budai Műhelyében rnaghéjkarcoló szkarifikáló-berendezésünket. Az 2. képen bemutatott új géppel arra törekedtünk, hogy az akác maghéj karcolása egyenletes, az üzem folyamatos legyen.

A magkarcoló gép négy hajlított csőlábra erősített "U"-vas keretbe foglalt, függőlegesen álló vaslemez henger, amelyben alul és felül golyóscsapágyazott tengelyre hat köralakú fémtárcsa van erősítve. A tárcsákon sugár- és húrirány­ban felerősített, külön e célra gyártott, acél reszelőfelületek foglalnak helyet.

A hat forgó tárcsa magasságában a henger belső felületét reszelő kiképzésű béléssávok borítják. A hengerpalást a hossztengely irányában szétnyitható és egyik fele leemelhető. A két félhengerben a tárcsáknak megfelelő számú fém­tölcsért erősítettünk fel, ezek a forgó tárcsák pereme és a hengerpalást közötti résen lehulló magot a tengelyhez irányítják.

A gép a centrifugális erő kihasználásával karcolja a magot. A tölcsérszerű garatba töltött mag tolózárral szabályozható nyíláson keresztül hull a hen­gerben forgó legfelső tárcsa tengelyéhez, majd a forgómozgás következtében keletkező centrifugális erő útján - a reszelő felületekhez történt ütközés után - a tárcsa alatt elhelyezett tölcsér irányító hatására az alatta következő tárcsa tengelyéhez hull. A reszelőfelülettel ellátott tárcsákat elhagyva, a mag karcol­tan hull a kiömlőnyíláson át a felfogó edénybe.

A szkarifikálás folyamatos, üzemóránként 1 q akácmag karcolható. Mag­törés nem, vagy csak minimális mértékben fordul elő, főleg olyan magokon, melyek a cséplés alkalmával már megsérültek. A gépet egy betanított mun­kás kezeli. A berendezés forgó részeit balesetelhárító burkolatokkal láttuk el és tartozéka egy porszívó, amely a szennyezett magok porát hivatott elszívni.

A gép munkájának eredményét az ERTI Magvizsgáló Kísérleti Állomása Ráckevén, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Növénytani Tanszéke Budapes­ten, valamint az ERTI Erdővédelmi Állomása Budakeszin vizsgálta.

Az ERTI Magvizsgáló Kísérleti Állomásához küldött magok származása: 1. Bánkút, 2. Szeged, 3. Mezőkövesd, 4. Boly, 5. Baja, 6. Istvánmajor, 7. Erdőkö­vesd, 8. Alsókövesd, 9. Hajós, 10. Gödöllő, 11. Sellye, 12. Ebecsek, 13. Vajszló, 14. Pusztavaos I., 15. Érsekcsanád, 16. Pusztavacs II., 17. Tököl, 18. Inárcs-Kakucs, 19. Novajidrány, 20. Cegléd, 21. Sajóvámos. Ezek vizsgálati eredmé­nyei közül a Mezőkövesdről származó mag adatait, kirívóan alacsony értéke miatt (80% romlott), a továbbiakban nem veszem figyelembe. Húsz magminta vizsgálatának összesített értékelését az 1. táblázat adja.

1. táblázat

KezeletlenKézzel metszettA géppel karcolt, szkarifikált
db

/o

db

°/ o

db

0/

/o

51925,95181490,70177188,55
Romlott, csíraképtelen.653,251859,2522711,35
Kemény maradt (ép mag)141670,8010,0520,10
200010020001002000 100

Csírázóképesség tekintetében a laboratóriumi kézi bemetszés eredménye csupán 2,15%-kal jobb, mint a géppel karcolt magoké, a csíraképtelen, rossz mag pedig 2,10%-kal több a géppel kezelt magok között, mint a kézzel met-szetteknél. Ez a különbség nem mondható túl nagynak, keletkezése a durva cséplési módokkal magyarázható, mivel a cséplés következtében héjtörött vagy repedt mag a szkarifikálás folyamán elkerülhetetlenül tovább törik. A gép nem töri az egészséges - előzőleg nem károsított - magot. A táblázat is ezt iga­zolja azzal, hogy 0,10% nem karcolt, ép magot mutat ki a szkarifikáltak között, viszont a kézzel metszettek között is maradt 0,05% ép mag.

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Növénytani Tanszéke vizsgálta a következő származású akácmagokat: 1. Gödöllő, 2. Ráckeve, 3. Szeged, 4. Vajszló, 5. Kálkápolna, 6. Mezőkövesd, 7. Sellye, 8. Erdőkövesd, 9. Hajós, 10. Novajidrány, 11. Méra. A vizsgálat grafikus értékelését az 2. ábra mutatja.

% cs'trá^óképe.&S'ég

ioűt

90-

2. ábraKezeletlen és szkarifikált akácmagvak csírázási átlaggörbéi

A 11 magminta közül a mezőkövesdi származású mag vizsgálati eredmé­nyeit itt is kiejtettem, mivel romlottnak, értéktelennek bizonyult az ERTI vizs­gálatai szerint is. Tíz magminta csírázási adatainak átlagos eredményeit négy görbe szemlélteti. Az I. jelű a kezeletlen összes, a II. jelzésű szintén kezelet­len, de két kiugró eredmény adata nélkül, a III. a szakrifikált összes és a IV. a szkarifikált, de a többitől eltérő eredményű két magminta adatai nélkül. A "kezeletlen összes" átlaggörbéje két olyan magminta vizsgálati adatait is magában foglalja, melyek eredményei kiugróan eltérnek, 37,5% a ráckevei és 66%j a vajszlói mag csírakérjessége, holott a többi nyolc magmintáé 11,48%,-ot mutat átlagosan. A kiugró értékűekkel együtt a tíz magminta átlagos csíra­képessége 19,54%-ra emelkedik és megtévesztő eredményt ad.

A szkarifikált magminták eredményei közül - kiejtve a fenti két minta csírázási százalékát, - az eredmény valamelyest javul (1,78%-kal) s ez arra utal, hogy a csökkent csíraképesség okát a cséplési módban kell keresnünk. Ezek szerint a durva, cséplés bizonyos mértékig elősegíti a csíraképesség feltá­rását, a magok egy része csak annyira sérül meg, hogy cséplés után mindjárt 'licsírázhat - de a szkarifikálás további ütő hatását már nem bírja és elveszti csírázóképességét. Természetesen mindig marad valamennyi sérülés nélküli, egészséges mag is, ezek az előkezelésen átesve kicsírázhatnak.

A géppel történő maghéjkarcolás szabad szemmel alig vehető észre, még közepes nagyítással (20-30-szoros) sem lehet minden esetben észlelni a nyomait. A karcolások áztatással duzzasztott magokon válnak jól láthatóvá, mert a maghéj a karcolások mentén kissé szétnyílik.

A vízben áztatott - duzzadási próbának alávetett - magon azt tapasz­taltam, hogy az akácmag erősen víztaszító. Ezt a tulajdonságát még 24 órai áztatás után is megtartja, úszik a vízen annak ellenére, hogy fajsúlya 1,38. A vízbe szórt mag alámerülés után a víz felszínére emelkedik. A túlzottan sérült, de a sértetlennek látszó magok között is előfordul, hogy vízzel való érintkezés után (24-40 óra múltán) megduzzadt szikleveleik - kis nyomásra - kásaszerűen szétmálnak. Ezek a cséplés, gépi szkarifikálás vagy más ok folytán csíraképtelenné váltak. Megtörtént, hogy valamilyen erőhatás követ­keztében csak az egyik sziklevél összeköttetése maradt meg az embrióval, a másiké megszakadt. Ilyen esetben csupán az egyik sziklevél kásásodott el és ázott szét, ennek ellenére a csírázás lezajlott az épen maradt sziklevéllel.

Többszáz mag vizsgálata azt mutatja, hogy a géppel szkarifikált magok héján a karcolás (sebzés) főleg az embrióval szemben levő oldalon található. A legritkább esetben fordult elő, hogy az embriót takaró magburokrész szenve­dett volna nagyobb sérülést. Ez arra enged következtetni, hogy az akácmag súlypontja nem a mag középpontjában helyezkedik el, hanem az embrióval ellentétes oldal felé tolódott.

Az akácmag gépi szkarifikálásának sikerét hátrányosan befolyásolja a maggal együtt előforduló szennyeződés (maghüvelytörmelék, ágdarabkák, levél, toll, szalma, egyéb magvak) mivel gátolja a karcolóf elül etekkel való érintkezést. Nem kevésbé káros a kemény, nagyobb fajsúlyú szennyeződés a magok között (homok, kavics, kő, szeg stb.), mivel a karcoló felületek idő előtti elhasználódásához vezet.

A géppel szkarifikált magokból üzemi vetéseket létesítettünk. A vetések­hez mendei és pusztavacsi származású fele-fele arányban kevert magot hasz­náltunk fel. A kevert akácmagot az ERTI Erdővédelmi Állomása (Budakeszi) vizsgálta négy párhuzamos csiráztatással, melynek átlagos eredménye: csírázott 88,75%, csíraképtelen 9,75%, kemény maradt 1,50%. A kísérleti vetésekhez fel­használt, kevert mag ezermagsúlya 1962. VI. 1-én 20,74 g volt.

A vetéseket szokványosán előkészített talajba, 10-10 fm hosszúságban, 60-60 cm-es sortávolsággal, 10 cm széles vetőbarázdába 1962. május 17-én végeztük úgy, hiogy az I. sz. barázdákba folyóméterenként 1,25 g, a II. sz. vető­sorokban az előbbi kétszeres mennyiségét 2,50 g/fm magot vetettünk. A vetések első kiértékelése VI. 13-án, a vetés után 27 nappal történt. A csemeteszámlá-lást a vetősorok teljes hosszában elvégeztük, majd egy folyóméterre számítot­tuk át az eredményeket (2. táblázat).

2. táblázat

Kísérleti vetések helye, sorszámaKikelt csemete, darab/fm
I. sz.II. sz.
vetőbarázda
Budakeszi (1) ............Pusztavacs (3) ...........22,9 29,9 29,559,9 66,2 58,6
Átlag, db/fm.........27,461,5

A 20,74 g ezermagsúly szerint az I. sz. vetősorokba ím-enként 60,2 db mag jutott. Ennek vetőértéke a 88,75%-os csírázási eredmény szerint: 53,4 db csíra­képes mag. A II. sz. barázdákba az előbbi duplája, vagyis 106,8 db/fm csíraké-

pes magot vetettünk. A 2. táblázaton kimutatott átlagos csemeteszám (db/fm) és a fm-enként elvetett, csíraképes mag darabszámának viszonya:

I. sz. 51,4% II. sz. 57,6%

Ezek a kelési százaléknak nevezhető értékek alacsonyak, azonban az 1962-es aszályos időjárás hátrányos befolyása mutatkozik benne. Már a kiérté­kelés napjáig is mutatkozott csemetepusztulás, amit a rovarkárositás is foko­zott. Egyebekben, a kísérleti vetések semmiféle különleges kezelésben nem részesültek.

Az 19G2. szeptember 22-én történt csemeteszámlálás eredményét a 3. táb­lázat adatai mutatják.

3. táblásat

Kísérleti vetések helye, sorszámaKiültethető (szabvány méretű) csemete, db/fm
I. sz.II. sz.
vetőbarázda
Budakeszi (1) .....,.......Budakeszi (2) ............12,9 7,514,0 6,2
10,210,1

Nem tartalmazza ez Pusztavacs (3) adatait, mivel itt a vetés állati károsí­tás és homokverés következtében elpusztult. Az elvetett csíraképes mag fm-enkénti db-száma és a kiültethető csemetemennyiség viszonyszáma (10,2 : 53,4 - 0,191; 10,1 : 106,8 = 0,0945).

I. sz. 19,10% II. sz. 9,45%

A Csemetenevelési Utasítás szerint egy folyóméteren 60 db csíraképes magból 10-14 db kiültethető csemetét kell felnevelni. Ezt a csemetemennyisé­get forrázott magból eddig talán sehol sem sikerült előállítani. Ha megnézzük a Budapesti Áll. Erdőgazdaság 1959/61. és az 1960/61. évi statisztikáját az akác csemetetermelésre vonatkozóan, akkor a két gazdasági év átlagában az alábbi adatokat kapjuk:

felhasznált akácmag mennyisége 4,40 g/fm

felnevelt, kiültethető (szabványos) csemete 10,50 db/fm

Az országos átlagként elfogadott 20 g ezermagsúllyal számolva a fm-enként elvetett akácmag átlagosan 220 db volt és, ha a közepes csíraképességet 35%-nak veszem, akkor egy-egy fm-re 187 db csiraképes mag jutott. Ebből a mag­mennyiségből származott 10,5 db/fm kiültethető akác csemete. Ez a magda­rabszám szerint 5,6%-os kihozatalnak felel meg. A 3. táblázat I. sz. kísérleti vetése szerint a kihozatal 19,10%, ami az 5,6%-kal szemben 3,41-szeresen gaz­daságosabb, az aszályos év ellenére.

A II. sz. kísérleti vetések eredményével kapcsolatban további kiértékelés szükségtelen, mivel a fm-enként bevetett 2,5 g akácmagból - a 2. táblázat szerint - 61,5 db csemetét kaptunk.

Ha a 2. táblázaton bemutatott I. sz. vetések átlagos 27,4 db/fm csemeteszá­mából a fele szabványos, kiültethető méreteket ért volna el, akkor a Csemete­nevelési Utasítás szerint előírt fm-enkénti maximális darabszámot közelítettük

volna meg 13,7 db/fm kiültethető csemetével. Ezzel meg is lehettünk volna elégedve, de ismerve csemetetermelési viszonyainkat, biztonság okáért 70-100%-os csiraképességű szkarifikált akácmagból - átmenetileg - 1,5 g/fm mennyiségű vetömagnormával is fogunk nagyüzemi mértékben kísérleti veté­seket végezni. Később, amikor a kikelő csiracsemeték további fejlődését üzemi viszonyok mellett is jobban fogjuk biztosítani, akkor a jó csiraképességű magoknál kevesebb vetőmagmennyiség is kielégítő eredményt hozhat.

A további kísérletek hivatottak bebizonyítani, hogy a statisztika szerint 1960-ig évente vetésre felhasznált 240 q akácvetőmag mennyivel csökkenthető az évi 115 millió kiültethető csemeteszükséglet biztonságos felnevelése mellett.

A szkarifikált akácmag további tulajdonságainak vizsgálata érdekében magot tárolunk különböző körülmények között, hogy megállapíthassuk a gép­pel karcolt mag viselkedését, a több éven át tartó raktározás hatását a csira-képesség alakulására.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. 

Baldwin H. J.: Forest Tree Seed. Waltham, Mass. USA. 114. 1942.

2. 

Bergmann F.: Zur Behebung der sogenannten Hartsehallgkeit des Roblnlensaatgutes. Forst und Jagd. 5. 176. 1654.

3. 

Casner G.: tíber die Harticoaligkeit von Robiniensamtn und eine Methode zu ihrer Beseiti-gung. In: Ang. Bot. 20:293-303. 1938.

4. 

Paris J.: Hazai és küllölcii akác-csemeték ásványos táplálkozásának összehasonlítása. Kandi­dátusi értekezés.

5. 

Peneff N.: Untersuchungen am Saatgi'.t der Robinie íRoblnia pseudacla I>. (vor allém über die TJberwindung der Hartsehallgkeit. München 1941.

6. 

Polgárai B.: Az akacmag elvetése. Magyar Erdész 15:273. 1907.

7. 

Tompa K.: Megjegyzés az akácmag vetésre való előkészítéséhez. Az Erdő 3:31-86. 1958.

8. 

Vadas J.: Az akác monográfiája. Patria, Bp., 1911.

Ugrás az újság cikkeihez: 1963 május

Előfizetés | Hirdetés | Impresszum | Beállítás kezdőlapnak
Copyright 2014 Erdészeti Lapok